Üzent a magyaroknak Pressman lehetséges utódja – nem láttuk jönni, amit írt
Bryan E. Leib meglepő történetet árult el családjáról.
A főváros egyik leggazdagabb embere volt egykoron Kasselik Jenő, de rettegett attól, hogy a pénze miatt keresik a társaságát, ezért visszavonultan élt. Amikor meghalt, az újságok nekrológ helyett már-már ünnepeltek.
Amikor a Mária Valéria úti palotájából kikocsikázott, az emberek összesúgtak a háta mögött. Ő pedig csak ült az ütött-kopott hintón – nyáron is prémes bundában –, és gyűlölettel vegyes megvetéssel nézte az utcán sétálókat. Húsz évig járt ugyanazzal a hintóval, pedig lehetett volna automobilja is számtalan, hiszen ő volt Budapest egyik leggazdagabb embere. Mégis magányosan élt. De ki is volt Kasselik Jenő?
Az apjától, a dúsgazdag építési vállalkozótól, Kasselik Ferenctől örökölte kivételes vagyonát. Az idősebb Kasselikről tudni kell, hogy a levert szabadságharc után, 1854-ben ő építette a császári udvar anyagi támogatásával a Gellért-hegyen található Citadellát. Gyűlölték érte a pestiek, árulónak tartották. Kasselik nem foglalkozott ezzel: gazdag ember lett, főleg, hogy százszámra vett meg üres telkeket Pest határában, és amikor terjeszkedni kezdett a város, jó pénzért eladta őket.
Kasselik Ferencnek két gyermeke született. Főszereplőnk, Jenő, és a lánya, Eugénia. Amikor aztán a Citadella építője kilencvenéves korában meghalt, minden vagyonát az akkor ötvenéves fiára hagyta, Eugéniát pedig kizárta az örökségből. A lány később azt mondta: azért, mert a testvére telebeszélte idős apjuk fejét.
Így lett Kasselik Jenő Budapest egyik leggazdagabb embere, csak bérházból kilencet örökölt az apjától. Ekkor azonban már zárkózott, rideg ember volt. Egyszer azt mondta: „Az embereket vagy megvetni, vagy a hibáikon átsikolva megtűrni kell. Nos, én az elsőt választottam. Ifjúkoromban a katonaságnál tanultam meg, hogy az ember a leghálátlanabb és leggonoszabb lény.”
Remeteként élt, a Mária Valéria út 3. szám alatt található palotájában állandóan le voltak függönyözve az ablakok.
Az üzleti ügyeit jobbára az ügyvédje intézte, ő pedig ha tehette, Párizsban időzött. Ide csak a kedvenc lovait vitette ki. A francia fővárosban is nagy feltűnést keltett a hintójával, hiszen ekkortájt már automobillal hajtottak a gazdagok.