Új radikalizmus Nyugaton: háttér és kockázatok

2020. augusztus 3. 10:44
A demonstrációk és az összecsapások ismétlődése azt sugallja, hogy az iszlamista hátterű terrorizmus helyét átveszik a tiltakozások, amelyek az Európán kívüli országok legkézenfekvőbb eszközei az európai politika befolyásolására. Az európai államok belpolitikájába való beavatkozás célját a tömegdemonstrációk hatékonyabban szolgálják, hiszen a liberális demokráciák eszköztárát, a szabadságjogok abszolutizálását felhasználva saját térfelükön mérnek csapást az ellenségre.

Abdesszamad Belhadzs és Speidl Bianka, a Migrációkutató Intézet kutatóinak írása

Nyitófotó: tüntetés Bécsben a Floyd-ügy kapcsán, június 4-én, fotó: Reuters/Leonhard Foeger



Bármely régióban jelentkező biztonsági fenyegetés – a radikális tiltakozásokat is beleértve – napjainkban globális jelentőségűvé válhat. Amint az elmúlt két hónapban láthattuk, az Egyesült Államokból indult George Floyd halálához kapcsolódó tüntetéshullám Európában is komoly kihívást jelentett a társadalmi stabilitásra. A tapasztaltak nyomán megfontolandó Fadil Maloku koszovói szociológus kérdése: „Az ‘Arab tavasz’ most Amerikában és Ausztráliában ismétlődik?” A megfogalmazás arra mutat, rá, hogy a globalizáció következtében peremre szorult csoportok és a történelmi sérelmeiket hangoztató kisebbségek tiltakozásukat – 2011 szellemét idézve – politikai erők támogatásával és ösztönzésével spontán, erőszakos formában fejezik ki, melynek nyomában nem marad más, csak káosz és felkorbácsolt indulat.  

A járványhelyzet ellenére Nyugat-Európa-szerte szerveztek rasszizmusellenes tüntetéseket, amelyek az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban és Ausztriában tömeges és erőteljes formát öltöttek. A különböző iszlamista és szélsőbalos mozgalmak és Európán kívüli országok a Floyd-effektust használták fel a tiltakozás hullámának kirobbantására, amelynek során terítékre került az immár szokásossá vált repertoár az elmúlt évek háborús konfliktusainak áldozataitól kezdve az iszlamofóbián keresztül a palesztin kérdésig. Ez nem először történik meg az európai politika modern kori történetében, hiszen a jelszavak és az eszközök tekintetében nem erőltetett a párhuzam az 1960-as és ’70-es évek radikális baloldali mozgalmaival. 

A terrorizmus és a tiltakozás ugyan arra – a második és harmadik generációra jellemző – elégedetlenségre és sérelemhalmazra épít, tehát ugyanazon radikalizmus mellékterméke és kifejezője. Megnyilvánulási formájuk különbözik – a terrorizmus sokkol, míg a rendszerint összecsapásokkal végződő demonstrációk megosztják a társadalmat és állandósítják a feszültséget. Ugyanakkor hatásukban – káosz, instabilitás és félelem, az európai normák és jogrend sárba tiprása – hosszabb távon nincs jelentős különbség. 

Egyesült Királyság: egy kulturális forradalom kísérlete

Az Egyesült Királyság májusban a világ második legrosszabb járványügyi helyzetével küzdött, ám ez nem tántorította el a Black Lives Matter UK elnevezésű szervezetet, hogy a hónap végén országszerte tömegdemonstrációkat szervezzen. Az említett szervezet nincs bejegyezve, még csak weblapja sincs, csak egy adománygyűjtő oldala, ahol két hónap alatt megközelítőleg 1.200.000 fontot kalapoztak össze. A csoport irányítói anonimitásukat a rájuk nehezedő nyomással és ellenségességgel indokolják. Valójában több angliai szervezet nevében fellelhető a „black lives matter” szlogen, ám ezek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, szinte minden nagyvárosban van autonóm fiókszervezetük. A céljaikat nehéz összegezni, de Facebook oldaluk tanúsága szerint az elnyomottak széles spektrumát igyekeznek reprezentálni a „hétköznapi” feketéktől a LGBTQIA+ közösségen és a szexmunkásokon keresztül a túlsúlyosakig. 

A gyülekezésre vonatkozó járványügyi szigorítások kijátszása céljából egy jogász hálózat segíti működésüket, „e-röplapokon” összegezve, hogyan viselkedjenek és mely jogaikhoz ragaszkodjanak, ha konfrontációba keverednek a rendőrséggel. Ez nem más, mint a jogállami keretek felrúgása és a jog átértelmezése egy alternatív igazság szolgálatában. A harmadik vészjósló vonása a brit tüntetéshullámnak, hogy politikai szereplők, városi vezetők – köztük a londoni polgármester – álltak a szobordöntő és emlékműveket rongáló tömegek oldalára és ország szerte bizottságokat alakítottak az emlékművek és intézménynevek felülvizsgálata céljából. A felülvizsgálat önmagában még nem feltétlenül káros, ha társadalmi konszenzuson alapul, ám a világ legelső parlamentáris demokráciájában a többség véleményét kérdezni egyre problematikusabb.

Franciaország: ideális hely egy afrikai forradalomhoz

Franciaországban a kábítószer kereskedelem vádjával őrizetbe vett, Maliból származó Adama Traoré 2016-ban, rendőri intézkedés közben bekövetkezett halálát elevenítették fel. Családja még abban az évben megalapította az Igazságot és Igazságosságot Adamának Egyesületet (Comité Vérité et Justice pour Adama). A Sárga mellényes demonstrációkig első sorban csak a kiterjedt család jelenttette az intézményesített rasszizmus ellen protestáló mozgalom bázisát, ám ekkor új szövetségeseket szereztek baloldali politikai pártok a Zöld Párt, a France Insoumise és a Fekete mellényesek támogatásával, amely elsősorban illegális bevándorlókból áll, és amelynek célja az összes Franciaországba érkező illegális bevándorló legalizálása. A radikális politikai mozgalmakkal való szövetség új színezetet adott az Igazságot és Igazságosságot Adamának Egyesületnek. A Floyd effektus begyűrűzésével pedig a járványhelyzet ellenére legalább 20 ezres tömeg gyűlt össze Párizsban az általuk meghirdetett demonstráción 2020. június 13-án, valamint több ezer ember tüntetett Lyonban, Nantes-ban és más francia városokban is. A felvonulások más radikális mozgalmakat is vonzottak, például az iszlamista BDS Mozgalom (Boycott Israel) és a szélsőjobboldal híveit, ami összecsapásokhoz vezetett.

Két héttel később, június 28-án Assa Traoré Adama nővére, aki az Egyesület alapítója megkapta a BET Global Good díjat az Egyesült Államokban. A BET Awards egy amerikai díj, amelyet a Black Entertainment Television hálózat 2001-ben hozott létre. Ez a díj hivatalosan is összekötötte a két mozgalmat, és az Egyesület globális jelentőséget kapott. Assa Traoré még 2018-ban kijelentette: „Fontos, hogy erős szövetségeket hozzunk létre. Afrikában megdönthetik az elnök uralmát, betörhetnek a palotába. Ha ez megtörténhet Afrikában, miért nem történhet meg Franciaországban? Készen állunk a forradalomra.” Franciaország annál is inkább ideális hely az afrikaiak forradalmához, mert a 19. század végétől 1960-ig gyarmatosította Malit, 2012-ben pedig beavatkozott a Maliban dúló háborúba, hogy támogassa Párizs bábkormányát. Franciaországban ma körülbelül 120.000 mali bevándorló él, amely az egyik legnagyobb afrikai diaszpóra.

Az Igazságot és Igazságosságot Adamának Egyesület egyik fő támogatója a Köztársaság Bennszülöttjeinek Mozgalma (Les Indigènes de la République) egy iszlamista baloldali mozgalom, amely a törvényellenes, anarchista Antifa elemeket az iszlamizmussal és az észak-afrikai felsőbbrendűség gondolatával ötvözi. A Les Indigènes de la République Franciaországot gyarmati kontinuumnak tekinti, és a külvárosi bevándorló negyedekben uralkodó állapotokért a teljes felelősségét a múltbeli és jelenlegi francia birodalmi politikákra hárítja.

Belgium: „Ez csak a kezdet” – harc a befogadó semlegességért

A szélsőséges, kétpólusú ideológia, komoly veszélyt jelent Európára, mert arra ösztönzi a bevándorlók harmadik generációját, hogy felrúgják állampolgári kötelezettségeiket és a társadalmi szolidaritás alapjait és retrospektív háborút deklaráljanak a gyarmatosítók ellen, miközben nagyszüleik önként, a jobb megélhetés – tegyük hozzá, beigazolódott – reményében települtek Európába. Belgiumban július 5-én A Hijabis Fight Back (A hijab viselők visszaütnek) jeligével három szervezet tiltakozott az alkotmánybíróság határozata ellen, amely jóváhagyta a szekuláris elvek alapján működő felsőoktatási intézmény, a Haute École Francisco Ferrer döntését az ideológiai vagy vallási hovatartozást mutató jelképek viselésének tilalmára vonatkozóan. A tiltakozók többezres létszáma a rendőrséget és a politikusokat egyaránt meglepte, akiket váratlanul ért, hogy a hijab betiltása milyen sok embert mozgósíthat (Belgiumban nem tiltják az arcot szabadon hagyó hijab viselését, a döntést az egyes felsőoktatási intézmények hatáskörébe rendelték.) 

A Floyd-effektus lökést adott a mozgósításhoz – a járvány ellenére is többezres demonstrációt tartottak –, de a szálak messzibbre vezetnek, ha megvizsgáljuk a tiltakozásokat szervező három kis csoport kapcsolatrendszerét. Az első csoport neve La 5ème vague (Ötödik hullám), amely „a társadalmi-gazdasági igazságtalanságok, a nemi és a faji megkülönböztetés ellen küzd, és a kapitalizmusellenes feminizmust támogatja”. Ezek a jelszavak a franciaországi Les Indigènes de la République programjában is szerepelnek. E kis csoport alapítója Salma Faitah, aki kijelentette: „Ez a demonstráció csak a kezdet. Nem hagyjuk abba a harcot. Túl sokáig sértették meg a jogainkat az iskolákban és a munkahelyeken. A befogadó semlegesség létezik és működik. Itt az ideje, hogy Belgium teljes mértékben magáévá tegye a demokratikus társadalom jellegzetességeit és áttörjük a betonfalat, amelyet több ezer nő érvényesülését akadályozta”. A marokkói származású Salma Faitah, a brüsszeli Reda mecsethez kötődő közösség aktivistája, amely a síita hittérítés központja és amelyet szoros szálak fűznek Iránhoz és a libanoni síita szervezetekhez.

A második csoport Imazi-Reine (A berber királynő), elnevezése az „Imazighen” szóból származik, amely az észak-afrikai berberekre használt kifejezés, és itt a belga marokkói közösségre utal, amely többségében Marokkó berber régióiból származik. Az Imazi-Reine párhuzamot von a hijab viseléséért folytatott küzdelem és aközött, amikor a francia gyarmatosítókkal szembeni ellenállásként az észak-afrikai nők megtagadták a fejkendő levételét. A belga alkotmánybíróság ebben az értelmezésben az ismétlődő gyarmatosítás eszköze.  A harmadik csoport a Belges Comme Vous (Belgák, mint te), amelyet az iszlámra áttért Sarah Tulkens alapított. Rasszizmusellenes ideológiát hirdet, támogatja a feminizmust, valamint az állami és a rendőri erőszak elleni küzdelmet. A három csoport túlságosan kicsi ahhoz, hogy ilyen hatékonyan megszervezze a demonstrációt. Kampányukat a Muszlim Testvériséghez kötődő CCIB, a belgiumi iszlamofóbia ellenes közösség segítette. Geopolitikai szempontból a Muszlim Testvériség Katar és Törökország meghosszabbított karja Európában. Mustafa Chairi, a CCIB elnöke az ECOLO (a belgiumi Zöld párt) színeiben politizált, jelenleg többek között a terrorizmussal gyanúsított Ali Aarrass tisztázásáért, valamint az illegális bevándorlók legalizálásáért küzd.

Ausztria: a kurd-török konfliktus hadszíntere
 
A fiatalok radikalizációja mellett a második veszélyforrás a nyugat-európai nagyvárosokban kialakult szürke zónák, amelyekben a kibocsátó országok etnikai, vallási és politikai konfliktusai zajlanak. Ezen importált konfliktusok egyre látványosabbak, az azokban résztvevők korlátlanul és erőszakosan használják az európai teret indulataik kifejezésére. A szankcionálás ugyanakkor komoly kihívást jelent a befogadó országok külpolitikai szuverenitására nézve, ugyanis a résztvevőket mozgató külföldi állami és nem állami támogatók a számonkérés büntető politikáját alkalmazva zsarolják az adott befogadó ország kormányzatát. 

A kurd-török ​​konfliktus európai megnyilvánulási formái között az 1980-as évek óta szerepelnek terrorista támadások, merényletek és összecsapások. A kurdok által végrehajtott akciók súlyos biztonsági kihívást jelentenek Németországban, Ausztriában és Belgiumban is. A legutóbbi, elhúzódó bécsi összecsapások a török oldal felelősségére is rávilágítanak. Június 24-én kurd és baloldali militánsok, elsősorban a PKK szimpatizánsai demonstrációt tartottak Bécsben a szíriai, PKK kötődésű kurd állásokra mért török csapások miatt. A török ultranacionalisták megrohamozta a tüntetőket, az összecsapások napokon át tartottak. Az ultranacionalisták több ezer követővel rendelkeznak Törökországban, Észak-Cipruson, Nyugat-Európában, Szíriában és Kínában. Különféle ideológiákat vallanak, mint például az új-oszmán iszlamizmus, az újfasizmus, a pán-türkizmus, a turanizmus, a görög-, örmény-, és kurdellenesség és az antikommunizmus. 

A Media-Monitor szerint legalább 20 000 török ​​ultranacionalista van Németországban és körülbelül 5000 Ausztriában, a támogatóik száma folyamatosan növekszik. Klubokba szerveződve szinte észrevétlenül terjesztik nézeteiket, évek óta aláássák a német és az osztrák politikát. A fiataloknak Korán órákat tartanak és küzdő sportokat oktatnak. Néhány fiatal török követőjük Európából Szíriába ment, hogy „Isten harcosa” legyen. Amikor Ausztria betiltotta a „Szürke Farkasok” tisztelgését Ausztriában a török kormány felszólította Ausztriát, hogy „javítsa ki ezt a „hibát”, amely mélyen érinti Törökország és Ausztria közötti kétoldalú kapcsolatokat.” Az ultranacionalisták ugyanakkor szorosan kapcsolódnak a kormánykoalícióban résztvevő Nacionalista Mozgalom Pártjához (MHP).

Európa: erőd helyett megrendült társadalmak

A bűnbakkeresés és az áldozattudat gerjesztése a terrorista szervezetek első számú toborzási stratégiája, hatásmechanizmusuk megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, hogyan mozgatják a terrorista mozgalmak a fiatalokat. Az iszlamista terrorizmus mindenekelőtt maga is egy tiltakozási mozgalomban gyökerezik, amelyet erős szálak kötnek a baloldali gondolkodáshoz, amint azt a Muszlim Testvériség története és ideológiája is példázza. A Testvériség 1928-ban alakult Egyiptomban, azért, hogy egyrészről küzdjön a brit gyarmatosítók ellen, másrészről azért, hogy demonstrálja a gyarmatositás utáni állami berendezkedéssel kapcsolatos társadalmi elégedetlenséget. Néhány évtizeddel később a bukott, visszaéléseken alapuló, társadalmi legitimációt nélkülöző állammal szembeni elégedetlenség az iráni társadalmat radikalizálta és vezetett az iszlám forradalomhoz. Az iszlamista ideológia kapitalizmus és nyugat ellenessége az elmúlt évtizedekben a hazájukban és a nyugaton élő muszlimok egész generációit radikalizálta. Ezen gondolatrendszer alapeleme, hogy az iszlámra épülő politikai rendszerek mindaddig virágzottak, amíg külső hatásra nem távolodtak el az iszlám lényegétől, s nem váltak a nyugati gyarmatosító projekt áldozataivá. Az iszlám birodalmak pusztulása szerintük jóvátehetetlen és bosszúért kiált.

A demonstrációk tanulsága az, hogy a vélt vagy valós sérelmek nyomán radikalizálódott identitás időzített bombát jelent. Az Európában élő bevándorlók számára ezek a tiltakozási mozgalmak platformot és új szövetségeket kínálnak. Tiltakoznak a társadalmi polarizáció ellen, az állam alapjait – szekularizmus, jogállamiság, teljesítményorientáltság – támadják, valós alternatívák és konszenzusra való törekvés nélkül. Mivel nem képesek lépést tartani más társadalmi csoportokkal, a múltban gyökerező gyűlölet széles ösvényét választották, és a revizionizmus új formáját támogatják, amely a történelmi eseményekből célzatosan emel ki egyes eseményeket és hallgat el másokat. A múlt sérelmei a militáns diskurzus alappillérét adják, amelynek végletes és egyszerűsítő szóhasználata a világot „feketében” és „fehérben”, „ártatlan, kiszolgáltatott kisebbségi elnyomottban” és „embertelen, pénzéhes többségi elnyomóban” láttatja. 

Nyugat-Európában az állam és a társadalom alapjai rendültek meg. A radikális tüntetések az erőszak és a destabilizáció kockázatát hordozzák. A veszélyforrás kettős gyökerű: a fiatalok radikalizációba forduló társadalmi elégedetlensége, valamint a szponzorok, a transznacionális hálózatok és a büntető neheztelés zsaroló politikáját alkalmazó külföldi államok, akik a bevándorlókat és az elégedetlen kisebbségeket használják fel céljaik eléréséhez. Ezért egyrészről erősíteni kell a társadalmi és kulturális kohéziót, valamint a teljesítményalapú társadalmat, másrészről erősíteni kell az állam szuverenitását az idegen országok befolyásával szemben, valamint prioritásként kell meghatározni a biztonsági szempontok érvényesítését.

Összesen 67 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A náci horogkereszt is ellepett minden utcát, teret, felvonulást, most az USA-ból jön, terjed Európába a barna veszély. Mert lényegi különbség nincs a kettő között.

Vigyázó szemetek Frank Füredire vessétek........Ő a történések mélyére lát, s még időben figyelmeztet a katasztrófára, ami Európára vár. Az amerikai új-barnák Európában a balliberálisok mezében tombolnak, tiszta náci tempóban.

Ezért nem szabad feketéket meg arabokat beengedni tömegével. Ők sohasem fognak asszimilálódni, akik meg nem asszimilálódnak, csak csendben sokasodnak, azok előbb utóbb fellázadnak a befogadók ellen. Ez van.

Szolgáljon tanulságul mindenkinek az, mi is történik most az Usában. A világ egyik leggazdagabb, leghatalmasabb nemzete. Az ott élő feketék többszáz éve vannak ott. A rabszolgaság a polgárháború után pár évtized alatt megszűnt. És mégis, itt tartanak most.

Ha nekik vagy a briteknek, franciáknak ennyi töménytelen pénzből, ennyi idő alatt nem sikerült integrálniuk őket, akkor mások miben reménykedhetnének?

Ha csak külföldi befolyás lenne, amelyik az elégedetlen kisebbséget kihasználva akarná elérni a destabilizálást, az ellen lehetne védekezni (felkutatni a kapcsolatokat, elvágni a pénzforrást az országon belüli lerakatoktól, a radikalizált egyéneket kiutasítani az országból), de én úgy látom, hogy a nyugati országok saját elitjét nem is nagyon zavarja ez a destabilizáció.
Két eset lehetséges: vagy őket is kihasználják, olyan ideológiák mentén támadnak, amiket az ottani belföldi elit is hangoztat, így nem találnak fogást rajtuk, a másik lehetőség az, hogy ugyanazokat a globalizált ideológiákat vallják ők is, amiket a radikalizmus szítói.
Nem tudom, hogy mit lehetne tenni, nyilván ha a még mindig többségben lévő őshonos állampolgárok a rendre szavaznának, akkor meg lehetne oldani a helyzetet, viszont a média és ballib pártok annyira a társadalom bomlasztását szolgálják, hogy az ottani átlagember magában keresi a bajt, ha nem ért egyet a történtekkel. Mi itt csak annyit tehetünk, hogy nem engedjük az ilyen baloldali ideológiák térnyerését, nem szavazunk ilyen pártokra.
Egyébként a radikálisok fejében valami nagyon nagy katyvasz lehet, ha ilyen formációk jönnek létre, hogy iszlamista feminizmus. Nyilván akik bátorítják őket, azok cinikusok, tudják, hogy mik az ellentmondások, és lenézik az általuk manipulált embereket.

Igen, helye van némi distinkciónak, bár szerény véleményem szerint a kettő nagyon szorosan lefedi egymást. Nem egy szakértői álláspont is utal erre. Az biztos, hogy az utolsó két mondatod kifejezi a genezisüket.

Azt lehet látni, hogy már a rendszerváltás után is próbálták a liberális pártok a négerek körüli helyzetet a hazai cigányokra alkalmazni, most is próbálják beszervezni a cigányokat a saját céljaikra, ez csak nekik lenne jó, se hazai magyarságnak, se a hazai cigányságnak nem hozna semmi jót a feszültség szítása, mindent el kell követni ennek az elkerülésére.

A forradalmak (a kommunista, a francia, szóval mindegyik, ami a "progresszió" jegyében történt) arról szólt, hogy a felső középosztálybeli származású, de az elithez nem tartozó egyének akartak az új elit lenni és irányítani a társadalmat, ha ez általános elszegényedést hoz, az sem baj, mert nekik a vagyonuk és a hatalmuk is sokkal több lesz, mint amit egész életükben amúgy remélhettek volna. Ezért hangoztatták a társadalmi igazságtalanságokat és festették a szép utópia képét az általuk kihasznált embereknek, hogy velük végeztethessék el a piszkos munkát - és akik a beígért általános jólét helyett csak terrort kaptak.
Ezért nem értem az "elit árulását", mert ők már most is hatalomban vannak, többet nem remélhetnek, viszont rengeteget veszíthetnek. Pedig az elit árulása létező dolog, elég megnézni Merkelt, Macront, az őket támogató nagy cégeket és az ottani médiát.
Csak úgy van értelme ennek az egésznek, ha a mostani elit nem évtizedekre, hanem csak negyedévekre tekint előre, és ezért nem érdekli őket a tetteik hosszútávú hatása.

Ő csak élvezi, hogy van aki reagál rá........írtam, hogy nem kellene. Neked sem.

Pontosan így van, a Mohácsi vész előzményei és következményei nagyon jó tanulság arra, hogy a szuverenitás elvesztése a legnagyobb veszély, mert egy idegen hatalom se azért jön ide, hogy velünk jót tegyen - és ez ma sincs másképp.
(a durva az, hogy Erdély példáján lehet látni, hogy a törökökkel ki lehetett volna egyezni, míg a nyugati hatalmaktól legjobb esetben csak szép szavakat kaptunk. Rosszabb esetben ott volt a Cognaci liga (Franciaország, Velence, Milánó, Firenze és a pápa(!)), akik biztosították a törököket, hogy ha minket megtámadnak, nem fognak közbelépni, vagy a Habsburgok, akik csak a híveknek kiosztható földet látták az országban. Tanulság ez mára, hogy nem kell hinni a szép szavaknak, hanem azt kell támogatni, aki a legerősebb a régióban, és a legnagyobb függetlenséget kínálja. Amíg ez az EU, addig maradjunk az EU-val, ha ez változik, akkor ideje elgondolkodni a váltáson)

Válaszok:
Berecskereki | 2020. augusztus 3. 14:56

Sok ilyet lehet még mondani, pl. filoszemita muszlimok :)
És nem tűnik fel nekik, akik ebben akarnak hinni. Ők azok, amikor a saját bőrükön érzik a következményeket, nekiállnak sápítozni, hogy hát miért nem figyelmeztették őket korábban, és miért nem védte meg őket az állam.

A forradalomnak nincs pártszíne, még akkor sem, ha a politika köpönyege alatt történik.
A forradalom szó az erőszakot jelöli, amelyek akár fegyveres, véres harchoz is vezethetnek. Most pedig azt látjuk, hogy az erőszaknak különböző formái vannak jelen, kezdve az erőszakba forduló tüntetéstől a terrorizmusig, mely utóbbi elvezethet a polgári forradalomhoz, fegyveres felkeléshez.
Így jogosan nevezhetjük forradalomnak.

,,Tanulság ez mára, hogy nem kell hinni a szép szavaknak, hanem azt kell támogatni, aki a legerősebb a régióban, és a legnagyobb függetlenséget kínálja. Amíg ez az EU, addig maradjunk az EU-val, ha ez változik, akkor ideje elgondolkodni a váltáson,,

Nem ez a tanulság. A tanulság az, hogy a nagyhatalmakkal kötött megállapodás, úr és szolga megállapodás, amelyben az úr egyre nagyobb hatalmat akar a szolga rovására.
Az EU is ilyen napjainkban. Először csak gazdasági szövetséget akart, majd társadalmit is és végül politikait is. Jelenleg pedig a politikai, ideológiai kerül az első helyre. Az EU ilyen és eljött a változás ideje.

Ez, és a hasonló ismertető írások pedig hiányoznak:
a magyar iskolákból.
Miért nem lehet ezeket feldolgozni, heti legalább egy órában?
Végül is, a mai magyar iskolások, egyetemisták jövőjéről, az életükről van szó, ami fontosabb mindennél, hogy milyen lesz, milyenné válik, válhat?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés