Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Marékszámra szedtem a fájdalomcsillapítókat! Az első hét végén azt hittem, hogy nem bírom tovább!
„Kedves Barátaim! Maradjatok otthon! Hogy miért írom? A következők miatt: úgy kezdődik, hogy elkezdesz egy kicsit köhögni és folyni kezd az orrod! Egy-két nap múlva hőemelkedésed lesz és belázasodsz, ez így tart kb. két hétig! Közben mindened elkezd fájni, de tényleg mindened, de nagyon! A végtagjaid és a fejed versenyben kínoz! Én bírom a fájdalmat, de ez mindenen túltett! Marékszámra szedtem a fájdalomcsillapítókat! Az első hét végén azt hittem, hogy nem bírom tovább! Aztán a hasmenés és a hányás felváltva vagy együtt még jobban elveszik az erődet és az életkedvedet! 4-5 napig nem tudtam enni semmit! Két hét múlva lassan elkezdtem jobban lenni! Már majdnem a negyedik hétnél tartok! A fejem még most is fáj! Nagyon gyenge vagyok! Nem tudok állni, csak egy-két percet, ülni is csak keveset! Az izmaim eltűntek. A szagokat és az ízeket nem érzem. Most ott tartok, hogy hálát adok az Istennek, amiért megtartott! Hálás vagyok az orvos feleségemnek, aki az infúziós kezeléstől kezdve mindent megtett értem! A családomnak akik mindenben támogattak! Most már kifelé megyek ebből a szörnyű betegségéből! Megmaradtam! Veszélyeztetett rizikócsoportba tartozom, és sikerült!”