Adjátok vissza az egeimet!
Kedves Olvasónk, hallotta már azt a szót, hogy Starlink? Ha nem, ne aggódjon: előbb vagy utóbb ön is találkozni fog vele – ha tekintetét még néhanapján (-éjszakáján) az égboltra emeli. Mondjuk szép tavaszi vagy nyári estén hullócsillagokat figyelve, éjszakai túrázva, fényszennyezéstől távoli helyeken csillagnéző kirándulásra indulva.
A Starlink a Dél-Afrikából Amerikába elszármazott, dollármilliárdos technológiai vállalkozó Elon Musk űripari cégének, a SpaceX-nek a műholdas projektje. Mit projekt, műholdak százainak, majd ezreinek fellövése a cél, amivel megváltozhat az öröktől fogva ismert csillagos egünk látványa. Pedig ha arra fogékonyak vagyunk, kevés megindítóbb dolog van a hétköznapokból, képernyőink, városaink fényköréből kiszabadulva, az utolsó utcákból is kisétálva éjszakai erdők, mezők közé lépni, majd egy tisztáson vagy a puszta közepén az égre nézni. Hiszen tiszta égbolt esetén ott ragyog akkor fölöttünk a Tejút, az ősi magyar néphagyomány csillagösvénye, a galaxis, amelyben létezünk – és ahol eddigi tudásunk szerint egyedül létezünk. Az emberiség élményanyaga a csillagos égboltról a legősibb civilizációs emlékeink közé tartozik, és a legkorábbi tudományos megfigyeléseket is inspirálta.
Azt mondják, kétezer-ötszáz és tízezer között mozog a tiszta égbolt esetén szabad szemmel látható csillagok száma. Szép szám, szép élmény – még akkor is, ha már évtizedek óta kósza műholdak is ott suhannak erre-arra az égen. Akár egy-egy műhold felfedezése is élmény volt – eddig.
Na de akkor mi is a baj a Starlink-műholdakkal?
