„Mindeközben 1991-ben megalapította a CEU-t, elsősorban azzal a céllal, hogy a posztszocialista országok fiataljai egy színvonalas, nyitott, színes felsőoktatási intézményben olyan tudáshoz juthassanak, amely szerte a világon versenyképessé teszi őket. A leggazdagabb amerikaiak körében hagyománynak tekinthető, hogy vagyonuk egy részéből később az ő nevüket viselő oktatási intézményeket, tanszékeket, campusokat támogatnak. Soros György is folytatni kívánta ezt a hagyományt, ő azonban nem Amerikában, hanem szülőhazájában alapított felsőoktatási intézményt, amely rövid idő alatt a régió legszínvonalasabb egyetemévé vált, ahová a világ minden tájáról érkeztek oktatók és diákok, és amely a szegényebb, de tehetséges és ambiciózus közép-kelet-európai fiatalok számára olyan támogatást nyújt, ami számukra is elérhetővé teszi a képzést. Ezt hálálta meg a magyar állam azzal, hogy tavaly, hosszú vegzatúra és hazudozás után, elüldözte innen az intézményt.
Hogy sok volt-e vagy kevés az összeg, amellyel Soros György Magyarország demokratikus átalakulását, a civil társadalom megerősödését, a kultúrát, a tudományt, a művészeteket, az oktatást támogatta, és megpróbált hozzájárulni a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatásához, az nézőpont kérdése. Ám ha ahhoz viszonyítjuk, hogy egy-egy évben mennyit költ a magyar állam az itt felsorolt egyes területekre, akkor, figyelembe véve, hogy ezt a támogatást egyetlen ember nyújtotta saját vagyonából, kijelenthetjük, hogy ez irdatlan nagy összeg, amellyel egyébként Soros György bekerülhetne a 10 leggazdagabb magyar közé. És ha azt tartjuk szem előtt, hogy Magyarországot – ahol az adakozás, a társadalmi szolidaritás és a mecenatúra kultúrája az ország gazdasági fejlettségéhez képest is rendkívül alacsony szintű – az elmúlt évszázadban egyetlen magánszemély sem támogatta ehhez fogható nagyvonalúsággal, akkor bizton állíthatjuk, hogy ez több volt a soknál. Soros Györgyön kívül a magyar történelemben egyedül Széchenyi István nyújtott ilyen nagyvonalú támogatást az ország felemelkedéséhez.
A most 90 éves Soros György köztiszteletben álló, szívesen látott vendég minden demokratikus jogállamban, ám a napjainkban egyre szaporodó populista autokráciákban és modern diktatúrákban első számú közellenségként tekintenek rá a hatalom birtokosai, amin nem csodálkozhatunk, hiszen ő valóban ellensége mindenféle nacionalista, soviniszta, kirekesztő tekintélyuralmi rendszernek. Soros Györgyöt ugyanúgy ellenségének tekintette a háborús bűnös Milošević, mint a kínai kommunista diktatúra vezetői vagy Oroszország korrupt zsarnoka, Putyin. Olyan aljas és gyalázatos lejárató kampány azonban sehol nem folyt és folyik ellene, mint éppen saját szülőhazájában, amelynek sorsát a leginkább szívén viselte. A magyar kormány évek óta változatlan intenzitással folytatja karaktergyilkos, antiszemita hazugságkampányát Soros György ellen, hogy démonizálva a filantróp milliárdost a totalitariánus diktatúrák bevált receptje szerint elhitesse az emberekkel, hogy ő mozgatja a »világméretű zsidó összeesküvés« szálait. Az ellen a hazájából elmenekült filantróp ellen folyik ez a borzalmas kampány, aki élete egyik legfontosabb küldetésének tekintette, hogy hozzájáruljon Magyarország felemelkedéséhez. És biztosak lehetünk abban, hogy – mint annyiszor a történelmünk során – az itt élő emberek egyszer még nagyon fogják szégyellni, hogy ez megtörténhetett a hazájukban.
Mi, magyar demokraták már most is nagyon szégyelljük mindezt.”