A keresdi várkastély ébredése

2020. augusztus 6.

Csender Levente

Nekeresdország keleti csücskében Ginkgo biloba fák és öreg tölgyek zöld lombjai mögé rejtőzve szerénykedik Keresd falu fölött egy mesebeli várkastély. Kissé romos, kissé ütött-kopott, de látszik rajta, hogy már nem gazdátlan, és lassan ébredezik Csipkerózsika-álmából.

Déváról indulunk a Maros megyei Keresdre, ahol a Szent László Alapítvány ülésezik. A szervezetet idén június 4-én, épp a trianoni békeszerződés századik évfordulóján jegyezték be Gyulafehérváron. Célja, hogy azokat a történelmi épületeket, amelyeket a Szent Ferenc Alapítványnak adományoznak, szakszerűen és korszerűen tudják felújítani, új funkciót keressenek nekik, és élettel töltsék meg. 

A mesebeli keresdi várban, amelyet a Béke Házának neveznek, gyerekek táboroznak, épp nem akar senki visszamenni Segesvárra, Medgyesre vagy ahol eredetileg lakik, mert jó egy reneszánsz vár udvarán sátorban aludni, együtt lenni, dolgozni, állatokat etetni, kaszálni, szépíteni az udvart így nyári vakáció alatt. A várkápolnában Erik testvér, a ferences rend erdélyi provinciálisa mutat be szentmisét. A várfalon kívül ásatások kezdődtek, mert egy kazánházat szeretnének oda építeni, de ahogy ásni kezdtek, előkerült a föld alól egy kapubejáró, egy fal, egy konyha, amelyről Zólya Levente régész elmondja: a földrétegekben látható hamuból kiolvasható, hogy a konyha története során kétszer porig égett. Már akkor is a várfalon kívül volt a tűzveszélyesség miatt, és vagy gondatlanságból, vagy ellenséges támadás következtében megsemmisült. Számos kérdés van a régész fejében, de hát még az ásatás elején, több száz köbméter föld átmozgatása előtt vannak. Sok minden kiderül majd a következő hetekben, hónapokban. Állunk a keresdi vár udvarán, négy nyelven a felirat, hogy a Béke Háza, s tényleg, a nagy diófa árnyékában elönti az embert a végtelen béke.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés