Milyen gyereknek lenni a járvány korában?

2020. szeptember 5. 7:37
Milyen kihívásokkal jár az iskolakezdés a rendkívüli körülmények között? Milyen kihívásokat és veszélyeket rejt a gyerekek maszkviselése? Mire kell különösen odafigyelnie a szülőknek és pedagógusoknak? Szmolka Orsolya gyermekpszichológust kérdeztük!

Hosszú, laza hangyasorokban vándorolnak a kis szögletes sulitáskák az iskola bejárata felé szerda reggel - a szülők zöme már korábban, tisztes távolban lemarad, noha idáig még elkísérhetnék csemetéjüket. Az ajtó előtt egy pillanatra feltorlódik a tömeg, mindenki kézfertőtlenít és maszkot húz

– ha vírus lennék, itt terjednék a legszívesebben, az ajtóban, a diáktumultusban 

Aztán szép lassan elnyeli őket az épület.

Megkezdődött hát a tanítás, amely – bár az egyre magasabb esetszámok miatt sokan pedzegetik, hogy hamarosan ismét digitális oktatásra kell átállni – egyelőre kusza, betartható és betarthatatlan szabályok és a tapintható felnőttfeszültség ellenére nagyjából hasonlóképpen zajlik, mint normál esetben.

A maszkviselést egyelőre nem írták elő központilag, bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) augusztus végén pedzegette, hogy szükség lenne rá a 12 éven felüli diákoknál mindenképp, de a 6-11 éves korosztálynak is ajánlott lenne, annak függvényében, van-e belőle elég, és van-e ember, aki ellenőrizze, hordják-e a kicsik.

A Parents International nemzetközi szülői szervezet, illetve a magyarországi tagszervezet, az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) szerint azonban

se lehetőség, se erőforrás nincs a maszkok higiénikus használatára,

ezért szerintük nagyobb veszélyt hordoz azok kötelező használata, mint maga a vírusfertőzés; mi több, úgy vélik, a gyerekek egészséges fejlődését veti vissza a maszkhordás. A szervezet a kötelező távolságtartás elképzelését is bírálta, mondván, a társas kapcsolatoktól és az érintéstől nem lehet megfosztani a gyermekeket, így az iskolában nincs szükség távolságtartásra.

Hogy járványügyi szempontból mennyire van igaza a szülői szervezetnek, nehéz eldönteni. Egy kismintás holland és egy németországi 2000 fős kutatás szerint a gyerekek nem vagy alig terjesztik a kórt, míg svájci szakemberek arra jutottak, hogy a gyerekek éppen úgy fertőznek, mint a felnőttek.

Ami a lélektani részét illeti, jogosnak tűnnek a felvetéseik, de törekedni kell a helyzet javítására, kreatív megoldására – tudjuk meg Szmolka Orsolya gyermekpszichológustól, aki lapunknak elmondja,

minél atipikusabb egy gyermek helyzete, annál komolyabb nehézségeket okoz a maszkviselés.

Kiselefántok és arctalanság

Ha egy átlagos képességű, rendezett körülmények között élő gyereket veszünk alapul, aki megszokott osztályközösségébe tért vissza most szeptember elsejével, már akkor sem egyszerű a dolog – véli Szmolka –, hiszen a maszkban a gyerekeknek is melegük van, nekik is kényelmetlen, rossz érzés. Hiányzik a mimika, a kis pajtások grimaszai, és persze a tanárok, tanítók visszajelzései is, hiszen a nonverbális visszacsatolások már egészen kisgyerekkorunk óta nagyon fontosak – sorolja.

A maszk emellett a beszédet is megnehezíti, hiszen a hangok egy részét lefogja, és nem tudhatom, a tanár azért kérdez valamit vissza, mert rosszul mondtam, vagy mert egyszerűen csak nem hallotta, tehát még a verbális visszajelzés lehetősége is sérül valamelyest – teszi hozzá a szakember. 

A helyzetet bonyolítja, ha a példaként vett átlagos kisdiák vagy az ő helyzete nem átlagos. Például ha a személyisége kissé zárkózottabb, introvertált, akkor menedéket lelhet a maszkban, még jobban elbújhat mögötte, még kevésbé bontakozik ki, és a pedagógustól még több figyelmet igényel, hogy finoman előcsalja csigaházából.

Ezzel ellenkező problémát okoz, ha a gyermek például ADHD-s;

a viszonylag elterjedt figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő kicsiknek igazi pokol a maszkviselés,

és még nehezebb megragadni a figyelmét ebben a helyzetben, ugyancsak sok-sok odafigyelést igényel mind a szülők, mind a pedagógus részéről.

Aztán ott van az iskolaváltás, ami általában világjárvány nélkül sem egy könnyű menet – hát még akkor, ha a maszkok miatt az „új gyerek” teljesen meg van fosztva osztálytársai és a pedagógus visszajelzéseitől, eleve meg sem tudja ismerni az arcokat, amelyek körülveszik majd. „Ismeretlen a közeg, amelyben folyamatosan monitorozom a tanítót vagy tanárt és az osztálytársakat, hogy milyen visszajelzéseket adnak a viselkedésemre, de nagyon nehéz úgy, ha csak a szemüket láthatom” – foglalta össze a helyzetet a gyermekpszichológus, aki szerint további problémák forrása lehet az is, ha például a szerényebb anyagi körülmények között élő gyerekek szülei nem engedhetik meg maguknak az előírásoknak megfelelő maszk rendszeres megvásárlását a gyereknek.

Ez kiközösítéshez vezethet, vagy növelheti ennek veszélyeit,

s még a szülők is ráerősíthetnek erre a betegségtől való félelmükben, mondván, ezzel vagy azzal az osztálytársaddal inkább ne barátkozzál – véli a szakember.

Mosolyogni a maszk alatt is lehet

A helyzet kezelése Szmolka szerint a pedagógusok és a szülők részéről nagyon komoly erőfeszítéseket igényel. A tanítóknak, tanároknak, akik szintén maszkot viselnek, folyamatosan oda kell figyelniük például arra, hogy a hanglejtésbe, gesztikulációba bújtassák a visszajelzést. „Mosolyogni a maszk alatt is lehet, de a szemjátékra sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni” – mondja a szakember, aki szerint

fontos, hogy a gyerekek is megbarátkozzanak a maszkviseléssel.

Ezért a szülőknek és pedagógusoknak edukálniuk kell a gyerekeket, mindegyik csemetének a korának megfelelő szinten elmagyarázva, miért fontos a helyes maszkviselés. „Például megmondani, miért nem jó, ha kilóg az orr: akkor olyanok vagyunk, mint egy kiselefánt. De a gyerekek barátkozását is lehet segíteni, személyre lehet szabni a maszkokat is filctollal, felvarrókkal, de különféle játékokat is be lehet vezetni: használhatjuk jelmezként is a maszkokat, játékba vagy mesébe bújtatva harcolhatunk a vírus ellen” – sorolja a gyermekpszichológus, aki szerint ha például felrajzolják a táblára például a „vírusszörnyet”, ami ellen a maszk a „pajzs”, akkor a tanítónak csak rá kell mutatnia a szörnyre, hogy játékosan rendreutasítsa a renitens gyerekeket.

Még mindig jobb, mint a távoktatás

A kötelező távolságtartással kapcsolatban szkeptikusabb a szakértő: szerinte képtelenség, hogy megvalósuljon az iskolai folyosón, játék közben ez lehetetlenség. Ugyanakkor Szmolka úgy véli,

még megszorításokkal együtt is ez a jobb megoldás, mintha karantén lenne és otthoni oktatás

ami még inkább megviselte a családokat, hiszen a gyerekek egyszerűen unatkoztak, a szülőknek meg egyszerre kellett családfenntartóként, botcsinálta pedagógusként és még játszópajtásként is ellátni a feladatát.

Közben ráadásul rajtuk volt a félsz, hogy a gyerekek lemaradnak, hiszen ők értelemszerűen nem tudják helyettesíteni a nevelésre és oktatásra kitalált iskolai közeget. A szakember szerint a lemaradás egyébként elsősorban az első osztályos kisdiákokat sújtotta, ők most másodikban kell, hogy pótolják azt, amiből elsőben kimaradtak. Ez pedig járvány és maszk nélkül sem könnyű feladat.
 

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagyon, nagyon esélyes, hogy az egész egy átgondolt és teljesen élethűre tervezett provokációsorozat része.
Egyfajta érzékenyítés.
A cél?
A személyi és csoportidentitás széttörése, ellehetetlenítése, természetesen ez alól a választott nép kivétel, mert:
"A zsidók valami jobbak".

Erre, ilyesféle mester-provokációra gondoltam.

Nyilván keményebb helyzet volt, de a mostaninak is megvannak a maga nehézségei. Amikor háború van, üres boltok, és bombázás, akkor a gyerekek közvetlen szemléltető oktatást kapnak arról, hogy baj van. Most minden rendben, halottak távol, ahogy mindig, boltok tele, fák csicseregnek a madarakon és maszkot kell hordani...

De nem panaszkodtak... Az is valami, nem? Csöndben fölkötötték magukat. Tudtak viselkedni.

Hosszú távú befektetés.
A jelenlegi világ összeomlás előtt áll.
A felelősöket el kell rejteni.
Most ez az elsőrendű cél.
Aztán az újraindulásnál, ha megússzák, na, vajon kik lesznek az újraindítók?
Kiknek lesznek nyomdagépeik, papír és nyomdafesték a tulajdonukban a pénznyomtatáshoz, ha addig túlélnek?

Nálam ott egy tantusz leesett:
Hogy lehetséges, hogy ennek a vírusnak - eddig! - minimum két arca van?
Tavasszal az idősek,
most, pár hónappal később: a fiatalok?
Ez nem életszerű, bár elismerem, a vírusról a mindennapi tudáson kívül mással nem rendelkezem.
De ez a két tény, teljesen kizárja egymást és a vírus organikusságát is.

Olvastál már olyanról, hogy KIZÁRÓLAG egy ok szerepelt a halál okaként?
A Covid-19?
Mert ilyen nincs.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés