Mondjunk valami csúnyát!

„Új fejezetbe lépett a magyar parlament. 2020. szeptember 21-én felbukkant egy eddig nem létező dolog, aminek nyomait, kósza szellőit már eddig is érzékelhettük, de határozott arcéllel, töményen, tömör valóságában most jelent meg először. Ez olyan, mint amikor haladunk az osztályterem felé, és ugyan már a büfénél érzünk valami furcsát, valami gyanúsat, valami orrfacsarót, de aztán a folyosón a nyitott ablak mellett elhaladva ez a távoli valami eltűnik, majd a biológiaszertárnál befordulva ismét érezzük, kissé erőteljesebben, de amikor belépünk az ajtón, hirtelen egyértelművé válik, koncentrálttá lesz, s megpillantjuk azt a bizonyos fogason lógó tárgyat. A francba! – állapítjuk meg –, a Peti már megint itt hagyta a tornazsákját, az ilyen rohadtul büdös!

2020. szeptember 21-én Jakab Péter meghonosított valami újat. Eddig is volt a parlamentben trágárság, rosszindulat, hazudozás – ez, mondhatni, része a parlamentáris demokráciának –, de most megjelent egy újfajta gyakorlat. Az, hogy amit mondunk, nemcsak hogy nem igaz, hogy csúsztatás, hogy túlzás, fél- vagy negyedigazság, fenéket, amit mondunk, az összevissza halandzsa. És nem kell, hogy a legcsekélyebb valóságot is tartalmazza. Csak mondjunk valami csúnyát.

»Miniszterelnök úr, árulja el, de őszintén, hogy mi a csudáért kezdett el politizálni? Azért, hogy gazdagabb legyen? Hogy nagyobb legyen a hatalma? Hogy a törvények ne vonatkozzanak önre? Mert ezt már, jelentem, elérte. Csak most már jó lenne, ha a munkaköri kötelességét is ellátná, és foglalkozna az ország sorsával. Ha már a vírus és a járvány ellen harcolunk, akkor a magyar kormány biztosítson mindenki számára ingyenes tesztelést.«

Az újfajta megnyilvánulás lényege a következő: Legyen benne a lop kifejezés, és kezdődjön úgy, hogy »Önök…« Ennyi elég. Utána lehet akármi, a valósággal semennyire nem kell találkoznia, ami a csövön kifér. Teljesen mindegy.”