Szép dolog egy bűnszervezettel szembefordulni, és kibeszélni onnan

Az ilyet pentitónak hívja az olasz köznyelv. És nem miniszterelnök szokott lenni belőlük, hanem fegyenc némileg enyhébb ítélettel.

Ahogy az amúgy is évszázados gondok sújtotta Dél-Olaszország újabb válságba süllyed a világjárvány következtében, a maffia ismét életre kel: a krízis új lehetőségeket teremt hatalma, hálózata és tevékenysége kiterjesztésére.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
„A bűnszervezetek olyanok, mint a tőzsde, mindig megérzik a dolgok irányát” – írja elemzésében Roberto Saviano maffiaszakértő, aki a témáról szóló könyvei miatt folyamatos fenyegetéseket kap, és rendőri védelem alatt áll. És valóban: bár az olasz maffia tradicionális bevételi forrásai, így az embercsempészet, a drogkereskedelem vagy a védelmi pénzek begyűjtése a koronavírus-járvány idején szordínón vannak, a gazdaság összeomlása és az emberek keserűsége új terjeszkedési lehetőségeket nyit a klánok előtt. „A Camorra tudja, hogy most van itt a befektetés ideje” – figyelmeztet Olaszország maffiaellenes főügyésze, Federico Cafiero de Raho.
De Rahónak bizonyítékai vannak arra, hogy Dél-Olaszország legnagyobb városában, Nápolyban a helyi maffia, a Camorra ételt oszt a pénzszűkében lévő családoknak, hogy aztán később szívességek formájában kamatostul visszakapja az erre fordított összeget. A nehézkesen és szűkmarkúan cselekvő állammal szemben a nagy likviditású bűnszervezetek gyorsan és hatékonyan tudnak segíteni a bajbajutottaknak, ezzel pedig szimpátiát és – ami ennél jóval súlyosabb – politikai befolyást nyernek. „Azzal, hogy 300 eurónyi élelmiszert ad valakinek, a maffiózó biztosítja, hogy a következő választáson az illető és egész családja arra szavazzon, akit ő akar” – magyarázza a maffiaellenes küzdelem egyik legismertebb olaszországi arca, Nicola Gratteri főügyész, aki a legerőszakosabb olasz klánnak, a ’ndranghetának otthont adó Calabria régióban fekvő Catanzaro városban igyekszik fenntartani a rendet.
Becslések szerint Olaszországban 3,5 millióan dolgoznak feketén, főleg a maffia fellegvárának számító délen, a mezőgazdaságban és az építőiparban. Ezeknek az embereknek, akik válság idején semmilyen támogatásra nem jogosultak, nem mindig van módjuk nemet mondani a maffia ajánlataira. A lepusztult külvárosi lakótelepeken, így a római Corviale vagy a palermói ZEN negyedben nagy lendületet kaphatnak most az egyébként is befolyásos bűnszervezetek. Az pedig csak hab a tortán, hogy – bár a drogcsempészet a lezárt határokon keresztül és a kijárási tilalom miatt most csak döcögősen halad – az első járványügyi intézkedésekkor az emberek az élelmiszer mellett kábítószerből is betáraztak. A marihuánát legálisan forgalmazó boltok előtt tömegek álltak New Yorkban, és helyenként Amszterdamban is többen vártak űrsütire, mint csirkemellre – ez pedig az illegális olaszországi elárusítóhelyeken sem lehetett másként.