A magyar gazdaságot – ha egyáltalán lehet keresni ebben a sorscsapásban jó dolgokat – kiemelkedő állapotban érte el a koronavírus okozta válság. Bármekkora is most a katasztrófa, igaz az, hogy az utóbbi időben a GDP éves növekedése négy-öt százalék között mozgott, a munkanélküliség három százalék közelébe csökkent, a foglalkoztatottság történelmi csúcsra ért, miközben a költségvetési hiányt sikerült az uniós átlag alatt tartani, és végre az államadósság is elkezdett zsugorodni.
A belső fogyasztás az elmúlt években folyamatosan emelkedett, a minimálbér és az átlagkereset, ugyan még mindig elmaradva Nyugat-Európától, de átlagon felül növekedett. A magyar gazdaság az elmúlt tíz évben felszálló ágra került, az Orbán-korszakban elindult a gazdasági felzárkózás, a tartós növekedés minden szektorban jellemző tendencia lett, amelyet az egyes emberek és a családok is pozitív módon élhettek meg. A növekedésnek köszönhetően elindultak jóléti intézkedések is, mint a rezsicsökkentés, a családtámogatási rendszer, a munkát terhelő adók csökkentése, illetve egyre több maradt a zsebekben is, ami kegyelmi állapot volt a rendszerváltoztatás óta – és ez nem csupán a vakszerencsén múlott, hanem tudatos politikai munka eredményeként született meg.”