Üldözési mánia extrákkal

„Lehet, hogy önmagába forduló folyamat, de akit sokszor vádolnak összeesküvés-elméletek gyártásával, az egy idő után tényleg hajlamos lehet a paranoiára. Azonban – és ez egy újabb csavar a sztoriban – a paranoiásnak is lehetnek igazi ellenségei. Nehezen kibogozható ügymenet ez, a dolgok egyféle reflexív, egymást folyamatosan befolyásoló kölcsönhatásban állhatnak vice versa. Mégis hirtelen kristálytisztává válik az egész, ha az ember beleszagol a hazai politikai élet sűrű, trópusi levegőjébe. A párbeszédes Szabó Tímea szerint a határon túli magyaroknak járvány idején sem jár a segítség, a korábbi SZDSZ-es kommunikációs igazgató és »kampánystratéga«, Bruck Gábor úgy véli, minden fideszes szavazó – de legfőképpen a vidékiek – mucsai tahó, az Európai Parlament járványhelyzetben is az abortuszhoz való hozzáférés meg az interszexuális személyek jogait félti, a nyílt társadalom Lajtán túli és inneni barátai pedig megint kiderítették, hogy Magyarországon úgy általában ma is összeomlott a jogállam.

Valóban nehéz helyzetben van tehát a paranoiás, hiszen mindkét szemével ugyanazt látja, műveltebb fők, városi nadrágos emberek mégis feltartott mutatóujjal arra figyelmeztetik, ne higgyen azoknak, hagyja abba végre a gyűlölködést meg az árokásást, üljön le végre Szabó Tímeával, Bruck Gáborral, a brüsszeli EP-képviselőkkel meg az emberi jogokat körömszakadtukig védő civilekkel, és beszéljék meg végre a dolgokat, hisz elvégre ők érte, a paranoiásért aggódnak, nem ellene.

Szóval bitang egy sors az üldözési mániásé. Hiszen mielőtt eleget tenne a kedélyes bájcsevejre történő invitálásnak, hát csak megnézi, elolvassa még egyszer azt, ami miatt összeesküvés-elméletek gyártására adta a fejét. Meghallgatja például Orbán Viktor 15 évvel ezelőtt Tusnádfürdőn tartott beszédét, és többször is visszateker ahhoz a részhez, amikor elhangzik »a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére« fordulat. A rövid időutazás során aztán még elolvassa az akkori reakciókat az érintettektől, akik nem győznek felháborodni, kikérni maguknak és elmondani, hogy ez kirekesztő, soviniszta, legrosszabb történelmi vészkorszakot idéző epeömlés, ráadásul nyilvánva­lóan igaztalan vádaskodás is. Megijed ilyenkor a paranoiás, hogy tényleg paranoiás, hiszen annyira állítja minden tisztességes baloldali politikus, hogy igenis szereti a hazáját, hogy azt el kell hinni, és el kell vetni a magyar kisnyugdíjasokat nyárson sütögető Gyurcsány Ferencről alkotott előítéletes képzelgéseket.”