Afrika 2050 – Időzített bombán ülünk

2020. április 2.
Ma 1,3 milliárd, harminc év múlva 2,5 milliárd ember fog élni Afrikában. A fekete kontinens mélyén súlyos konfliktusforrások egész sora és csak kevés biztató példa akad. Pillanatképek a világ ma már egyetlen kontinenséről, ahol drasztikus népességrobbanás zajlik.

Demkó Attila írása a Mandiner hetilapban.

Afrika a föld második legnagyobb lakosságú kontinense: 30 millió négyzetkilométeren 1,3 milliárd ember él. De ez csak pillanatkép – szó szerint. A földrész területe természetesen nem fog változni, sőt eltartóképessége a klímaváltozás miatt várhatóan csökken, a lakossága viszont robbanásszerűen nő. A következő három évtizedben a Szaharától délre fekvő országok lakossága meg fog duplázódni, és Észak-Afrika arab országaiban is jelentős lesz a népességnövekedés. Ez nem jóslat: már megszületett az a hatalmas létszámú generáció, amely 2030 és 2040 között újabb nagy népesedési hullámot fog generálni. Így 2050-re a kontinens lakossága 2,5 milliárd fő lesz, jóval több mint háromszorosa Európáénak.

A világ népességnövekedésének a felét Afrika fogja adni. Mindezt úgy, hogy messze a legfejletlenebb és a legszegényebb a földrészek közül. A fekete kontinens jelentős része még az ipari forradalom előtti időben él, amin nem változtat a mobilkommunikáció forradalma. Ahhoz, hogy Afrika 2050-ig stabil tudjon maradni, „harminc év alatt nyolcszázmillió új munkahelyet kellene létrehozni” – mondja Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója. De lehetséges ez? És egyáltalán, miért ilyen szegény ez a része a világnak?

Fekete múlt

Bár Afrika is kitermelt nagy civilizációkat, az emberiség bölcsője évezredek óta hódítók prédája. Nem az európai rabszolga-kereskedelemmel és gyarmatosítással kezdődött a kálvária: a mai bajok gyökere legalább az arab hódításig visszakövethető. Észak-Afrika gyorsan betagozódott az új rendbe, bár Egyiptomban félezer évbe is beletelt a muszlim többség távolról sem békés létrejötte. A Szaharától délre hosszabb ideig tartott, és sokkal pusztítóbb volt a folyamat. Végül az Egyenlítőtől nagyjából ezer kilométerre északra megállt az iszlám előretörése, kivéve Kelet-Afrikát, ahol eljutott egészen Mozambikig. Az áttérést a törzsi vallásokról, illetve Szudán és Etiópia térségében a kereszténységről sokszor az motiválta, hogy így lehetett elkerülni a rabszolgaságot. Az arab rabszolga-kereskedelem ugyanis hatalmas üzlet volt, az európai hatalmak évszázadokkal később csak egy meglévő példát követtek.

Nigéria ma kétszázmilliós, 2050-re négyszázmilliós lesz

A kontinens arab és európai kizsigerelése miatt Afrika népessége évszázadokon át stagnált. Reálisan nem lehet megbecsülni, mekkora a kár, de az USA, Nagy-Britannia, Portugália és Spanyolország vagy éppen az arab világ mai gazdagságában benne van a rabszolga-kereskedelem profitja. A 19. század végén pedig jött Afrika felosztása – túlnyomó részben európai hatalmak között, bár ebben is szerepet vállalt egy arab ország, Egyiptom.

Élet a terjeszkedő sivatag peremén Nigerben.<br>Fotó: Shutterstock

Alig több mint fél évszázad alatt az európai gyarmattartók mély nyomot tudtak hagyni. Az örökség legsúlyosabb része a mesterségesen meghúzott „vonalzóhatárok” rendszere. Ezek figyelmen kívül hagyták az etnikai, a vallási és sokszor a természeti viszonyokat, konfliktusok magvait elültetve. Azért, hogy megszilárdítsák uralmukat, a hódítók nem kevés helyen még élezték is az ellentéteket. Sokszor egy kisebbséget emeltek ki a lakosságból segéderőnek a gyarmati rendszer szolgálatára, amelyet a többség nem véletlenül gyűlölt meg. Ruandában és Burundiban a belga gyarmati uralom csak a tusziknak engedte a magasabb tanulmányokat, és ők kerülhettek be komolyabb hatalmi pozíciókba.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés