Nem gondolom, hogy a trianoni békeszerződés aláírása sorstragédia lenne

2020. május 26. 12:38

Bauer Tamás
Facebook
Míg Trianon előtt a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka élt kisebbségi sorban, közvetlenül Trianon után csak mintegy 30 százaléka.

„Már megint az a megtiszteltetés ért, hogy egy államtitkár idézte fel valamely írásomat. Menczer Tamás külügyminisztériumi államtitkár – a KDNP-s Hollik Istvánnak »válaszolva«, amellett érvelve, hogy az ellenzéket hidegen hagyja a határon túli magyarok sorsa – mondotta a következőt:

»Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a Gyurcsány-párt egyik nagy gondolkodója, bizonyos Bauer Tamás 2011-ben kimatekozta azt, hogy a trianoni döntés előtt a határok igazságtalanabbak voltak, mint utána. Ugyan lehettek volna utána is egy kicsit igazságosabbak, ha néhány millió magyart nem csatolnak el, de hát ez van. Ezt mondta Bauer Tamás.«

Valóban ezt írtam. A Galamuson jelent meg 2011-ben Különvélemény jeles napokon című cikkem, benne a következőkkel: »Nem gondolom, hogy a trianoni békeszerződés aláírása sorstragédia lenne. Tudjuk: az 1910-es népszámlálás szerint a történelmi, Horvátországgal együtt vett Magyarország lakosságának 48 százaléka volt magyar nemzetiségű. Mégpedig a  magyar állam által rendezett népszámlálás szerint – amely ezt az arányt csak felfelé torzíthatta –, és olyan évtizedek után, amikor nagy erőfeszítések történtek a nemzetiségek asszimilációjára. E népszámlálás szerint több mint tízmillió román, szlovák, szerb, német és ukrán vagy ruszin, ahogy tetszik, élt kisebbségi sorban. A horvát és szlovák nép egésze élt a magyar állam fennhatósága alatt, saját államiság nélkül. A trianoni békeszerződés révén ez megfordult: három és félmillió magyar került kisebbségi sorba a határ túloldalán.

Egyszer már megírtam, most elismétlem: míg Trianon előtt a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka élt kisebbségi sorban, közvetlenül Trianon után csak mintegy 30 százaléka, ma pedig (a cigányoktól eltekintve) alig 10-12 százaléka. Ha a kisebbségi helyzetet valaki rossz dolognak tartja – márpedig a Trianon miatt kesergők a magyar kisebbségeknél nyilvánvalóan annak tartják –, akkor a trianoni határokat igazságosabbnak kellene tartaniuk, mint a történelmi Magyarország korábbi határait. Akkor legfeljebb a trianoni határváltozások mértékét tarthatják igazságtalannak (hiszen a harminc-ötven kilométerrel odébb megvont határok esetén még kevesebben kerültek volna kisebbségi helyzetbe, és emiatt a konkrét határokat joggal tarthatták akkor igazságtalannak), de nem a változtatás tényét.

Aki magát a változtatás tényét kifogásolja, s aki ezen az alapon tekinti nemzeti tragédiának a trianoni békeszerződést, az úgy gondolja: a magyaroknak több joguk van arra, hogy saját államukban éljenek, mint a románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, szerbeknek és ukránoknak. Én nem tudom így gondolni. Igazából nem Trianon volt igazságtalan, hanem az asszimilációs politika: a magyar államé a nemzetiségekkel szemben Trianon előtt, és a szomszéd államoké a magyar kisebbségekkel szemben Trianon után, különösen pedig a kommunista rendszerekben, 1945 után. Azért különösen azokban, mert totális államban súlyosabb következményei vannak annak, ha az állam a többségi népességé, mint plurális demokráciában – erre mutatott rá Duray Miklós könyvéhez írott emlékezetes előszavában Csoóri Sándor.« Ezt a gondolatmenetet találták meg az államtitkár szorgos háttéremberei. Jó munkát végeztek, egészségükre.” 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 167 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát ez az:
"A trianoni békeszerződés révén három és félmillió magyar került kisebbségi sorba a határ túloldalán, akkor a trianoni határokat igazságosabbnak kellene tartaniuk, mint a történelmi Magyarország korábbi határait. "
Bauer nem gondolja, hogy ez rosszabb lenne.
Én meg azt gondolom, az sem lenne rosszabb, ha Izrael mai lakosságának 30%-a arab fennhatóság alá kerülne.
És minthogy bauer láthatóan perverz módon szurkol a kialakult trianoni helyzetért, én meg akkor hadd szurkoljak a jövő kialakuló Arab-Izrael Trianonjáért... Bár ez nem jelent sokat, mégis..., kívánom,, hogy palesztin kecskepásztorok osszák az igazságot az izraelieknek, hadd tudják meg.
És hogy ez lehetetlen?
Ma, igen.
És holnap?

Amikor a bitorló horda a hatalmat megragadta, minthogy ármánnyal, aljas, embertelen bűncselekményekkel tette, természetes, hogy a bitorló hatalomrabló foggal-körömmel kapaszkodik kiváltságaihoz.
Ez így van Kijevtől Los Angelesig, Budapest ebben a környezetfelélő világversenyben hagyományosan "dobogós".

" Trianon előtt a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka élt kisebbségi sorban" - Magyarország lakosságának akkor 54%-a volt magyar, a magyar szent korona országainak pedig 48%-a. A különbséget Horvátország adja. De a horvátok nem kisebbség voltak, szinte önálló államiságuk volt.
Etnikailag a bécsi döntések által megállapított határok elfogadhatóak voltak.

Sok igazság van abban, amit írtál.
Lenne módja az előrelépésnek.
Ha már a Dohány utca nem engedélyezi a csendőrséget, létre kell hozni: a Közrend Védelmet.

Bauer gondolatmenete önmagában elfogadható lenne, különösen akkor, ha a szomszédos (nyertes) társadalmakkal együtt ez egy közös kiinduló alap lenne. Ebből ugyanis az következne, hogy el kellene ismerniük a magyar kisebbség hátrányos és igazságtalan állapotát, s ebből következően az autonómiaigényét.

Bauer gondolatmenetével az a probléma, amit nem tesz hozzá: azt, hogy a kisebbségi magyarok élhetnének jól is, de nem élnek jól. És az igazságtalanság jelenleg is fennáll. Mert ebből az következne, hogy jelenleg is helyre kellene tenni valamit az egyensúlyhoz. Mert a jól éléshez nem elegendő az, hogy a kisebbségi magyarok legyenek jó román, szlovák, stb. állampolgárok, amit máskor le szokott írni. Mert ilyen alapon a Trianon előtti Magyar Királyság esetében is joggal lehetett azt mondani, hogy a románok, szlovákok, stb. legyenek jó magyar állampolgárok.

És, ha valaki elemez, akkor tegye azt pontosan. Horvátország nem része a Kárpát-medencének és a horvátoknak volt államuk. A horvát-szlavón állam jóval erősebb autonómiát jelentett Trianon előtt, mint amit a magyarok kérnek maguknak jelenleg bárhol. A horvátok államába senki nem telepített be más népeket és a magyar állam nem gyakorolt rájuk asszimilációs nyomást. A horvátokat tehát ebből a számolgatásból ki kellene hagyni. Ahogy más szempontból a németeket és a zsidókat is. A németeknek ugyanis ott, ahol területileg összefüggően éltek, évszázadokon keresztül volt autonómiájuk vagy a nyugati határ mentén élve az uralkodó nemzethez tartozónak érezhették magukat. Akik pedig szórványban költöztek a Magyar Királyságba tisztában voltak azzal, hogy részben vagy egészben asszimilálódni fognak és ez nem jelentett számukra később problémát és különösebb igazságtalanságot sem. Igazságtalanságot a háború utáni erőszakos kitelepítésük és kényszer-kiárusításuk jelentett. A zsidóság számára pedig kifejezetten életminőség-emelkedés volt a magyar állampolgárság.

Ha korrigáljuk a számokat, akkor Trianon előtt Magyarország népességének 54,5%-a volt magyar, és a németekkel és zsidókkal együtt a népesség 67%-ának nem volt oka arra, hogy igazságtalannak érezze a határokat. És akkor az igazságtalansági mérleg nem 52-29 %, hanem 33-23 % (Ha Bauer Trianon utáni számai minden más államba kerülőt tartalmaznak(?). Kétségkívül itt is a Trianon előtti igazságtalansági mérleg a rosszabb, ám sokkal kevésbé. És a korábbi 33% öt népből állt össze, s közülük a legnagyobb, a román 16,2%-ot tett ki a Kárpát-medence/királyi Magyarország lakosságából), a 23%-ból a magyar pedig 18,8%-ot.

Más szempontból Trianon előtt a románság kb. 24-25%-a, Trianon után pedig a magyarság kb. 34-35% élt 'igazságtalan' határok között. A különféle 'igazságtalanság-mérlegek' közül csupán a Trianon előtti szlovák súlyosabb a magyarnál (s ebben a tekintetben a magyar uralkodó osztály felelőssége valóban nagyon komoly).

Egyébként pedig hogy is írta Bibó István: "bármennyire fennmarad a demokrácia és a nácizmus között az értékkülönbség, azért annak az anyának a fájdalma között, akinek gyermekét egy német halálgyárban elpusztították, és annak az anyának a fájdalma között, akinek egy csehszlovákiai koncentrációs táborban vagy az országúton éhen halt gyermekét újságpapirosban eltemették, semmiféle értékkülönbség nincsen". Na, valahogy így van ez az 'igazságtalansággal' is. Függetlenül attól, hogy esetleg Trianon előtt több volt, az nem fáj kevésbé Trianon után sem.

Azér' én viszem az ütőt, az már 15.

A Bécsi döntéseket meg kellett volna hagyni Párizsban.

Fejtő Ferenc a manapság sokat hangoztatott "európai értékekről":

"De tudni kell, hogy Trianon, az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és a román vezetők befolyásoltak. A szerbek nem, mert azt kiderítettem az okmányokból is, hogy a szerbek nem akartak ilyen nagy közös délszláv államot, a szerbek nagy Szerbiát akartak. Jugoszláviát, vagy ahogyan akkor nevezték, a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot a franciák, a csehek és az angolok kényszerítették rájuk."

Forrás: Szidiropulosz: Trianon utóélete, Kairosz, é.n., interjú Fejtő Ferenc történésszel, 289.old.

Tehát Jugoszlávia 1941-45-ös, valamint az ötven évvel későbbi mészárlásos "polgárháborúi" a franciák, csehek és angolok számlájára írható.

A trianoni méregkeverő franciáknak, akik a világ egyhetedén uralkodtak, mennyi volt a gyarmatosított kisebbsége?
A trianoni társutas, Angliának, a világ egynegyedét birtokolva, hány százalék volt az elnyomott kisebbsége?
A történelmi számtant sem lehet a közepén kezdeni, kedves körmösfi.

Igen, de ezt az állam, a BM csinálja, így gondoltam.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés