Jogszerűen nem tud elmozdítani a székemből Magyar Péter, csak jog- és alkotmányellenes módon – Péterfalvi Attila a Mandinernek

Szeret tippelni? 

Fogadni? Lehet. Lottózni ritkán szoktam, totózni talán háromszor életemben, de lehet. 

Mit tippel, látva a miniszterelnök elszántságát, sikerül majd kitölteni a 2029-ig szóló megbízatását? 

Jogszerűen nem tud elmozdítani a székemből Magyar Péter, csak jog- és alkotmányellenes módon. Az uniós jog és uniós bírósági döntés ellenében ezzel a felhatalmazással bármit meg lehet tenni, de arra kíváncsi lennék, hogy sikerül-e a jogállamisági eljárások miatt eddig visszatartott pénzt úgy hazahozni, hogy a jogállamisággal és az uniós joggal kifejezetten ellentétes módon változtatunk. 

A miniszterelnök mégis frontális támadást indított a közjogi méltóságok ellen. 

Az ember ezt nehezen éli meg. A miniszterelnök még gyerek volt, amikor az első tanulmányom megjelent 1988-ban. Szintén gyerek volt, amikor Magyarországról az elsők között nyertem NATO­-ösztöndíjat. Az ő keresztapja, Mádl Ferenc köztársasági elnök kért fel az adatvédelmi biztosi posztra, mivel tízéves szakmai gyakorlatot akkoriban még kevesen tudtak felmutatni, nekem pedig megvolt a megfelelő hátterem. A biztosi posztra emlékeim szerint kilencven százaléknál is nagyobb arányban választottak meg a parlamenti képviselők. Bár Gyurcsány Ferenc nem szimpatizált velem, több minisztere is lobbizott az Országgyűlésben az újraválasztásom mellett, amikor lejárt az első mandátumom. Szakmai kritika soha nem érte a munkámat: beszámolóimat a parlament szinte kivétel nélkül százszázalékos arányban fogadta el. A 2010 utáni alkotmányos reform során, miután az ombudsmani intézmény helyett létrejött az önálló hatóság, a szakmai múltamnak köszönhetően kaptam bizalmat. E váltás miatt hozott az Európai Unió Bírósága kifejezetten szigorú döntést az adatvédelmi felügyeleti szerv függetlenségével kapcsolatban. Ez határozottan kimondja, hogy 

Akkor nincs semmi a miniszterelnök kezében? 

Gyakorlatilag egyetlen, e körben releváns felmentési ok létezik, amelyet éppen az Európai Bizottság követelt Magyarországtól: amennyiben az adatvédelmi hatóság elnöke hazudik a vagyon­nyilatkozatában. A köztársasági elnök még ebben az esetben sem mentheti fel a vezetőt addig, amíg azt jogerős bírósági ítélet meg nem erősíti. Az Európai Bizottság nem tudna félrenézni egy jogellenes lépésnél, hiszen az az EU-s jog és az Európai Unió Bírósága döntésének nyílt megsértését jelentené. Az EU-s jog kötelezi a bizottságot is, a bírósági döntés pedig kifejezetten rögzíti: nem lehet olyan precedens, hogy egy hivatalban lévő biztost utólagos jogszabály-módosítással eltávolítsanak. Legitim módon, jogállami keretek között nem vagyok elmozdítható. 

Jóri András adatvédelmi biztosi pozíciója mégis megszűnt, és nem ő lett a megalakuló NAIH vezetője, az Európai Unió Bírósága szerint hazánk ezzel megsértette az EU-s jogot. 

A Jóri-ügy EUB-eljárásakor én már hivatalban voltam. Fontos látni, hogy az ő elmozdítása után született meg az a bírósági döntés, amely gátat vet az ilyen lépéseknek. Az Európai Unió Bírósága a Jóri-ügy kapcsán mondta ki: lehet szervezeti változtatást végrehajtani, de vagy meg kell várni a regnáló vezető mandátumának végét, vagy fel kell ajánlani az új pozíciót a hivatalban lévőnek. Ez a határozat az én függetlenségemet és pozíciómat még úgy is védi, hogy kimondja: az elmozdításomra nem lehet visszamenőleges hatállyal új indokokat kitalálni. A kormány annak idején úgy érvelt, hogy Jóri András a sajtóban azt állította, el sem vállalná az új pozíciót, a bíróság azonban kimondta, hogy egy ilyen nyilatkozatra nem alapozhatták volna a döntést, kötelességük lett volna hivatalosan felajánlani neki a tisztséget. Végül a kormány megállapodást kötött Jóri Andrással, ennek értelmében jelentős anyagi kompenzációban részesült, gyakorlatilag megkapta a hátralévő három évére járó teljes fizetését és egyéb juttatásai értékét. Ezzel az Európai Bizottság lezártnak tekintette az ügyet. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság az Európai Adatvédelmi Testület nagy presztízsű tagja, s az Európai Bizottsággal is kiváló a kapcsolata. Már hat éve annak, hogy kiadják a Magyar­országról szóló jogállamisági jelentéseket, előtte az EB rendszeresen konzultált velünk, és eddig soha semmilyen kritika nem érte a tevékenységünket. De továbbmegyek, egyedülálló módon Magyarország nyert el olyan uniós forrást, amelyből a Társaság a Szabadságjogokért, az Átlátszó és a Transparency International Magyarország bevonásával átvizsgáltuk az információszabadság hazai érvényesülését 1995-től kezdődően, és sok, az információszabadság bővítését szolgáló javaslatot fogalmaztunk meg. A pályázati beszámolót az Európai Bizottság maradéktalanul, forrásvesztés nélkül fogadta el. A NAIH nemzetközi elismertségét jelzi, hogy az én hivatali időm alatt eddig három nagy európai adatvédelmi konferenciát rendeztünk Magyarországon: 2006-ban, 2016-ban, majd legutóbb 2023-ban. Ezek a szakmai sikerek és az elnyert pályázatok mind azt mutatják, hogy a szervezeti keretek – beleértve az én függetlenségemet is – sziklaszilárdak. Van még egy kritikus pont: az adatvédelmi hatóságra vonatkozó bármilyen jogszabály-módosítást egyeztetni kell az Európai Bizottsággal. Magyarországon egyszerűen nem lehet úgy törvényt alkotni a hatóságról, hogy az ne menjen át a brüsszeli kontrollon. Éppen azért engedte el a bizottság a fenntartásait, mert az Országgyűlés végül teljesítette azokat a függetlenséget erősítő szabályokat, amelyek az elmozdíthatatlanságra vonatkoznak. 

Hol húzódik a határ a szakmai kritika és a politikai nyomásgyakorlás között? 

A miniszterelnöktől eddig nem hangzott el semmilyen érdemi kritika, csak az, hogy együtt szoktam pezsgőzni a korábbi kormányfővel. Ez szemenszedett hazugság. Kizárólag olyan állami protokollrendezvényen találkoztunk Orbán Viktorral, amelyen más állami vezetők és nagykövetek is részt vettek; korábban talán Magyar Péter is ott volt még az igazságügyi miniszter férjeként. Nem találkoztam Orbán Viktorral négyszemközt az utóbbi időben, és akkor sem, amikor 2001 és 2007 között adatvédelmi biztos voltam. Nekem és a hivatalomnak nincs titkolnivalója. A hatóság összes éves beszámolója elérhető a honlapon. Visszautasítom azokat a vádakat, amelyek lefideszeseznek minket. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a 2022-es választás kapcsán például a hatóság 8 millió forintos bírságot szabott ki egy direktmarketingcégre, amely a Fidesz megbízásából végzett jogellenes politikai marketingkampányt. Párt adatkezelése ügyében még soha nem szabtunk ki ilyen magas bírságot. 2022-ben több mint 100 eljárást folytattunk a Fidesz elleni bejelentések kapcsán, az összes többi párt esetében ez a szám 20 körül mozgott. A NAIH-nak számos pere volt az igazságügyi tárcával, a miniszterelnöki hivatallal vagy éppenséggel a külügyminisztériummal, ezek többsége átláthatósági és titokfelügyeleti ügy volt. Az információszabadság területén több mint 500 átláthatósági hatósági eljárást folytattunk. Ez a speciális jogkör 2023 óta létezik az Euró­pai Bizottság követelésére, már több mint 400 milliárd forintnyi közpénzt tettünk átláthatóvá, beleértve a felcsúti utánpótlás-akadémia, a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium pénzeit. Szintén 2012 óta több mint 3000 jogszabálytervezetet véleményeztünk, és több mint 6000 érdemi észrevételt tettünk. Fontos hangsúlyozni: az Európai Unió Bíróságának döntése értelmében ha olyan hazai jogszabály születik, amely ellentétes az uniós adatvédelmi szabályozással, azt a hatóság nem veheti figyelembe. Több olyan jogszabály-­véleményezésünk is van, amelynek a végén azt írtuk, ha a jogalkotó nem veszi figyelembe az észrevételeinket, előrevetítjük, hogy a hatóság az adott jogszabályt az uniós joggal ellentétesnek fogja tekinteni. Adatvédelmi ügyben nincs olyan eset, amelyben alapvető szakmai kérdésben a bírósági felülvizsgálat során vesztettünk volna. Több ügyünk megjárta az Európai Unió Bíróságát is, és a testület minden egyes esetben nekünk adott igazat. Gyakorlatilag az összes információszabadságos ügyünk a közfeladatot ellátó szervek és a közpénzek átláthatóságáról szól. A fékek és ellensúlyok rendszerében a NAIH egyértelműen ellensúlynak tekinthető. 

A kormányoldalon mégis azt mondják, hogy az előző vezetés kiszolgálója volt. 

Az az érzésem, hogy ezeket a döntéseket senki nem nézi meg, pedig minden fent van a honlapunkon. Inkább egyfajta politikai lincshangulat uralkodik, amire rájátszanak, és mindenkit egy kalap alá vesznek. Aki tanulmányozza a hatóság tevékenységét, rá fog jönni, hogy ez a vád ránk egyszerűen nem igaz – ez tényekkel igazolható. Magyar Péter állítása, miszerint a NAIH az előző vezetés kiterjesztett karja volt, a közbeszédet uraló politikai lincselésbe illeszkedik. Ez egy alátámasztatlan mondat, amelyet semmilyen formában nem tud igazolni, ha megvizsgálja a döntéseinket. 

Összesen hét perünk van, az is határidő-túllépés miatt, de több ezer ügyből ez a hét elenyésző arány. Tehát még egyszer: határidő-túllépésről van szó, nem pedig mulasztásról. Valamennyire komikus, hogy épp annak a hatóságnak a vezetőjét akarják elmozdítani, amely vizsgálatot folytat az ügyükben. A Tisza Párt adatvédelmi incidense kapcsán is hivatalból indult eljárás. A százötven napos ügyintézési határidőből eddig hatvankét nap telt el. Hogy miért nem tartunk előrébb? Azért, mert a Tisza képviselője a küldeményeinket rendszeresen az utolsó pillanatban veszi át, és hosszú határidővel válaszol. A párttal egyeztettünk a helyszíni szemléről. Megírtuk az időpontot, válaszoltak, hogy nem jó. Küldtünk egy másikat, az sem felelt meg. Végül az általuk javasolt időpontot fogadtuk el. Majd amikor kimentünk a helyszínre abban az időpontban, amelyet ők kértek, megjelent egy közlemény tőlük, mintha váratlanul rajtuk ütött volna a hatóság. Ezekre a vádakra nehéz mit mondani, de a jogi dokumentumok egy­értelműen bizonyítják, hogy a kommunikációjuk más, mint a valóság. Egyébként a helyszínen készségesen együttműködtek, mindent a rendelkezésünkre bocsátottak, semmilyen negatív hozzáállást nem tapasztaltunk a részükről. Megjegyzem, a szimpatizánsok lakhelyére mutató térkép nyilvánosságra hozatala miatt én tettem büntetőfeljelentést. Emellett ennek kapcsán is hatósági eljárásunk van folyamatban, amelyet a közeljövőben be tudunk fejezni. 

Számít arra, hogy az új vezetés vizsgálódni fog a hivatal ellen? 

Nem ismerem személyesen az új igazságügyi minisztert, nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, de írásban és a virtuális térben nyilván többször kommunikáltunk már. Feltételezem, hogy ő ismeri a hatóság szakmai munkáját. 

ezeket a forrásokat nem lehet jogot sértő módon le­hívni. 

Az átláthatósági hatósági eljárást és a monitoringot a NAIH végzi. A források hazahozatalához fontos lesz bemutatni azt a tevékenységet, amelyet a hatóság elvégzett, és amelyről mi minden évben tájékoztattuk az Európai Bizottságot a jogállamisági egyeztetéseken. Nincs információm arról, hogy az új kormányzat milyen adatokat kapott meg az előző uniós ügyi minisztertől, de nálunk minden adat megvan a Helyreállítási és Ellen­álló Képességi Eszközzel kapcsolatos vállalások teljesítéséről. Számítok rá, hogy a kormányzat ezen a téren egyeztetni fog a hatósággal. 

Egy ilyen politikailag túlfűtött és turbulens légkörben meg lehet őrizni a hivatali függetlenséget? 

Meg lehet, ahogy az előző tizenkét évben vagy ahogy az adatvédelmi biztosi időszakom alatt is tettem. Soha senki nem hívott fel engem azzal, hogy milyen döntést vár el tőlem. A honlapon megtalálható határozatainkból nem az olvasható ki, hogy ne hoztunk volna független döntéseket akár a minisztériumokkal szemben is. Úgy gondolom, nem az én feladatom minden egyes ügyet védenem, a döntéseink önmagukért beszélnek. 

A kampányban és a választás után előkerült az ügynökakták megnyitásának témája. Ön hogyan viszonyul a kérdéshez? 

A rendszer lényege az, hogy mindenki megismerheti a rá vagy a családjára vonatkozó jelentéseket, aki pedig közszereplő vagy közfeladatot lát el, annak az adatai bárki által megismerhetők. Amikor ez a szabályozás megszületett, felállt a Sólyom László vezette bizottság, és kimondta: amit meg lehetett volna tenni 1990-ben, azt ma már nem lehet. Sok idő telt el, és rengeteg anyagot megsemmisítettek. Az „információs kárpótlás” lényege az, hogy mindenki megtudja, róla vagy a családjáról mit jelentettek. Ez nagyrészt megvalósult. Hogy ezenkívül milyen nyilvánosságot szeretnének, azt nem tudom meg­ítélni, amíg nem látok tervezetet. De hangsúlyozni szeretném: nemcsak a magyar szabályokat, hanem az uniós kötelezettségeket sem lehet figyelmen kívül hagyni, még rendkívüli jogrend idején sem. Az uniós jog értelmében a személyes adatokat érintő jogszabálytervezeteket kötelező véleményeztetni az adatvédelmi hatósággal. Alkotmányos keretek között lehet változtatni a szabályokon, nincs olyan jó megoldás, amelyen ne lehetne jobbítani, de figyelembe kell venni az előző évtizedek bírósági gyakorlatát is: dokumentumok és tények kellenek ahhoz, hogy valakire rásüssük: ügynök volt. Nem lehet felelőtlenül rámondani emberekre. A szabályozás azért jó, mert mindenki a saját múltját és családját ismerheti meg. Mivel a mai rendszer alapvetően a Sólyom-bizottság véleménye mentén született meg, nem tudom, milyen valódi hozzáadott értéket tudna nyújtani egy új szabályozás. Nincs ötletem, ezen kívül mit szeretnének.

Nyitókép: Ficsor Márton