Kilenc figyelmeztetés egy szociológustól

2020. március 31. 11:12

Andrzej Zybertowicz
wPolityce
A globálizáció túlságosan is összekötötte egymással a világ különböző részeit. Ez a válság figyelmeztet: ne felejtsük el, hogy a „határ” az egyik alapvető érték.

A sok halálos áldozattal járó járvány több olyan, előre nem látható, egymással párhuzmosan futó folyamatnak a gyújtószikrája lett, amelyek miatt a legracionálisabb elemzések, modellek és prognózisok is tehetetlennek bizonyulnak a metafizikus félelemmel szemben. Robert Epstein amerikai pszichológus azt állítja, hogy nem a Covid-19 vírus fordította ki a sarkaiból a világot. A romboló potencialitás, amelyet magával hozott, a bizonytalanságban rejlik.

Mint társadalmi lények meghódítottuk és magunk alá rendeltük világot – legalábbis azt hittük. A tudománynak és technikának köszönhetően megteremtettük a kereteket, amelyben működik a gazdaság, a politika, a kultúra. Most meg a vírus, amelyet szabad szemmel nem látni, olyan globális megrázkódtatást váltott ki, amelyet még nemrég nem tudtuk volna elképzelni.

A legfontosabb kihívás, amellyel még nem szembesültünk igazán, az az, hogy a szükséges alkalmazkodási folyamatok mennyisége – társadalmi izoláció, gazdaságvédelmi lépések, kivételes állapot a nemzetközi kapcsolatokban, az érintkezési szabályok változása – túllépheti a társadalmi rendszerek adaptációs képességeit. Mit jelent ez?

Azt, hogy az egészségügy, a rendőrség, a társadalmi kommunikáció, a pénzügyi rendszer, az infrastruktúra nem lesznek képesek azon a színvonalon nyújtani szolgáltatásokat, amelyeket megszoktunk. Nem tudjuk elkerülni a megrázkódtatásokat, de könnyebbé, emberségessé tehetjük őket.

Ahhoz, hogy legyőzzük a válságot, minden embernek – és minden szervezetnek – jelentősen redukálnia kell a saját létezésének összetettségét. Ebben segíthet a következő kilenc figyelmeztetés, amelyet érdemes végiggondolni.

1. Az embernek egyfajta természete van, szemben több baloldali ideológus elképzelésével, mely szerint az emberi természet plasztikus, tetszőlegesen választható. Az ember létezésének korlátai vannak. Az emberi világ nem lehetséges konfliktusok és egyenlőtlenségek nélkül; mi csak mérsékelhetjük azokat.

2. Léteznek erők, amelyekkel szemben – a tudomány és technika haladása ellenére – tehetetlenek vagyunk. Még ha meglesz is a vakcina, idő kell, hogy általánosan elérhető legyen, addig pedig sokan meghalnak. De van orvosságunk a félelem ellen – az értékei szerint élő közösség támogatása.

3. A társadalom, a kultúra, a gazdaság – közlekedőedények. Az egyik destabilizálása befolyásolja a többit. Ezt tudjuk, de pontosabban nem tudjuk, hogyan valósul ez meg. A társadalmi valóság rendszerszerű természete állandóan állít elő előre nem látható jelenségeket. Ez nemcsak a hatóságoknak, hanem mindenkinek szól: mindig kell lennie B-tervnek.

4. A globálizáció túlságosan is összekötötte egymással a világ különböző részeit. Az előre nem várható következmények száma arányosan növekszik a társadalmi élet összetettségével és különbözőségével. Határok nélküli világot építettünk. Ez a válság figyelmeztet: ne felejtsük el, hogy a „határ” az egyik alapvető érték.

5. Az alkalmazkodási folyamatok időt igényelnek.  Mire kialakulnak, próbálkozások és hibák egész sorát fogjuk elkövetni, amit nem lehet elkerülni, és ennek komoly ára van. Nemcsak pénzzel fogunk ezekért fizetni, hanem a reményeinkkel, ábrándjainkkal és lelki szenvedésekkel.

6. Nem mindenre, amit megszoktunk, van igazán szükségünk. Sok országban a majdnem általános jólét paradox módon a bőség kríziséhez vezetett. Itt az idő, hogy revideáljuk a szükségleteinket.

7. Még inkább, mint eddig, érvényes a szabály: nem tudjuk, mennyi mindent nem tudunk még! Ne legyenek illúzióink, hogy az algoritmusok, intelligens gépek és automaták megoldják a problémainkat. Egyre inkább magunk sem értjük a működésüket. Komolyan el kellene gondolkodnunk azon, hogy megérkezett az idő a technológiai fejlődés lassítására.

8. Azt mondják többen, hogy befejeződött az a világ, amelyet ismertünk. Nézzünk erre másként. A szótárunkban sok elfeledett fogalom van: felelősség, kötelesség, önkontroll. Adjunk nekik új életet.

9. Térjünk vissza a régi erények gyakorlásához. Alázat nélkül nem fogjuk megérteni sem a világot, sem önmagunkat. Hősiesség nélkül nem fogunk tudni helyt állni az akadályokkal szemben. Megértés és nagyvonálúsg nélkül nem fogjuk tudni elviselni egymást.

Andrzej Zybertowicz lengyel szociológus, a toruni Nicolaus Copernicus egyetem docense, 2008-10 között Lech Kaczyński, 2015 óta Andrzej Duda lengyel elnök tanácsadója.

Fordította: T.W.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A 4. számú figyelmeztetést el kéne küldeni a több Európáért óbégató Friss nevű "újságírónak" is.

Szuper!

Kinyomtatni, jól látható helyre kifüggeszteni!

10. Járvány idején a lölőzésért kézlevágás jár.

Csak a marhák felejtik el, hogy amióta történelmet írnak mindig voltak határok: limes, gyepű népek között, a határ falvak között, a városfalak városok körül, a kerítés házak, telkek között stb. Lakások esetében falak és nyílászárók. Az élővilág egyéb egyedei is territoriálisan védekeznek, anélkül, hogy lefasisztáznák őket a liberális barmok.

Nekem már a kiállítás is megfelelne

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés