De Rahónak bizonyítékai vannak arra, hogy Dél-Olaszország legnagyobb városában, Nápolyban a helyi maffia, a Camorra ételt oszt a pénzszűkében lévő családoknak, hogy aztán később szívességek formájában kamatostul visszakapja az erre fordított összeget. A nehézkesen és szűkmarkúan cselekvő állammal szemben a nagy likviditású bűnszervezetek gyorsan és hatékonyan tudnak segíteni a bajbajutottaknak, ezzel pedig szimpátiát és – ami ennél jóval súlyosabb – politikai befolyást nyernek. „Azzal, hogy 300 eurónyi élelmiszert ad valakinek, a maffiózó biztosítja, hogy a következő választáson az illető és egész családja arra szavazzon, akit ő akar” – magyarázza a maffiaellenes küzdelem egyik legismertebb olaszországi arca, Nicola Gratteri főügyész, aki a legerőszakosabb olasz klánnak, a ’ndranghetának otthont adó Calabria régióban fekvő Catanzaro városban igyekszik fenntartani a rendet.
Becslések szerint Olaszországban 3,5 millióan dolgoznak feketén, főleg a maffia fellegvárának számító délen, a mezőgazdaságban és az építőiparban. Ezeknek az embereknek, akik válság idején semmilyen támogatásra nem jogosultak, nem mindig van módjuk nemet mondani a maffia ajánlataira. A lepusztult külvárosi lakótelepeken, így a római Corviale vagy a palermói ZEN negyedben nagy lendületet kaphatnak most az egyébként is befolyásos bűnszervezetek. Az pedig csak hab a tortán, hogy – bár a drogcsempészet a lezárt határokon keresztül és a kijárási tilalom miatt most csak döcögősen halad – az első járványügyi intézkedésekkor az emberek az élelmiszer mellett kábítószerből is betáraztak. A marihuánát legálisan forgalmazó boltok előtt tömegek álltak New Yorkban, és helyenként Amszterdamban is többen vártak űrsütire, mint csirkemellre – ez pedig az illegális olaszországi elárusítóhelyeken sem lehetett másként.
A Camorra tudja, hogy most van itt a befektetés ideje