Shupe a cikkben kifejti: 2013-ban megfenyegetett egy nővért, hogy ha nem ír fel hormonkezelő szereket, megszerzi azokat máshogy: „A nővér ignorálta, hogy krónikus poszttraumás stresszem van, minthogy előzőleg 18 évig szolgáltam a katonaságnál. Ebben minden orvosom egyetért. Mások azt gondolják, bipoláris zavarom van (mániás depresszió) és valószínűleg borderline személyiségzavarom is. Meg kellett volna állítaniuk,
de a transzgender aktivizmus megfélemlítette a nővért, és nem mert nemet mondani.”
Shupe szerint a transzmozgalom szerint csak egy hormonterápiára és a pénisze vaginává operálására volt szükség: „legalábbis a transzmozgalom ezt a fantáziálást adta be nekem. Én pedig bevettem a hazugságot és hittem nekik.” Csak egy terapeuta próbált ellenvetést tenni, de Shupe őt beperelte. A transzmozgalom szerint az illető nő „kapuőr” pozícióban volt. „A professzionális szakma stigmái a konverziós terápia ellen lehetetlenné tette, hogy megkérdőjelezze a nemváltó motivációimat”, pedig „bőséges szakirodalom van róla a neten, hogy a nemváltás nem valós”.
Jamie Shupe azt is megjegyzi, hogy gyermekkorában szexuálisan zaklatta egy férfi rokon, és szülei rendszerint verték. Majd összefoglalja Ray Blanchard elméletét, mely szerint kétféle transznemű van a férfiak között: a férfiakhoz vonzódó homoszexuálisok, illetve azok, akik a saját magukról, mint nőről alkotott képhez vonzódnak – ő maga az utóbbi. „Miután éveken át néztem pornót a hadseregben, és elvettem egy nőt, aki elutasította, hogy ideális nővé váljon, inkább én váltam az ideális nővé. Legalábbis a saját fejembem.”