Széljegyzet az amerikai zavargásokhoz

2020. június 3. 10:22

Csepelyi Adrienn
WMN
Mert hiába nem én okoztam ezt a helyzetet, a tükörben, amelyet most elénk tartanak, ott az én fehér fejem is.

„Nem tudhatom, mennyire kényelmetlen, megalázó vagy fájdalmas érzés romaként az Egri csillagokat olvasni, amelyben a karikírozott tájszólásban beszélő Sárközit csak ragyásként emlegetik – akit persze nem roma színésszel játszatnak el a filmben. Nem tudhatom, milyen érzés így, ezzel a csomaggal a hátamon olvasónaplót írni róla. Vajon el akarnék-e süllyedni, miközben a tanár a jellemkomikum fogalmát magyarázza, vagy csak azért nevetnék, hogy senki ne higgye: magamra vettem a hallottakat? Ahhoz, hogy végre a feloldás, a feloldozás felé mozdulhassunk el, nekünk most nem megmondanunk, hanem kérdeznünk és meghallgatnunk kell. A szembenézés nem dühös, sokkal inkább fájdalmas aktus. Mert hiába nem én okoztam ezt a helyzetet, a tükörben, amelyet most elénk tartanak, ott az én fehér fejem is.

Sétáltunk a bronxi férfival Manhattan közepén, és egyre nagyobb szünetek ékelődtek a mondataink közé, mert kezdtük belátni, hogy az összes jóindulatunk és tiszteletünk sem elég ahhoz, hogy eltöröljük azt a több száz évnyi fájdalmat, amit nem én okoztam neki, de ami ettől még benne él. És hirtelen az csúszott ki a számon:

– Mi, fehérek, jól elbasztuk ezt, ugye?

A férfi megtorpant. Először nevetni kezdett, aztán valami furcsa szomorúság ült ki az arcára, és annyit mondott:

– Eléggé.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 166 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szegény fejed!

Csak pár gondolat: az, hogy kinek az érzékenységére kell tekintettel lenni, az azt jelenti, hogy ki van erőpozícióban. Ha nem így lenne, nyilván mindenki érzékeny lenne mindenre, ami nem tetszik neki, így azt ki is zárná a világból.
Szóval ha a feketék összes nyígjára-bajára tekintettel kell lenni (de fordítva nem) az azt jelenti, hogy a a feketék érdekei előrébb valók, mint a fehéreké. Egyébként azt, hogy kinek az érzékenysége számít, azt a szinte kizárólag fehér progresszív ideológusok és politikusok döntik el, akik a fősodorbeli médiát is dominálják.
Ugyanez nálunk is megvan, "nyomorkultusz" néven. A nyomorban élés önigazoló dolog, a társadalom hibája, ami azt jelenti, hogy az erről szóló cikket olvasóé is, ezért érezzen bűntudatot. (az más kérdés, hogy minél erősebb a nyomorkultusz, annál többen élnek nyomorban, és a megoldásra szánt egyre több pénz pedig mindig eltűnik útban a rászorulók felé)
A tipikus nem-progresszív társadalomban (mondjuk a távol-keleten) a közösség érdeke előrébb való, mint a kisebbségek érzékenységének pátyolgatása, ott nincs is ilyen jelenség, és a társadalom is egészségesebb (ez az egész progresszív mozgalom a hagyományos keresztény társadalom lebontásáról szól már a jakobinusok óta)

Pár gyöngyszem azért van még a cikkben: "Fel kellene fognunk: a megaláztatásnak nincs elévülési ideje"
Ezt ugyanarról a baloldalról mondják nekünk felemelt mutatóujjal, ahol Trianon "már nagyon régen volt, mit kell ezen annyit rágódni" és "egyébként is megérdemeltük"
Illetve, ha már a rabszolgatartás számára mindent megmagyaráz, akkor van egy rossz hírem: a mohamedánok milliószámra hurcoltak el Európából fehér embereket rabszolgának (köztük Magyarországról is). A következtetést nem bíznám a cikkíróra, mert nyilván képtelen lenne vele megbirkózni.

De legalább nem is írna ilyen baromságokat. Még sose jutott eszembe, hogy szégyellni kellene, hogy fehér vagyok, de ettől a cikktől támadt bennem némi szégyenérzet. Ha a fehérek olyanok, mint a posztoló, akkor inkább sárga szeretnék lenni. Vagy fekete.

– Mi, fehérek, jól elbasztuk ezt, ugye?
Hát, te aztán el, de még van tér az el.aszásaid előtt, úgyhogy, hajrá, még keményebb legyél, azzal leszel igazából fasza nő...

Miért élnek 110 ezren, zsidó adat, Magyarországon ma is az üldözöttek, az elüldözöttek.
Miközben a környező hét országban összesen: negyvenezren?
Logika szerint éppen fordítva kellene lenni, bár ha azt nézzük, szlovák, román, szerb estébé egy-kétezer van üldözött zsidó, akkor a magyar kenyérhez a jogosultság kb. 2-3 ezer - LENNE...
Ha nem lenne 110 ezer mazochista zsidó, de van.

Válaszok:
bispora | 2020. június 3. 15:47

"Nem tudhatom, mennyire kényelmetlen, megalázó vagy fájdalmas érzés romaként az Egri csillagokat olvasni, amelyben a karikírozott tájszólásban beszélő Sárközit csak ragyásként emlegetik, akit persze nem roma színésszel játszatnak el a filmben."
Bizony magyar cigányként nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy a muszlim hadak fosztogató kiszolgálóiként cigányok is dúlták a Magyar Királyságot. Adrienn drága, nem maradna kinn Bronxban, feka farkakat szopogatni, hogy mindenki megnyugodjon?

Zokni úrnak Horthy egy méretes náci. És az sem mentség, hogy Zokni úr miatta tudja bőszen verni a klaviatúráját...

Majd egyszer próbáld meg ebben a szövegedben két vonallal aláhúzni a választ a "Mit állít?" - kérdésre, és egy vonallal a "Ki állítja?" - kérdésre.

Lehet, hogy az az 5%, bődületes hazudozás.
Az viszont biztos, hogy 1957 óta az évi 70 ezer abortuszt nem keresztények kényszerítették a magyar anyákra.
Ami úgy 2-3 millió magyar élet.
Legkevesebb.

Az a harci helyzet, hogy nem sikerült értelmesen fogalmaznia. Sajnálom. Van az úgy.

"Honnan jönnek ezek a buta szukák?"

Ő speciel a Népszabadságtól.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés