Van bűnbocsánat a gyarmati baloldalnak?

2020. július 10. 7:13

Czopf Áron
Mandiner
Valami nagyon nincs rendben a hazai antikolonialista baloldallal. 

A Szabadság tér felé sétálva meggyőződhetünk arról, hogy valami nagyon nincs rendben a hazai antikolonialista baloldallal. 

A Horthy-akváriumot sikerült nekik lefröcskölni, a birodalmi sas által megmeetoozott metroszexuális giccsangyalt alaposan sikerült körbeszemetelni, de valahogy mégsem érzik a hangsúlyokat.

A tér másik felén ott éktelenkedik a szovjet birodalom csillaga,

ami a kolonializmus legfőbb szimbóluma a magyar történelemben.

Az előtt az ellenség előtt lehet tisztelegni, aki nem a kommunizmusért, hanem a családjáért, a népéért, Oroszország Anyácskáért kelt hadra és áldozta fel az életét. Az erőszakolók, a megszállók, a szabadságharcunkat leverők, tehát a szovjet imperialisták előtt viszont nem lehet és nem is szabad tisztelegni. Ennek a múltnak a szelleme is ott lebeg a meglehetősen groteszk nevű Szabadság tér fölött – a nemzet emlékezetpolitikai szemétlerakóhelyének kellős közepén –, alig tíz perc sétára (három perc menetelésre) az Országháztól. 

Kedves elvtársak! Ne azt tessenek méricskélni, hogy hány sztálincsizmát lehet kiönteni az Andrássy-szoborból, hanem ezúttal tényleg gyakoroljanak önkritikát. Az internacionálét nyekergő posztkommunista elit szuverén nemzeti kormányzás helyett 1994 és 1998, valamint 2002 és 2010 között is csak gyarmati helytartóságot volt képes állítani az ország élére. Madách Luciferével együtt mondhatják: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” Ha létezne a demokratikus politikában hosszú távú memória, a választók ebben az évszázadban már a parlament közelébe sem engednék a baloldali-liberális „kétkomponensű komprádorelit” (Békés Márton) képviselőit. 

A baloldal az elmúlt évtizedekben finoman szólva nem oldozta fel magát a szovjet gyarmati múlt morális terhe alól, de a szimbolikus gesztusok ezen sokat segíthetnek. Azt hiszem, minden bűnnek van feloldozása. Megkockáztatom, talán a politikában is.

Ha az összellenzéki élcsapat tövestül kicsavarja a földből a szovjet obeliszket és a vállán viszi el a Memento parkig,

akkor garantáltan meglengetjük feléjük a kalapunkat. Így köszöntjük majd annak a szuverenista baloldalnak a születésnapját, amellyel egyáltalán érdemes lesz szóba állni. Azon a napon értelmet nyerhet a dekolonizációs retorika és a szobrokkal kapcsolatos összes frusztráció: adott a nemi erőszak, a gyarmatosítás és a diktatórikus elnyomás botránya, mindez pedig egyetlen fehér obeliszk hivalkodóan égnek meredő alakjában. Mi a kérdésük, kedves baloldaliak? 

Marad a Horthy-dobálás, a végtelenül kínos turul-mánia és az amerikai belpolitikásdit játszó beesett vállú momentumosok futtatása, vagy elkezdünk végre fontos dolgokról vitatkozni? Amikor a Szabadság tér felé sétálunk, egyetlen pillantással felmérhetjük, hogy mi a magyarországi baloldal értékpreferenciája. Nézzük meg, hogy melyik szobrot dobálják meg és melyiket nem! 

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A magyarországi baloldalnak nincs baja a gyarmati léttel. Sőt, lételeme. Régebben Moszkva, jelenleg Brüsszel bűvkörében élnek. Nekik bajuk éppen a függetlenséggel, a nemzeti autonómiával van. Jelenleg a még több Európát projektben érdekeltek, abban reménykedve, hogy a helytartói-kápói szerep nekik jut majd a központtól.

Államközi szerződés védi a Szabadság téri emlékművet, és ezt az oroszok komolyan veszik. Nem akkora horderejű kérdés, hogy az egyéb oroszt kapcsolatokat megzavarjuk vele. Bécsnem is van ilyen emlékmű, nagyobb, mint a mienk, ők is így állnak hozzá.

Már rég fölmerült, hogy nem a szobrokat kellene baszogatni, hanem a teret átnevezni XX. század-térre, oszt levan a gond. A magyar szabadsághoz annak a térnek köze nincs, de a XX. századhoz annál inkább.

Csak nem gondolod, hogy meg fogják tagadni pont az Internacionálét? Meg a Kominternt?

Vendégként te is megdicséred a rusnya feleséget. Vagy ez zsidóéknál nem így szokás?

Az írás lényege igaz, de az apropója, a Szabadság tér, szerencsétlen. A ruszki emlékmű a ruszkik kivonulásakor, egy kormánymegállapodás alapján maradt ott. Antall számára ez elfogadható kompromisszum volt. Értem, hogy egy új nemzedék számára ez anakronizmus, de nem biztos, hogy jó, ha az oroszokkal egy ilyen szimbolikus dolgon most összeveszünk. A német megszállás emlékműve, szembeállítva az orosszal elsőre jó gondolat volt, másodikra butaság, ráadásul valóban rossz, giccses a szobor. És aktuálpolitikai szintre emelt egy teljesen fölösleges és értelmetlen vitát a magyar holokausztért való felelősségről. Nyilvánvaló, hogy mindez német megszállás nélkül nem következett volna be, ám ahogy a német megszálláshoz a magyar elit és a társadalom asszisztált az nem egy dicső és büszkeségre okot adó történet. Nem szoborállításra való. Horthy pedig összességében ellentmondásos történelmi személyiség. Akik tisztelik, állítsanak neki szobrot ahogy akarnak, de szerencsétlen, hogy éppen oda sikerült.

Bécsben is Budapesten is a világháború utáni békeszerződés írja elő a "hála" emlékművét.
Ez kötelezettség volt. Legalább 1956 óta azonban a magyar helyzet megváltozott. E változást azonban érvényesíteni kellett volna kormányok sorának.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés