Kokó, Lánchíd, Libanon, Hong Kong, Kóka János és Tündérkertek mozgalom – itt az új Mandiner!

Milyen balhéi voltak gyerekként Kovács István „Kokónak”? Mit érzett az olimpiai győzelem pillanatában? Hogyan élte meg a Kisstadionban elszenvedett vereséget? E heti lapszámunkban címlapos életútinterjút olvashatnak az ötvenedik születésnapját ünneplő bokszolóval. „Madárcsontú, vékony gyerek voltam, mégis azt mondhatom, hogy pozitív mérleggel jöttem ki az utcai bunyókból. Engem amúgy általában békén hagytak a rivális bandák, mert tudták, hogy a bátyám, az apám, az egész család elég jól bokszol.”

Nézeteiről azt vallja: „Konzervatív, keresztény, istenhívő emberként nem támogathatnék más pártot, mint a Fidesz– KDNP-t. Nincs miért tiltakoznom, sőt azt sem titkolom, hogy rájuk szavaztam, de semmiféle kapcsolatom nincs a vezetéssel és Orbán Viktorral” – fogalmaz a manapság műsorvezetőként és üzletemberként dolgozó Kokó.

Az Első karaktert Szilvay Gergely jegyzi, aki az értemiségi ethoszról, az értelmiségiek különböző típusairól ír vezércikkében.

Közélet

Tavaly ősszel a Fidesz elveszítette Újbudát, miután a jelenlegi polgármester, a DK¬s László Imre számos ígéretet tett a környezetféltő lakóknak. A lokálpatrióták azóta csalódtak – körbejártuk, hogy mely ígéretek maradtak teljesítetlenek.

Elkaszálták a Lánchíd felújítására kiírt közbeszerzést, mert Budapest nem tartotta be a referencia¬időszakra vonatkozó előírást. A háttérben húzódó érdekek és inkompetencia együttese tovább odázza a problémát, miközben napról napra romlik a város szimbólumának állapota, és drágul a beruházás.  Összefoglaltuk, mi vezetett a Lánchíd körüli káoszhoz.

Balog Zoltán református lelkész, miniszterelnöki megbízott publicisztikájában azt járja körül, hogy mit jelent ma a keresztény kultúra védelme itthon és a világban.

Panyi Miklós, az Alapjogokért Központ nemzetközi ügyekért felelős igazgatóhelyettese  augusztus 20. kapcsán folytatja múlt heti írását az államalapításról, a nemzeti identitás kialakulásáról, és rámutat arra, hogy ma Magyarországnak milyen kihívásokkal kell szembenéznie. 

Külhon & Külföld 

Külhon rovatunkban Kalapis Stojan atyával, az Emmausz Kollégium vezetőjével beszélgettünk arról, hogy az intézmény mi mindent ad a délvidéki szórványmagyarság diáksága számára. 

Nem elég a polgárháborús örökség, a másfél millió menekült, a koronavírus és a feudális, korrupt elit: sok ezer milliárd forintnyi kárt okozva fél Bejrútot felrobbantotta egy hanyagságból otthagyott óriási vegyianyag-szállítmány. Külföld rovatunkban a libanoni eseményeket jártuk körül.

Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója véleménycikkében pedig arra mutat rá, hogy miért vonható párhuzam a bejrúti eset és Csernobil között.  

Milyen jövő vár Hongkongra, célt érhetnek-e a tiltakozások? Hogyan alakul Peking és a különleges közigazgatási terület viszonya? Megvizsgáltuk, hogy mennyi maradhat meg a városállam autonómiájából. 

Precedens & Makronóm

Precedens rovatunkban a közösségi média térhódításával és az ahhoz társuló moderátori önkénnyel és társadalmi felelősséggel foglalkozunk. 

Deli Gergely, az Alkotmánybíróság főtanácsadója véleménycikkében a jog és az erkölcs kapcsolatával foglalkozik. 

Makronóm rovatunkban Kóka Jánossal, a Doktor24 Medicina Zrt. befektető¬elnökével, egykori SZDSZ¬-es miniszterrel az egészségügy helyzetéről, gazdasági eredményekről, az üzlet és a politika viszonyrendszeréről beszélgettünk. 

„Ha jól sikerül belőni az állam és a magánszolgáltatók együttműködését, akkor látványos változás jöhet az egészségügyben  Az SZDSZ ehhez nem volt elég erős, de a mostani kormánynak már régóta megvan a felhatalmazása arra, hogy belekezdjen. Drukkolok, hogy jól sikerüljön” – hívja fel a figyelmet. 

Meta, Élet és Utolsó figyelmeztetés

Böszörményi Nagy Gergely ezúttal az indiai Abishur Prakash szerző könyvét ajánlja sorozatában, akinek alapvetése, hogy a jövőben nem a természeti adottságok, hanem a technológia fog dönteni a hatalmi kérdésekben. 

A Feminens oldalán Orosz Flórát és Gyöngyösi Noémit, egy budai csomagolásmentes bolt tulajdonosait ismerhetik meg.

Tudomány kisrovatunkban a fiatalok egyre rosszabb egészségi és mentális állapotáról beszélgettünk.

Kiss László jegyzetében egy előre megváltott sírhely történetéről ír.

Európa legnagyobb egy nemzethez tartozó gyümölcsgyűjteményének gazdája, az ősi Kárpát-medencei gyümölcsösök Bartók Bélája tenyérnyi édent hozott létre a nyugati határszélen, az egykori göcseji gyepűn – önerőből. Élet rovatunkban Kovács Gyulánál, a Tündérkertek mozgalom szellemi atyjánál jártunk vendégségben. 

„A nyolcvanas évek végén rájöttem, hogy az utolsó órában vagyunk. Hamar elmegy az a korosztály, amelynek tagjai egyáltalán ismerik a fajtákat, ezért oltani kell, menteni kell, rendszerezni minél többet. Sajnos igazam lett. Egykor pontosan tudták, mire való a tüskés körte vagy a hébérkörte, a mai göcseji ember legfeljebb piros almát meg sárga almát ismer” – mondja Kovács Gyula.

Arcél kisrovatunkban az augusztusban elhunyt Reigl Judit festőművészre emlékezünk.

A rovat tárcáját Győrffy Ákos írta.

 „Lassan hagyománnyá válik, hogy nyaranta régi jó komám füredi nyaralójában töltünk egy hetet. Az évek során az ember lassan megismeri, hol is van. Egy táj nehezen feltérképezhető, valójában egy élet is kevés ahhoz, hogy igazán megismerjünk egy helyet. Olykor azt gondolom, hogy nem is lehet megismerni egy tájat, legfeljebb egy-egy zugával kerülhetünk közelebbi kapcsolatba. Így vagyok ezzel otthon, a Börzsönyben, és még inkább így vagyok ezzel itt, ezen a régi szőlőhegyen, amely már csak nyomokban emlékeztet egy igazi szőlőhegyre. Szőlő ugyanis nem sok van már errefelé, a hajdani tőkesorokat piperkőc villák foglalták el, amelyik nem piperkőc, az viszont magán viseli Kádár János Magyarországának sivár kilátástalanságát. Néhány beomlott pince, düledező présház és elvadult szőlőtőke emlékeztet csak a régi időkre.”

A lapot záró Utolsó figyelmeztetés rovatban Rajcsányi Gellért, a mandiner.hu főszerkesztője ír arról, hogyan tud feltárulkozni a magyar félmúlt és jelen valósága a lakáshirdetések böngészése közben. 

„Olvasó, ki az igazi, nagybetűs magyar valóságra vagy kíváncsi, ne a statisztikai adatsorokból próbáld megismerni hazádat.És pláne nem a kortárs hazai szövegirodalomból. Ha valóban be akarsz nézni a magyar májáfátylak mögé, kezdj lakás- vagy házkeresésbe az interneten vagy a valóságban, és nézd végig az eléd táruló kínálatot! Mindennél jobban megismerheted, hogyan élünk ma – és hogyan éltünk a mögöttünk hagyott félmúltban mi, magyarok. Hadd vessek fel egy kényelmetlen tételt: mintha nekünk, magyaroknak lenne némi gondunk a méretgazdaságossággal. Mintha nem úgy tudnánk belakni a nekünk adatott élettereket, ahogy az optimális lenne. Hol a pillanatnyi bőséget visszük túlzásba, hol a szükség és a szűkség rögzül tartósan.”