Hamis próféták kora

„Az emberiség – és benne az a Nyugat, amelyhez mi is akarva-akaratlan tartozunk – mára nagyon sokat megértett a teremtésből, és igyekszik is felhasználni (kihasználni) mindazt a csodát, amit a világ nyújt számára. Közben meg mintha teljesen meghülyültünk volna, és olyan biológiai, gazdasági, társadalmi, lelki evidenciákat, amivel régebben mindenki tisztában volt, elfelejtünk, összekutyulunk.

Az életünk tele van ellentmondásokkal; soha nem élveztünk ilyen anyagi jólétet, mégis többet panaszkodunk, mint őseink, akik ennek a közelébe sem juthattak. Soha nem kaptunk ennyi információt, ezekből mégis mindenki mást hámoz ki, és a legalapvetőbb kérdésekben sincs teljes egyetértés.

Soha nem értettünk meg ennyit a teremtés csodájából, mégsem tagadtuk soha ennyien az alkotót. Ott tartunk, hogy azt tesszük nevetség tárgyává, aki szerint mindez nem véletlenül, magától alakult ki, hanem valaki megtervezte. Mintha az olvasólámpára azt mondanánk: az csak úgy kialakult a szobánkban, s mi ezt a hatalmas szerencsét kihasználva olvasunk a fényénél. Aki pedig azt állítja, hogy mindez nem véletlenül lett – valaki kitalálta, legyártotta, a drótokat elhelyezte a falban, amibe belevezették a valahol megtermelt áramot – azt pedig lesajnálva megmosolyogják. Még hogy erőmű, elektronok, feszültség, kábel, izzó és hasonlók! Van lámpa és kész!”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt