Nem szentírás Ferenc pápa magánvéleménye

(jav.: legkisebbek közül 2020. október 23. 8:49: ... addig a világi médiákat a világi érdekek, emberi ego irányítja elsődlegesen.) Ha rátekintek Ferenc pápára s az ellene hangoló világi médiákra, megnyilvánulásokra ill. kinek mi vagy ki áll élete fókuszában, Jézus tanításaira, lelkületére, Jézus követésére ill. Jézus vezetésre törekvésre, hitelességre törekvésre, a felebarát szeretetének képviseletére, igazmondásra törekvésre, egyenességre, őszinteségre, jó szándékokra, alázatosság gyakorlására, a tiszta - tisztességes - nyílt eszközökre, módszerekre, kommunikációkra, megnyilvánulásokra törekvésekre, nem gondolom azt, hogy Jézus már a Katolikus Egyház vezetőjeként a pápa ellen hangoló médiákat látná szívesen földi helytartójaként.

Katolikus Egyház tanítása "2089 A hitetlenség a kinyilatkoztatott igazság elhanyagolása vagy elfogadásának szándékos megtagadása. Eretnekségnek mondjuk, ha valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak makacs tagadása vagy makacs kétségbevonása a keresztség fölvétele után, aposztáziának, ha a keresztény hit teljes elutasítása és skizmának, ha a Pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása." Hol képez hozadékot Jézusnak, Jézus Egyházának, benne a világi katolikus hívőknek, hogy jó szándékok mentén, saját gondolatok, érvek, építő kritikák helyett vagy mellett a pápa ellen hangoljunk, közvetetten személye ellen hangoljunk másokat, az egyház megosztásának irányát erősítve, többeket a skizma (katolikus egyház egységéből való kiválás) bekövetkezése irányába mozgatva?

OFF: Azt viszont sajnálatosnak tartom, hogy nyilván nem Jézus vezetése mentén, adott magyar média megnyilvánulások Jézus földi helytartója ellen próbálnak hangolni, többen megpróbálják amortizálni, önmagukat kereszténynek nevezne mások becsületébe gázolva, becsapva másokat, rágalmazva, hazudva, sőt ócsárolva a Katolikus egyházfőt. Vajon ezen megnyilvánulások mennyiben törekszenek Jézus szerint megnyilvánulni, mennyiben keresik és képviselik Jézus szándékait, lelkületét? S mindezt miért, mert egyszerűen adott pápai megnyilvánulások, amelyek Jézusra próbálnak hangolódni, Jézus szándékait keresik, zavarják a saját emberi gondolatokat, saját elgondolásokat vagy éppen a saját világi érdekeket, a megszokott kényelmet. Ezek nem Jézust követni szándékozó megnyilvánulások. A keresztények, azon belül a katolikusok életében ami fix Jézus, Szentírás tanításai és a Katolikus Egyház tanítása. Amelyek mellett ugyanakkor azt sugallni valahol, hogy katolikusként ne tiszteljen s ne figyeljek oda saját egyházam vezetőjére, hasonlóan szóljam le általánosítások mellett, az olyan lenne, mintha valaki azt képviselné, forduljak el vagy forduljak szembe Jézus Egyházától, egyben törekedve annak megosztására. Ez nem Jézus szándéka szerinti út lenne. "Ferenc - aki Róma püspökének és Bergoglio atyának nevezte magát megválasztása után, nem pedig az egyház fejének, ezzel aláásva saját tekintélyét - médianyilatkozataira tehát felesleges túl sok figyelmet szentelni." S hogy miért történt ez így? Mert részint Ferenc pápa alázatosságra törekedett, nem csúcspozíciók kihangsúlyozásában látva az értéket, aki ezzel is éreztetni szerette volna, mint Jézus cselekedett, az egyszerűséget választva, oda helyezte magát a többi hívő közé. Éreztetve, Ő sem különb másoknál emberként Isten szemében, szolgálóként, akkor sem ha az Egyház vezetőjének választották. Anno Péter sem azzal hivalkodott, nem az emelte volna "rangjára", nem az képzett volna hozadékot Jézus szempontjából, ha önmaga pozícióját lebegtette volna folymatosan, hanem azok helyett a megtermett gyümölcsei beszéltek arról, hogy mit képviselt. Ferenc pápa Jézusi mintákat mutatott első pillanattól, megértve Jézus szándékait, mint az apostolok, mint Pál, aki kicsi próbált lenne, utolsó a sorban, mint ember, hangsúlyozva, a kereszténynek nem saját magára kell mutatnia, önmagát középpontba helyezve, dicshimnuszt zengve önmagáról, felemelve a saját ego-t, saját elgondolásokat követve, az ember úgy válhat mind "nagyobbá", ha mind nagyobb helyet ad át magából Jézusnak s engedi, hogy benne már mind nagyobb mértékben Jézus nyilvánulhasson meg. Hogy ez ne képviselne értéket egy keresztény életében, Jézus számára? Eszerint ezek olyan dolgok, amit mások nem értékelnének? Hogy erre ne fordítsunk figyelmet, azoktól a megnyilvánulásoktól kellene elfordulni, amelyek Jézusra irányulnak, inkább az emberi saját ego elgondolások vezetésére hagyatkozva? Ahhoz Jézust kellene megtagadni.

A hívő keresztények soha nem lesznek tökéletesek, életükben tévedhetetlenek. De az útjuk kijelölt, nem önmaguk által. Jézus elküldte a Szentlelket, hogy segítsen a vezetésben, mert ahogyan Pál apostol is tanítja, magunk csak homályosan látunk ezen világunkban. Hit, remény, szeretet, tanít ezekről Pál (mint isteni erényekről), amelyek közül legnagyobb a szeretet. Mind inkább keressük a Szentlélek vezetését, mind inkább ráhagyatkozunk, mind inkább befogadjuk Jézust életünkbe, átadva mind nagyobb részt az emberből, azt is merre haladjunk, mikor hogyan döntsünk, nehéz helyzetekben akár a megpróbáltatásokkal, bizonytalanságokkal, lemondásokkal teli utat választva, amit magunk lehet még bottal sem piszkálnánk, Jézus viszont ha arra mutat, akkor a mély tenger vizére is rálépve (amit nyilván egyszerűbb leírni, mint megcselekedni), minél inkább sikerül Jézusra hagyatkozva megnyilvánulni, annál nagyobb lesz az esélye a helyes útiránynak. Az ember egész élete nem elegendő, hogy tökéletes legyen. A keresztények Jézus irányába, hitükben is lényegében más-más mérföldkőnél vannak, de az biztos, bárki bárhol tart, világi dolgaink irányába is arra kell törekednünk folyamatosan, hogy tudakoljuk kitartóan, kérve, megimádkozva, csendben, elmélkedve, törekedve Jézusra hangolódni, figyelni, hogy adott dolgokhoz Jézus hogyan viszonyulna, mi jellemezné lelkületét, megnyilvánulásait? A kereszténynek azt kell választaniuk, mint az apostoloknak, akár Szent Ferencnek, a felületesség, farizeusi, emberi gondolatok által felkínált, saját világi érdekeket előnyben részesítő út helyett már ténylegesen Jézushoz közeledni.