Mit gondolnak az osztrákok 1848-ról?

2020. március 15. 15:22
Hogyan viszonyulnak az osztrákok az 1848-49-es magyar forradalomhoz és szabadságharchoz? És a bécsi forradalmakhoz? a Habsburg-dinasztiához? Ifj. Bertényi Ivánt, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgató-helyettesét kérdeztük.

A bécsieknek a 48-as számról leginkább a  kukásautók jutnak eszükbe, mivel a bécsi városházán a 48-as alosztályhoz tartozik a köztisztaság – mondja lapunknak ifj. Bertényi  Iván történész, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgató-helyettese, akit arról kérdeztünk: mit tudnak, mit tanulnak és mit gondolnak asz osztrákok 1848-ról, a bécsi és a pesti  forradalmakról?

Az osztrákok viszonya a történelemhez, akárcsak egész Nyugat-Európáé, nagyon más, mint miénk – hívja fel a figyelmet ifj. Bertényi  Iván. – Tőlünk nyugatra a nemzeti összetartozás érzése egyre kevésbé alapul a közös történelmen, amiről amúgy is egyre kevesebbet tudnak, hanem sokkal inkább a közösen birtokolt (szabadság)jogokon, a néhány generáció alatt megteremtett jóléti társadalmon és az európai integrációnak is köszönhető békének. Ehhez képest a magyarok önképe historizáló, vagyis a történelem fontosabb szerepet játszik közgondolkodásunkban, mint Nyugat-Európában.

Mindez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen a huszadik század előtti időkről nagyon keveset tanulnak, így praktikusan alig tudnak valamit mindarról, ami korábban történt. Azaz

1848 nekik szinte olyan messze van, mint nekünk a középkor.

Ebből kifolyólag az osztrákok nem igazán ismerik annak a Habsburg-dinasztiának a történetét se, amellyel amúgy is eléggé ambivalens viszonyban vannak, miközben a turizmus profitál a Sisi- és Ferenc József-nosztalgiából, de az osztrák önkép 1918 óta republikánus.

Míg a magyar 1848 a modern nemzetté válás  központi eseménye, addig az osztrák történelemben sokkal kisebb szerepet játszottak az ugyanezévi bécsi forradalmak. A társadalmi reformok itt már nagyrészt megvalósultak (gondoljunk például II. József jobbágyrendeleteire), ráadásul a soknemzetiségű nyugati birodalomfél nemzeti törekvései már akkor konfliktusba kerültek egymással, tehát sokkal bonyolultabb volt a kép, mint a szabadságát védő Magyarországon. 

Ausztriában 1848 valójában egymástól eltérő nemzeti forradalmakat jelentett:

mást akart Bécs, Prága vagy épp az észak-itáliai városok felkelői. Hasonló különbségek persze Magyarországon is voltak, de a hazai nemzetiségek elképzelései háttérbe szorultak a magyar dominancia következtében. 

A németek (különösen a bécsiek) az egyesülő Németországhoz akartak csatlakozni, a csehek viszont egy nekik nagyobb önállóságot hagyó, szabad Ausztria részei szerettek volna maradni, amiről viszont az olaszok hallani se akartak, hiszen ők az olasz egységet preferálták. Mivel azonban  ezek a törekvések végül kioltották egymást, valamint a dinasztia is ellenérdekelt volt, ezért, valamint a nagyhatalmi politikán köszönhetően is 1849-re visszaállt a dinasztia uralma.

Az 1918-ban létrejött Osztrák Köztársaság nem bánt jól a Habsburgokkal: nem csak trónfosztás volt, mint nálunk, de a család vagyonát is elkobozták. A két világháború között a német nemzeti egység megvalósítása („Anschluss”) volt az általános politikai célkitűzés. Ebből a szempontból az egykori Osztrák Birodalom kifejezetten tévútnak látszott, amit olyan kísérlet nek gondoltak, amely a nagyhatalmi érdekekből megakadályozta a délnémetek csatlakozását a kialakuló Német Birodalomhoz, és emiatt nem német (szláv, magyar, stb.) népekkel kellett hosszabb ideig együtt élniük – mondja ifj. Bertényi Iván. 

S hogy mit gondolnak az osztrákok a magyar ’48-ról? Mindennek következtében

leginkább semmit, hiszen alapvető tényekkel sincsenek tisztában.

Ha mégis, akkor valami szeparatista, nacionalista lázadásként tűnik nekik a magyar 1848, a forradalmár Kossuth vezetésével.

A ’48-as bécsi forradalmak

Bécsben három forradalom volt 1848-ban: az első március 13-án robbant ki, a második május 14-én, a harmadik pedig október 6-án. A március 13-i alsó-ausztriai tartományi gyűlés alkalmából összegyűlt tüntetők közé lőnek a katonák, este pedig lemond Metternich.  A márciusi forradalom azután robbant ki, hogy megérkezett Bécsbe a párizsi forradalom híre: februárban a franciák elűzték a polgárkirályt, Lajos Fülöpöt, aki az 1830-as forradalom óta uralkodott (akkor X. Károly és Bourbon-ház uralmát döntötték meg a júliusi forradalomban), és kikiáltották a második köztársaságot.

A bécsiek egy tüntetésen követelték Metternich kancellár menesztését. Ferdinánd császár (egyben magyar király) új kormányt állított fel, és megígérte, hogy 1849. január elsejétől megszűnik minden jobbágyi szolgáltatás az egész Habsburg Birodalomban. A március 17-én kinevezett új kormányt Metternich ellenfele, Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky gróf vezette, március 29-én a rendőrség átszervezésére került sor. Április 9-én megjelent a nemzetőrség ideiglenes szabályzata, a diákok pedig felállíthatták a szervezetileg elkülönülő Akadémiai Légiót. A következő napokban kihirdették, hogy következő évvel eltörölik az összes paraszti szolgáltatást a birodalomban, majd április 25-én a császár alkotmányt adott az örökös tartományoknak.

Később az udvar megpróbált visszavonni számos kiváltságot, májusban pedig fel akarta oszlatni az Akadémiai Légiót, ekkor tört ki a második bécsi forradalom, mely elől a császár és az udvar Innsbruckba költözött. A Légió feloszlását a munkások és diákok tüntetésének hatására visszavonták, majd a feloszlásra tett második kísérlet sem sikerült. A harmadik bécsi forradalom azért tört ki, mert október 6-án a indultak volna Bécsből a birodalmi csapatok a magyar forradalom leverésére, a forradalommal szimpatizáló tömeg azonban megpróbálta megakadályozni őket a város elhagyásában, ami utcai összecsapásokat eredményezett. A tömeg megostromolta a hadügyminisztérium épületét és végzett Latour hadügyminiszterrel, holttestét egy lámpaoszlopra akasztották fel. Ferdinánd császár október 7-én álruhában elmenekült Olmützbe.

Október 26-án Windisch-Grätz és Josip Jelačić tábornokok vezetésével a császári csapatok megkezdték Bécs ostromát és 31-ére megszállták a városközpontot. A város védelmét Bem József vezette, aki a bukás előtt még el tudott menekülni. A forradalom több vezetőjét a megtorlás során kivégezték.

Összesen 63 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Őrvidék elcsatoltatása felért egy hátba döféssel. Hitlerben legalább volt annyi betyárbecsület, hogy az anschluss során 36 órára megállította csapatait a régi magyar határon.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés