Eddig Orbán mindenkiért – most mindenki Orbánért

Az európai és amerikai patrióták krémje gyűlt össze Budapesten három héttel a kontinensszerte feszülten figyelt magyar parlamenti választás előtt, hogy a legkülönfélébb módokon, hangnemekben és szemszögekből támogatásáról biztosítsa az európai patriotizmus bástyáját, aki nélkül a mozgalom talán meg sem szerveződött volna: a magyar miniszterelnököt. Az MTK Sportparkban szombaton az ötödik CPAC Hungary, a Millenáris Parkban és a Nemzeti Táncszínházban pedig az első budapesti patrióta nagygyűlés zajlott le – s mindkét eseményen egy erőtől duzzadó mozgalom adott vissza valamit a magyar patriótáknak, akiknek sokat köszönhet.

Illusztris névsor

A CPAC-en rangos résztvevők képviselték magukat az Atlanti-óceán mindkét partjáról: a házigazda Orbán Viktoron kívül jelen volt Irakli Kobahidze, Georgia miniszterelnöke és Javier Milei, Argentína elnöke, aki az első argentin államfői látogatását tette Magyarországon. Videóüzenetben szólt a közönséghez Andrej Babiš cseh miniszterelnök, aki eredetileg személyesen tervezett részt venni a konferencián, ám a pardubicei fegyvergyár raktárának felgyújtása miatt visszafordult. Helyette a kisebbik kormánypárt, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia listájáról parlamentbe jutó Jindřich Rajchl, a prágai parlament védelmi bizottsági al­elnöke vett részt a CPAC-en, a patrióta nagygyűlésen pedig Petr Macinka, az Autósok Önmagukért párt színeiben politizáló külügyminiszter. Videóüzenetet küldött továbbá Santiago Peña, Paraguay elnöke, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Matteo Salvini olasz kormányfőhelyettes – aki a nagygyűlésen viszont már személyesen vett részt – és immár hagyományos módon Donald Trump amerikai elnök is.

A hivatalban lévő patrióta politikusok mellett felsorakoztak azok is, akikre Orbán Brüsszel elfoglalásában a leginkább számít: az Osztrák Szabadságpárt és a holland Szabadságpárt vezetői, Herbert Kickl és Geert Wilders, mindketten hazájuk legerősebb pártját vezetik; az Ibériai-félsziget konzervatív reménységei, Santiago Abascal, a spanyol Vox vezére és André Ventura, az Elég! párt vezetője; Tom Van Grieken, a belgiumi Flamand Érdek elnöke és Martin Helme, az Észt Konzervatív Néppárt vezetője. A CPAC-en emellett hangsúlyos volt a Patrióták Európáért EP-beli partnerpártjainak szerepe is: Mateusz Morawiecki nem csupán mint volt lengyel miniszterelnök és Orbán Viktor régi szövetségese érkezett, hanem mint az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) elnöke is, Alice Weidel pedig a Szuverén Nemzetek Európája (ESN) legfontosabb ereje, az Alternatíva Németországért (AfD) mérsékeltebb társelnöke. A CPAC-en nem, a patrióta nagy­gyűlésen viszont fellépett Marine Le Pen is, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) ikonja, illetve Krzysztof Bosak, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) mellé felnövőben lévő Szabadság és Függetlenség Konföderációja egyik szárnyának vezetője.

Elfoglalni az „utolsó nagy erődítményt”

Orbán Viktor a CPAC-en nyitóbeszédében hangsúlyozta: Donald Trump győzelme óta jobb hely lett a nyugati világ, számos kedvező változást köszönhet az amerikai elnöknek. Csehországban szerinte sikerült defenesztrálni a „brüsszeliek szivárványkoalícióját”, Európa legbátrabb politikai vezetőjeként méltatta Weidelt, Venturának pedig megköszönte, hogy bár Portugáliában még nincs nyár, „már tavaszodik”. A CPAC-ről elmondta: számára ez „a világ legnagyobb nyílt összeesküvése”, amely Brüsszel bevételére, az „utolsó nagy erődítmény” elfoglalására irányul, hiszen Európa meghatározó országaiban „még a baloldal az úr”, amely alatt az európai demokrácia haldoklik, a gazdaság pedig sikertelen. A magyar választás szerinte „hazai, de nehezített terepen” zajlik. Azt mondta, bár a magyar patrióták sokszor győztek már, most Brüsszel és Kijev harapófogójában kell újra győzniük, hiszen a brüsszeli fősodor mindent megtesz a Fidesz újraválasztása ellen, ők is tudják, hogy „ennek a bástyának a ledöntése lenne a progresszívok legnagyobb győzelme”.

Irakli Kobahidze úgy fogalmazott, hogy Georgia számára Magyarország „több mint partner, olyan ország, amellyel szoros és egyre mélyebb kapcsolatunk van”, s Orbán Viktor segítsége nélkül sokkal nehezebb lett volna megvédeni a külföldi beavatkozási kísérletektől a grúz demokráciát, szuverenitást és identitást. Andrej Babiš videóüzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy „ahelyett hogy engedett volna a nyomásnak, Viktor a családok támogatása, Magyarország határainak védelme, a nemzeti érdekek védelme mellett döntött”, most pedig „a választóktól függ, hogy ezen a bevált úton mennek tovább, vagy a bizonytalanba lépnek”. Hangsúlyozta: nehéz időkben az emberek nem az ismeretlent keresik, hanem azokat a vezetőket, akik már demonstrálták, képesek keresztülvezetni őket a kihívásokon, ahhoz pedig nem fér kétség, hogy „Orbán Viktor jelenti ezt a biztonságot”. Hasonló húrokat pengetett Benjamin Netanjahu is: a magyar miniszterelnökről úgy fogalmazott, hogy sok globális vezetőt ismer, és „elmondhatom, ott van a legjobbak között. Orbán Viktor egyenlő a stabilitással, a biztonsággal, a bizonyossággal”. Geert Wilders szerint „Magyar­országnak Orbán kell, Európának Orbán kell, éljen soká Orbán!”.

Herbert Kickl arra hívta fel a figyelmet, hogy „ezen a kontinensen Orbán Viktor Magyar­országa emberek millióinak jelzőtűz, a szuverenitás, a biztonság, a bátorság és a rátermettség jelzőtüze, az elkötelezettségé, hogy a hazát nem adjuk oda, hanem teljes szenvedéllyel küzdünk az önrendelkezéséért”. Hozzátette: „Orbán senkinek nem hagyta, hogy koldussá vagy parancsok teljesítőjévé degradálja.”

A számtalan támogató nyilatkozat közül Orbán minden bizonnyal Donald Trumpét várta a legjobban, aki mondanivalójába az Európai Unió burkolt kritikáját is beleszőtte. 

Meg fogjuk védeni polgárainkat, felemeljük gyermekeinket, és generációkon át vezetni fogjuk a világot. (…) Európának mozgásba kell lendülnie, sok a problémája. Végig vele vagyunk, de keményen kell dolgoznia, hogy visszaküzdje magát”.

Kiállás Magyarország mellett

A CPAC elsősorban arról szólt, hogy a világ patriótái támogatásukról biztosították a választásra készülő magyar kormánypártot, a patrióta nagygyűlésen sokkal inkább egyetértési pontokat azonosítottak az Európai Parlament harmadik legnagyobb pártcsaládjának tagjai.

 „szigorúan elutasítunk minden kísérletet egy európai szuperállam felépítésére, […] felemeljük hangunkat a nemzeti szuverenitással szembeni csendes puccs ellen”, amelyben az európai intézmények a tagállamokat megillető jogokat vindikálnak, és „ellenzünk minden, az egyhangú döntéshozatal eltörlésére irányuló törekvést”.

Vannak kifejezetten Magyarország melletti ki­állások is a szövegben. Ilyen például, hogy a patrióta vezetők egységesen elutasítják „a jogállamiság eltorzított használatát politikai fegyverként demokratikusan megválasztott kormányokkal szemben”, akárcsak a kondicionalitási mechanizmust mint „a nyomásgyakorlás és zsarolás eszközét”. Emlékezetes: Magyarország már korábban bejelentette, hogy az előző költségvetési ciklus rossz tapasztalatai miatt a következő hétéves időszakra nem hajlandó megszavazni olyan költségvetést, amely tartalmazza a kondicionalitási mechanizmust. Emellett a patrió­ták kiállnak „nemzeteink energiaszuverenitása” mellett is, leszögezve: „minden országnak fenn kell tartania azt a jogát, hogy maga válassza meg energiahordozóit és határozza meg energiaellátásának struktúráját”. Az ukrán olaj­blokádra és annak brüsszeli támogatására utalva hozzáteszik „Elutasítunk minden politikai, jogi vagy infrastrukturális kísérletet a nemzeti energiamixbe való beavatkozásra.”

A patrióta nagygyűlés, illetve az amerikai elnök videóüzenete és két republikánus kongresszusi képviselő részvétele mellett zajló CPAC után Magyar­ország még számíthat a kampányban jelentős nemzetközi figyelemre, ugyanis – amint az iráni, enyhülni látszó háborús helyzet engedi – hamarosan hazánkba látogathat J. D. Vance, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke is.

Nyitókép: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos