„Nem mindegy, hogy milyen állapotban van egy ország, amikor globális katasztrófa tépázza gazdaságát, feszíti szét társadalmi stabilitását és rengeti meg politikai berendezkedését
Mennyit bír el a közösség? Mekkora ereje van az identitásképző és az összetartozást fenntartó nemzeti energiának? Mennyire lehet megvédeni a gazdaságot? Elég erős-e a kormányzat ahhoz, hogy kezelni tudja a válságot? Tud-e jó döntéseket hozni a politikai vezetés? Állnak sorban előttünk e történelmi, a jövőnket nagyban meghatározó kérdések a koronavírus világszintű elterjedésének apropóján, amelyekre az adott válaszok helyességét ugyan az idő dönti majd el, de latolgatni már a mai tudásunk szerint is képesek vagyunk. Sőt, kell is, hisz a helyzetünk megértése segítheti a helytálló szándékok és cselekvési tervek kidolgozását.
A magyar gazdaságot – ha egyáltalán lehet keresni ebben a sorscsapásban jó dolgokat – kiemelkedő állapotban érte el a koronavírus okozta válság. Bármekkora is most a katasztrófa, igaz az, hogy az utóbbi időben a GDP éves növekedése négy-öt százalék között mozgott, a munkanélküliség három százalék közelébe csökkent, a foglalkoztatottság történelmi csúcsra ért, miközben a költségvetési hiányt sikerült az uniós átlag alatt tartani, és végre az államadósság is elkezdett zsugorodni.
A belső fogyasztás az elmúlt években folyamatosan emelkedett, a minimálbér és az átlagkereset, ugyan még mindig elmaradva Nyugat-Európától, de átlagon felül növekedett. A magyar gazdaság az elmúlt tíz évben felszálló ágra került, az Orbán-korszakban elindult a gazdasági felzárkózás, a tartós növekedés minden szektorban jellemző tendencia lett, amelyet az egyes emberek és a családok is pozitív módon élhettek meg. A növekedésnek köszönhetően elindultak jóléti intézkedések is, mint a rezsicsökkentés, a családtámogatási rendszer, a munkát terhelő adók csökkentése, illetve egyre több maradt a zsebekben is, ami kegyelmi állapot volt a rendszerváltoztatás óta – és ez nem csupán a vakszerencsén múlott, hanem tudatos politikai munka eredményeként született meg.”