Európai létünk terhe a kezünkben van, és már csak egyetlen kérdést hagyunk nyitva: „Hogyan lesz az ember azzá, ami?”
„»Európa megmentése huszonnégy egyszerű lépésben« – akár ezt a címet is adhatta volna »Was tun?« (Mi a teendő?) című könyvének David Engels. Az eredetileg Belgiumból származó, ma pedig már Varsóban élő ókortörténész nemrég arra vállalkozott, hogy programot adjon azoknak, akik a kontinensünkre nehezedő migrációs nyomás, a kiéleződő globális hatalmi verseny és a posztmodern politikai irányzatok térnyerése közepette úgy érzik, hogy a nyugati civilizáció a vesztébe rohan.
A szerző bevallása szerint könyve személyes válaszkísérlet azoknak a kétségbeesésére, akiknek Európa többet jelent egy földrajzi fogalomnál. Azokhoz kíván szólni, akiknek Európa »egy mély kulturális identitás, egy sajátos világnézet, egy utánozhatatlan életstílus szimbóluma, röviden: igazi otthon«. A könyv címe nemcsak konkrét megoldási javaslatokat ígér az európai kultúra válságára, hanem mintha Engels rá is akarna játszani a nevét terhelő asszociációkra, Lenin Mi a teendő? című röpiratához hasonlóan az elmélet-gyakorlat problémakörbe veti az olvasót. Könyvét egyébként éppen ez teszi hiánypótlóvá, hiszen már Dunát – vagy ha tetszik, Visztulát – lehet rekeszteni az európai válságirodalommal, amelynek minden kötete erőltetett pátosszal siratja kultúránkat anélkül, hogy megoldási javaslatokat tenne. E könyvek retorikai víziójában egy alkonyfényben úszó korinthoszi oszlopcsarnok rémlik fel. A város elhagyatott védőisteneinek rezzenéstelen márványarcát látjuk. Törött áldozati edények, ellobbanó mécsesek. A körfolyosó kihalt, csak Oswald Spengler sétapálcájának kopogását halljuk.
Nos, pontosan ettől a hangulattól kíméli meg olvasóit David Engels, pedig abban biztosak lehetünk, hogy a késő római köztársaság történelmének kutatójaként a kultúrpesszimizmus valóságos virtuóza lehetne. Ehelyett szikár realizmussal sorra vesz huszonnégy konkrét teendőt, amivel megmenthetjük Európát, és választ adhatunk arra a kihívásra, amit a Nyugat alkonya jelent személyes életünkben. Alább a lehető legtömörebb módon igyekszem bemutatni a fejezetek tartalmát, ezért kijelentő módban sorolom, hogy mi is a teendő: Légy realista. A nyugat-európai államokat már lehetetlen reform útján megmenteni, ezért mondj le az államról. Ehelyett fogj hozzá egy olyan új civil társadalom kiépítéséhez, amely magabiztosan képviselheti a hagyományos értékeket a 21. században, vagyis építsd a saját hálózatodat, amely képes versenyezni a más értékrendet képviselő hálózatokkal. Hagyd el a nagyvárost, és költözz olyan helyre, ahol a gyermekeid zavartalanul játszhatnak az utcán, és ahol a helyi közösség ereje teremt biztonságot.”
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Nagy bajban van Románia.
Nem tudják teljesíteni a bürokraták elvárásait, sem pedig visszafizetni a felhalmozott politikai adósságaikat.
Ukrajna már a múlt, a nagyhatalmak új célpontot találtak. Miközben Kijev a NATO-ról álmodik, Washington és Moszkva a háttérben már a világ újrafelosztását intézi.
De ki készítse el?
Volt, aki csak annyit kérdezett, „miért hagyják, hogy törvénytelenségre oktassa a hallgatókat?”.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
Először mondta ki nyíltan hivatalos szerv, hogy ki lehet a tettes, a magyar kormánypárt azonnal reagált.
Czepek Gábor szerint logikus lépés Magyar részéről, hogy egy globális vállalat éléről érkező menedzserre esett a választása.
