100 igen, 200 nem

„A szintidő 150 év. Ezt mondja erről a magyarbarátsággal aligha vádolható Wikipédia: »A török hódoltság a Kárpát-medence területének az Oszmán Birodalom uralma alatt álló része volt Buda 1541-es elfoglalásától több mint másfél évszázadig, a terület Habsburg-irányítás alatt történt felszabadításáig (1686–1699). A török hódoltsági terület a mai Magyarország területének zömét, valamint a mai Horvátország és Szerbia északi részét foglalta magában (Délvidék). A Temesköz (a mai Szerbia és Románia területén) hol a török hódoltsághoz, hol az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott.«

Imádni való stílus: a »mai Horvátország és Szerbia északi része«, valamint a »mai Szerbia és Románia területe« édesen megdolgoztatja az ember vérnyomását. A fiúk ott a Wikipédiánál nem sokat bíbelődhetnek a hazaszeretet problémakörével. Vajon tudják-e, milyen nyelven beszéltek hajdan az »Erdélyi Fejedelemségben«? Bár mindegy, tudják, nem tudják, egyre megy.

Különös megszállás volt. Miközben elnéptelenedett az ország közepe, minek következtében sváb telepesekkel kellett részben benépesíteni, a közös emlékezetből hamar kihullottak a rossz emlékek. Maradt egy gyermekdalocska, a gólya, gólya gilice, aminek török gyerek vágta meg a lábát, és magyar gyerek gyógyította, vagy a hétpettyes katicabogarat (hol van az már!) riogató ének arról, hogy ha nem száll el idejében, akkor jönnek a törökök, sós kútba teszik, onnan is kiveszik, kerék alá teszik, onnan is kiveszik… Meg a török, Mehemed, aki sosem látott tehenet… Különös a népemlékezet.”