1956 ismert és ismeretlen hősei, Wittner Mária, Fonó, Belarusz, Kálnoky – itt a Mandiner ünnepi lapszáma!

2020. október 22. 10:44
Hogyan tudta ép elmével túlélni a halálsort, majd az életfogytiglant Wittner Mária? Mi volt az oka Jurij Andropov „magyar szindrómájának”? '56-os történetek, helyszíni riport a forrongó Minszkből, interjú a Fonó vezetőjével; valamint Korzenszky Richárd atya, Boris Kálnoky, Hahner Péter, Hegyi Zoltán és Győrffy Ákos írásai – itt a legújabb Mandiner hetilap!

A Magyar Rádió ostrománál úgy érezte, neki is tennie kell a hazájáért, így 1956 októberében forradalmár lett, és fegyvert fogott a Corvin közben. Kádárék első fokon halált, másodfokon életfogytiglant szabtak ki rá, és az amnesztiával sem engedték ki. E heti, az 1956-os forradalomra emlékező lapszámunkban interjút olvashatnak Wittner Máriával, akit az októberi napokról, a börtönben töltött évekről és a kommunisták elleni harc mai létjogosultságáról kérdeztük. 

„Bennem nincs gyűlölet. Egyet azonban nem bocsátok meg nekik: hogy még a megbocsátás lehetőségét is elvették tőlünk, mivel nem kértek bocsánatot”

– fogalmaz lapunknak adott interjújában Wittner. 

Vezércikkünket, az Első karaktert Szilvay Gergely jegyzi, aki a kommunizmus és a mai nyugaton tapasztalható puha diktatúrák közt von párhuzamot, hangsúlyozva: ma is Marx a kiindulópont, a beszédmód pedig a politikai korrektség.

1956. november 4-én a záhonyi tüzérlaktanya elleni támadásban súlyos találat érte, de túlélte: Bandi bácsi halálközei élményről, a csodával határos megmenekültéről és az „ellenforradalmárként” élt évtizedekről is mesélt lapunknak.

Félelemmel és megvetéssel gondolt vissza az októberi napokra a szovjet nagykövet, amikor a birodalom csődöt mondott egy nemzet szabadságvágyával szemben – fogalmaz írásában Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese, hangsúlyozva, a kommunisták számára a magyar nacionalizmus tűzzel-vassal pusztítandó volt, és a nemzeti függetlenség gondolatát a „horthyzmussal” tették egyenlővé.

A forradalom lényegi alkotóeleme az erőszak, annak korlátozása pedig egyik legősibb törekvésünk. Mégis, miért ünnepeljük bizonyos forradalmak évfordulóit? Hahner Péter, a Rubicon Intézet főigazgatójának írása a forradalmak származástanába vezeti be az olvasót. 

Bár a szovjet vasmarok az 1956-os magyar forradalom idején erősebben szorította Kárpátalját, mint valaha, néhány kárpátaljai magyar diák, köztük a kilencedikes Milován Sándor mégis úgy érezte: tenni kell valamit – ismerjék meg a nagyszőlősi hős srácok történetét!

Közélet

„A borsodi időközi választás egyik fontos tanulsága a baloldal számára, hogy a protesthangulat nem feltétlenül lesz elegendő 2022-ben sem” – írja Dúró József, az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatója, aki a szerencsi időközi választás eredményét elemzi.

Kurucz Orsolya, az Alapjogokért Központ EU-s műhelyének projektvezető helyettese véleménycikkében az Európai Unió jövőjéről zajló vita kapcsán mutat rá arra: a tét, hogy

vissza tudunk-e táncolni a szakadék széléről, ahová az uniós intézményi túlkapások és a ködbe veszett közös elvek vezettek.

Külföld

Külföld rovatunkban helyszíni riportot olvashatnak Minszkből, ahol nyár óta zajlanak a tüntetések a Aljakszandr Lukasenka-rezsim ellen. Ottjártunkkor helyieket és tüntetőket kérdeztünk arról, hogy látják az ország és a negyedszázados autoriter rendszer jövőjét. 

Boris Kálnoky, az MCC Média Iskolájának vezetője, német lapok tudósítója publicisztikájában a Brüsszelben zajló jogállamisági viták érdekharcairól ír.

Precedens & Makronóm

Makronóm rovatunkban egy a munkaerőpiac helyzetét vizsgáló kutatást ismertetünk, amelyből kiderült, a pandémia idején az elbocsátások mellett a munkakör-áthelyezést élik meg a munkavállalók a legnehezebben, és leginkább a megfelelő kommunikációt hiányolják.

Precedens rovatunkban a lex CEU-ítélettel foglalkozunk, amely káros precedenst teremt mind az uniós jogra, mind a tagállami jogrendszerekre nézve. Olyan joggyakorlatnak ágyaz ugyanis meg, amelyet követve az egész régió a globalizációhoz vezető gyorsítósávon találhatja magát.

Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora publicisztikájában Dúró Dóra könyvdaráló akciója kapcsán járja körül a kérdést, hogy az aktus vajon mennyire fér bele a szólásszabadság kereteibe.

Meta, Élet és Utolsó figyelmeztetés

Budapesti történetek kisrovatunkban Kávay Zoltán evezős bajnokunk portréját olvashatják, akinek az életét kettétörte 1956, mégis daccal és életelvekkel fölébe kerekedett a kádári kompromisszumoknak. 

Böszörményi Nagy Gergely ezen a héten Mary Eberstadt konzervatív író, a washingtoni Faith & Reason Institute kutatójának Primal Screams című könyvét ajánlja, aki szerint a baloldali identitáspolitika térnyerése és a vallásosság eróziója egyaránt a család intézményének összeomlásához vezet. 

Korzenszky Richárd atya jegyzetében az ’56-os emlékeit eleveníti fel, amelyben felveti a kérdést: 

vannak-e, lesznek-e még, akik áldozatot tudnak vállalni itt, ebben az országban másokért, vagy csak a saját érdekeiket keresik. 

A Feminens oldalán Forgács-Fábián Sárát ismerhetik meg, akinek beteg gyerekeket segítő szervezete, az Amigos százhetven fős „social startuppá” nőtte ki magát. 

Idén huszonöt éves a Fonó Budai Zeneház. Élet rovatunkban Horváth László igazgatóval a vírushelyzet hátrányairól és előnyeiről, intézményvezetésről, lemezkiadásról és a táncházkultúra jövőjéről beszélgettünk.

Arcél kisrovatunkban a száznegyven éve született Hatvany Lajos Kossuth-díjas íróra emlékezünk. A rovat tárcáját Hegyi Zoltán írta.

A lapot záró Utolsó figyelmeztetés rovatban az Ufi korábbi szerzője, Rumi Tamás írását olvashatják a rendszerváltozás után elmaradt igazságtétel kérdéseiről. 

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés