Sajátos stratégiát követ Svédország, hogy megmentse egyébként is gyengélkedő gazdaságát: erős korlátozó intézkedések helyett a hatóságok titkolóznak, és meg sem kísérelik a kijárási korlátozás elrendelését a gettókban – mondja lapunknak Erik Almqvist korábbi svéd parlamenti képviselő.
Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.
Sokan kritizálják azt, ahogy a svéd hatóságok kezelni próbálják a járványhelyzetet.
A probléma az, hogy a hatóságok nem osztják meg az adataikat, a modellszámításaikat és az előrejelzéseiket a vírus terjedéséről. Rengeteg professzor, virológus és epidemiológus szkeptikus a hivatalos szervek közléseivel kapcsolatban, ezért ezek a szakértők elkezdték megalkotni és publikálni a saját modelljeiket, figyelmeztetve a közvéleményt, hogy Svédország valójában katasztrófa felé halad. A szakértők nyílt szakmai vitát szeretnének a kormányzattal, de a hatóságok folyamatosan elutasítják mind az adatszolgáltatást, mind a párbeszédet. Feltételezésem szerint a hatóságok stratégiája az, hogy minél hamarabb kialakuljon valamiféle nyájimmunitás, mert szerintük túl nagy költséget jelentene, ha időben elhúzódna a veszélyhelyzet, talán a társadalom belső nyugalma is elveszne. Azt kommunikálják, hogy a helyzet stabil, senkinek nem kell aggódnia, elég, ha kicsit óvatosabbak vagyunk, mint általában.
És a valós adatok igazolják az optimista semmittevés liberális politikáját?
Közben a halálozási szám meredeken emelkedik, egyre több ember érkezik a sürgősségi osztályokra. Stockholmban már egy hete is elutasították egyes betegek ellátását – fenn kell tartani a szabad ágyakat az intenzív osztályokon. Katasztrófába rohanunk, de még mindig nem hoznak korlátozó intézkedéseket. Az állami vezető epidemiológus májusra várja az esetszámok tetőzését. Ha így folytatódik a vírus terjedése, akkorra a lakosság fele fertőzött lesz. A stratégia tehát az, hogy a következő pár hónapban kialakuljon a nyájimmunitás, azt remélik, hogy utána a járvány terjedése magától lassul, és a társadalom folytathatja a mindennapi életét. Ennek a stratégiának a költsége azonban óriási lesz, és sok ezer életbe kerül majd, mert a betegek ellátására nem lesz elegendő kórházi kapacitás. Ez az a vita, amelyet ma nem lehet nyíltan lefolytatni Svédországban, és ez aggasztó.
Eközben Svédországból a magyar demokráciáért aggódnak a felhatalmazási törvény miatt.
Érdekes, hogy éles kritikával illetik a magyar felhatalmazási törvényt. Az egyik svéd egyetem azt is kimutatta, hogy Magyarország az első ország a nyugati világban, amely e törvény miatt nem demokrácia többé. Majd épp egy héttel később maga a stockholmi kormány javasolta egy majdnem ugyanilyen törvény bevezetését a koronavírusra hivatkozva. Azonban van egy nagy különbség a magyar és a svéd helyzet között: a svéd kormány kisebbségi, nincs mögötte parlamenti többség, a magyar kormány viszont egyértelmű többséggel bír. Hatalmas demokráciadeficitet jelez tehát, hogy a svéd kormány kisebbségből kormányozna rendeleti úton. Nem beszélve arról, hogy Svédországban nincs olyan intézmény, amely korlátozni tudná a jogalkotói hatalmat, mint amilyen Magyarországon az Alkotmánybíróság.
Jól látjuk, hogy a svéd politika számára a gazdasági szempontok felülírják az emberi élet védelmének szempontját?
Ezt a döntéshozók biztosan nem vallanák be, viszont nem magyarázzák el, hogy mi a válságkezelési stratégiájuk, hogyan számolnak, és milyen előrejelzésekkel dolgoznak; az egyetlen valósnak tűnő következtetés valóban ez.
Ha megnézzük a hatóságok döntéseit és a halálozási számok alakulását, akkor ez logikus magyarázatnak tűnik.
Mi az oka annak, hogy a gazdaság az első?
Az ország a gazdaság súlyos strukturális problémáival küzdött már a koronavírus-járvány előtt is. Jelentős válság volt kibontakozóban: az önkormányzatok nagy adósságokat kezdtek görgetni maguk előtt, a jóléti rendszer nem tudott lépést tartani a bevándorlás miatt gyorsan növekvő népesség igényeivel. Gazdasági recesszió fenyeget, és ha valóban bekövetkezik, akkor előreláthatólag nagy vitát ösztönöz majd arról, hogy mennyiben járult hozzá a gazdasági visszaeséshez a migráció. A hatóságok nem szeretnék, ha a tömeges bevándorlás témává válna, ezért akarják gyorsan újraindítani a gazdaságot akár annak árán is, hogy sok embert hagynak meghalni. Így remélik a továbblépést és azt, hogy a migrációs kérdés lekerül a napirendről pár évre.
A társadalom individualizmusa mennyire játszik szerepet a sajátos válságkezelésben?
Amikor bevezették a korlátozásokat Franciaországban, a hatóságok kivételt tettek a városi gettókkal, mert rájöttek, hogy a rendőrség képtelen lenne betartatni az intézkedéseket ezekben a városrészekben. Svédországban is hasonló a helyzet. Azért sem akarják jelentősen korlátozni a mozgást, mert abból óriási feszültség keletkezne a gettókban. Ez súlyos fenyegetés, mert a svédországi bűnelkövetési ráta megugrott az elmúlt években, mindennap történik a városokban lövöldözés, robbantás. A hatóságok attól tartanak, hogy tovább rontanának a helyzeten, ha korlátozásokat rendelnének el. Jól tudják a svédek, hogy ha például a nyári iskolai szünetben a bevándorló-hátterű diákok ideje felszabadul, és csoportokba verődnek az utcákon, akkor sok esetben a felgyújtott autók száma is nő. A kormány nem szeretne ilyen helyzetet előidézni.
Eddig, április második hetéig nem rendeltek el komolyabb lezárásokat sem.
Nincs ilyen, az egyetlen fontosabb szabályozás, amelyről tudok, hogy legfeljebb ötven ember gyűlhet össze egy helyen. Illetve az éttermekben, bárokban az asztalnál ülve szabad csak rendelni, nem lehet felállni, és a bárpulthoz sétálva leadni a rendelést.
Ez biztosan megállítja majd a járvány terjedését…
Humorosnak tűnik, de ez a szabály.
Bíznak a svédek a kormányban?
Eddig elégedettek voltak egy egyszerű okból kifolyólag: látták a híradásokban, hogy mi történik és történt Olaszországban és Spanyolországban, ezzel szemben ők azt tapasztalják, hogy náluk nem omlik össze az egészségügy, normális körülmények közt élhetik az életüket továbbra is. Eddig még mindenki hozzájutott az egészségügyi ellátáshoz, akinek szüksége volt rá. Bár a média kevéssé foglalkozik a témával, a következő két hétben sokkszerű kijózanodás jöhet, hiszen nagy humanitárius válság alakulhat ki Svédországban.
Egy matematikus, Marcus Carlsson úgy fogalmazott, hogy a hatóságok orosz rulettet játszanak a lakosság életével.
Szerintem igaza van, sőt ennél talán súlyosabb is a helyzet. Az orosz rulettben nagy szerepe van a szerencsének, itt viszont tudatos kormányzati döntések és számítások állnak az intézkedések mögött. A svéd háziorvosok már utasítást kaptak, hogy az idős koronavírusos betegeket otthonukban lássák el, vagyis nem viszik őket kórházba gyógykezelni, hanem fájdalomcsillapítást végeznek csupán, mielőtt elhaláloznak a betegek.
Ezek szerint a svéd politika a fiatal és ellenálló migránsokat többre értékelheti, mint az idős lakosságát? Hiszen a nem cselekvés az idősek elleni cselekvés.
Az idős emberek, akiknek az ellátása most költséget jelent, végigdolgozták az életüket. Nagyrészt az idősek adják egyébként a migrációval szemben kritikus Svéd Demokraták szavazóbázisát. A szociáldemokraták és a liberálisok szimpatizánsai között több a fiatal és a bevándorló. De azt azért nem állítom, hogy a válságkezelésben ilyen politikai alapú megfontolás lenne.
Kérdés, hogy milyen megfontolások léteznek egyáltalán, hiszen a hatóságok tévedések sorozatát kommunikálták.
Az egészségügyi vezetés rendkívül téves állításokat fogalmazott meg korábban. Februárban van egy hét szabadság általában, amikor sokan mennek Észak-Olaszországba síelni. Az egészségügyi vezetők azt mondták február végén az embereknek, hogy menjenek bátran Olaszországba, nincs semmilyen kockázat. Egy héttel később aztán kiderült, hogy nagyon sokan tértek haza koronavírus-fertőzöttként.
Magyarországon alapított családot a volt svéd politikus
Erik Almqvist korábban egyebek mellett a migrációs folyamatokról nyilatkozott részletesen a Makronómnak. „Amit a Fidesz az elmúlt kilenc évben véghez vitt, nagyon különleges egy konzervatív párttól a mai Európában. Az utóbbi négy-öt évtizedben nyugati szempontból a konzervatív pártok nem igazán védték az érdekeiket, nem mentek bele politikai harcokba a szocialistákkal és a liberálisokkal a nemzeti parlamenteken kívül. Átadták a liberálisoknak és a baloldalnak a kulturális szektort, az iskolarendszert, a vallást, a társadalmi szervezeteket és még az arról a kérdésről való döntés jogát is, hogy miként írjuk a történelmünket. Nyugat-Európában a balliberális erők teljesen dominálják a társadalom e területeit. Az egész folyamat szimbolikusan talán 1968-ban kezdődött a francia diáklázadásokkal, amelyek aztán továbbgyűrűztek Svédországba is. Ez az 1940-es években született generáció túlsúlyhoz jutott a médiában, a kulturális szektorban, az egyetemeken, a kutatás területén, mindenhol. A Fidesz ez ellen harcol és védekezik. A baloldal Antonio Gramsci elveit követi, ahogy elfoglalja az intézményeket, és megváltoztatja a politika és a politizálás módját, a politikai viták kereteit. A magyar kormánypárt igyekszik visszaszerezni az elveszett intézményeket, amelyek a balliberálisokat védik. A balliberális elit megrémült ettől egész Európában” – vélekedett a volt politikus, szavai pedig ma is lehetséges magyarázatot adnak arra, hogy miért kezdett Nyugat-Európa több országa a járványhelyzet helyett a magyar belpolitikával, pontosabban a veszélyhelyzet kezelésére szolgáló felhatalmazási törvénnyel foglalkozni.
Almqvist meglehetős aggodalommal figyeli a szülőhazájában zajló folyamatokat. Mint lapunknak hangsúlyozza, „egy kisgyermekkel még szinte bárhol meg lehet találni a biztonságos környezetet, de a kamaszokkal már sokkal nehezebb, mert nekik szélesebb értelemben vett stabil, védett környezet kell, ahol rend van, és minőségi oktatás. Az is lényeges, hogy lehet-e biztonságban focizni vagy este a városban sörözni a barátokkal, amikor majd tizennyolc évesek lesznek. Sajnos nem látok semmiféle reális esélyt, hogy Svédország tizenöt év múlva jobb hellyé válna, sőt az ellenkezője látszik. Magyarország szegényebb ország, de nemcsak érezhető fejlődést látok itt évről évre, hanem biztonságos társadalom és jó iskolák vesznek körül. Egyértelműen Magyarországot választanám.” Hozzáteszi: szerinte a biztonság Stockholmban már kiváltság, a budapesti VIII. kerület pedig össze sem hasonlítható a svéd főváros veszélyes részeivel.
Megerősíti lapunknak, hogy Svédországban nagymértékben nőtt a bejelentett szexuális erőszak száma. „Azt, hogy ez csupán átmeneti állapot, nem lehet kijelenteni, mert eddig sajnos sem a migráció, sem a szexuális erőszakos cselekedetek száma nem mutatott csökkenést. Mindkettő növekszik, szerintem kéz a kézben járva. Nem helyes a migrációról túlzott általánosságban beszélni. Az egésznek leginkább a kultúrához és a nő-férfi viszonyról, a nők jogairól való gondolkodáshoz van köze. Azok a kultúrák a legveszélyesebbek, amelyekben a nőknek el kell rejteniük magukat, ahol nem vezethetnek autót, és ahol ma is az apjuk, majd a férjük tulajdonának számítanak. A svédek sokáig úgy gondolták, az országuk olyan sikeres, hogy mindenki olyanná szeretne válni, mint ők, nekik csak az a feladatuk, hogy megmutassák az utat a bevándorlóknak, és adjanak nekik elég időt, hogy olyanná váljanak, mint a többség. Nem veszik észre, hogy nem mindenki olyan gyenge az identitásában, mint ők. A muszlim világból érkező embereknek – akikről eddig is beszéltünk – nagyon erős az identitásuk, és nem fogják megváltoztatni, hogy svéddé váljanak. A muszlimok nem akarnak svédek lenni” – hangsúlyozza az immár Magyarországon élő volt svéd politikus.
***
Nem a lakosságot, a gazdaságot védik?
Svédország azon rendkívül kevés ország közé tartozik, amely sajátos, külön utas megoldással reagálna a koronavírus-járvány okozta gazdasági válsághelyzetre. A kormányzat az emberek egyéni felelősségérzetében bízik – ez alapján azt reméli, hogy a svédek nem mint közösség, hanem mint egyének képesek lesznek megbirkózni a helyzettel. Valódi liberális megközelítés ez, ami azért is érdekes, mert más, gazdasági értelemben liberálisabbnak nevezhető államok – például az angolszász országok – mára több területen szinte háborús gazdálkodást vezettek be, és a kijárási korlátozás sem maradt el. Svédországban a kijárást még április második hetében sem korlátozták, a kormányzat ugyanis azt reméli, hogy ha gyorsan minél több ember átesik a fertőzésen, akkor idővel olyan sokan lesznek immunisak, hogy az megakadályozza majd a járvány terjedését. A kormányzat ezért ténylegesen nem korlátozza a gazdasági élet menetét, azt kísérli meg, hogy amolyan fél gőzzel működtesse. Eközben a szomszédos Dánia és Norvégia lezárta határait, bezárta iskoláit, és a gazdaságot is nagyrészt leállította. Svédország főepidemiológusa, Anders Tegnell szerint mégis a svédeknek lesz igazuk, és nem segít, ha mindenki bezárkózik, mert egyszer úgyis ki kell majd jönni otthonról. Több helyi szakértő viszont inkább a dán és a norvég megközelítéssel ért egyet, például Cecilia Söderberg Nauclér, a Karolinska Intézet virológusa, aki a Vox portálnak elmondta, aggasztónak tartja, hogy a svéd állam nem védi meg a lakosságot.
Svédország más európai országokhoz képest eddig megelőzte, hogy a lakosság egyéni elszigetelődésbe kényszerüljön, ezáltal a gazdasági károk is enyhébbek. Csak a legszükségesebb esetben helyeznek karanténba egy-egy fertőző beteget, az iskolák többsége, a parkok, a bárok, az éttermek és az üzletek nyitva maradtak még április első felében is. Fredrik Erixon, egy brüsszeli politikai gazdaságtani kutatóintézet igazgatója szerint a gazdaságokat le- és bezárni mélyen illiberális tett, ráadásul egyes kutatók úgy vélik, még nincs bizonyítva, hogy tényleges haszna is van. Erixon szerint – és úgy tűnik, a svéd kormányzat is így vélekedik – nem Svédország, hanem mindenki más végez most nagyszabású emberkísérletet. Egyes liberálisok helytelenítik, hogy teljes társadalmakat zárjanak be hosszabb időre, súlyos következményeket vállalva, egészségügyi szakértők egy szűk csoportjának engedelmeskedve. Anders Tegnell szerint a lezárások kifárasztják a rendszert, és lehetetlen is hónapokig fenntartani a gazdaság hibernálását. Utalt arra is, hogy a munkanélküliek nagy veszélyt jelentenek a közegészségügyre. Ahogyan arra a Makronómnak nyilatkozó Erik Almqvist rámutatott, e munkanélküliek közül sokan valószínűleg a közrendre és a társadalmi békére is veszélyesek lennének. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a svéd államszervezet hagyományosan a decentralizációra törekszik, azaz igyekszik minél több hatalmat helyi, önkormányzati kézbe adni. Emellett a lakosság vallásossága rendkívül alacsony, a társadalmi értékeket a szekularizáció és az egyénközpontúság jellemzi. Almqvist egyébként ezt az individualista értékrendszert is felelősnek tartja azért a jelenségért, hogy a svédek nem hajlandók bezárkózni még egy halálos vírus miatt sem.
Címlapképen: Vendégek egy stockholmi kávéház teraszán április 8-án. Fotó: MTI / AP / Andres Kudacki
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Mint kiderült, a Bors különszámának betiltásáról döntő bíró közelebb áll a Tisza Párthoz, mint gondolnánk – a Fővárosi Törvényszék természetesen tagad hevesen.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
