Megindult az erjedés: a devizakárosultak esélyeiről

2020. február 14. 8:44

Szepesházi Péter
Mérce
Nehéz egyszerre az EU Bírósága szempontjaira odafigyelőnek mutatkozni, egyben továbbra is a bankközpontú ítélkezést preferálni.

Az elmúlt hónapok fejleményei után érdemes újra feltenni a kérdést: tovább szedi-e áldozatait 2020-ban a nemzeti szociális devizahitel-tragédia. Immár kilenc hónap telt el azóta, hogy 2019 áprilisában a hazai igazságszolgáltatás szakmai vezetése és a rossznyelvek szerint a végrehajtó hatalom eljutott arra a pontra, amikor látszatkompromisszumra lett szüksége egy ellentmondás látszólagos feloldásához. Ez az ellentmondás az európai uniós fogyasztóvédelmi jog és azon devizahiteles bírói gyakorlat között feszült, amely 2014 vége óta egyoldalúan kedvez a ma már nem csak külföldi és nem is mindig politikamentes tulajdonosi viszonyokkal bíró pénzintézeteknek és a hallomások szerint egyre nagyobb számban erős emberek strómanjai által irányított ingatlanéhes követeléskezelőknek.

Az igazságszolgáltatást uraló szakmai elit nyíltan nem vállalhatta fel, hogy sárba tiporja az EU-jogot, miközben persze egy befolyásos csoportjuk a devizahiteles ügyekben éppen azt tette, és azt teszi. Az említett gazdasági érdekcsoportok pedig az új költségvetési ciklusban is ácsingóztak az uniós költségvetési forrásokért. S a Fidesz persze az Európai Néppártból sem szeretne mindenáron kikerülni, hiszen a fejlett országok Magyarországon is termelő nagytőkései ebben a pártcsaládban könnyebben elérhetők. Mindehhez képest ugyan kellemetlen, de nem túl magas ár volt a Kúria Konzultatív Testületének (KT) 2019. április 10-ei közleménye: az adósoknak legalább szövegszerűen előnyös, de a gyakorlatban »minél kevesebbet jelentő, annál jobb«-jellegű kommunikációs eszköz.

Ez az EU Bírósága előtti feszengő arcmentésről árulkodik, s az »én, a Kúria, mintha eddig betartottam volna, és a jövőben is betartom az EU fogyasztóvédelmi jogát« kamuüzenetet közli. Úgy tűnik, hogy a kormány és egyes felsőbírák egyet semmiképpen sem akarnak, s ehhez képest engedményt kellett tenniük, eltűrniük: tabu az olyan gyakorlat, mely tömegesen érvénytelen devizahitel-szerződéseket eredményezne, és az érvénytelenség jogkövetkezménye árfolyamkockázat nélkül az eredeti felvett forintösszegből kiinduló kamatmentes vagy kiskamatos elszámolás, az adós összteljesítéséhez képest a részletfizetés lehetőségével.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Nehéz egyszerre az EU Bírósága szempontjaira odafigyelőnek mutatkozni, egyben továbbra is a bankközpontú ítélkezést preferálni."
Hát még, milyen nehéz lehetett a 2006-os választások előtt az EU-nak engedélyezni, hogy Gyurcsányék - a törvényes előírás ellenére!!! - eltitkolják, NE HOZZÁK NYILVÁNOSSÁGRA a költségvetés állapotát!
Ugye f.szfej Szepesházi.
Mert miért is lehetett egyáltalán devizahitel-katasztrófába vinni Gyurcsány bandájának a teljes országot?
Éppen ezért, a 2006-os, hamis, így jogi szempontból ÉRVÉNYTELEN SZAVAZÁS eredményeképp.
Amiben ketten voltak benne nyakig:
az EU
és Gyurcsány bűnözői köre.

Ismét az uszítás, a szelektív ténykezelés, minden az "Orbán lop, a NER-haverok , Mészáros Lőrinc szétlopják az országot!" - "IGAZSÁGA".
Mi igaz ezekből?
Nem saját kútfő, de 100%!!!

"nemasanyivagyok

Sajnos jobboldaliak is beszopják a bal-liber média agymosó propagandáját. Mészáros pályázatokon szokta nyerni az üzleteit sokszor milliárdokkal olcsóbban, mint a nemzetközi versenytársak. Mindig pontosan szállít jó minőségben. Rengeteg pénzt spórol meg a magyar adófizetőknek már csak azzal is, hogy versenyt teremt a osztrák, német cégeknek, akik csak kivinnék a hasznot. Sajnos Mészáros csak az összes beszerzés 3%-án tud részt venni, mert kicsi a cégeinek a kapacitása.
Na ezt a magánvállalkozót b.szogatta a kiállításon a libsi újságíró a proletár irigység nevében."

Saját emlék, a daliás demokrata időkből... Hitelfelvételen tűnődve bementem egy bankhoz. A velem foglalkozó ügyintéző kis híján felrobbant a dühtől, amikor az összes praktikának ellenállva nem voltam hajlandó svájci frank alapú hitelt felvenni... Ebből tudtam, hogy helyesen döntöttem. Ezt más is megtehette volna. Az viszont igaz, hogy a bankok mindent elkövettek a devizahitelek kihelyezése érdekében. Ismétlem, ez a daliás demokratikus időkben volt, még a Gyurcsány-Bajnai európaiságban.

A 300-400%- os uzsorakamatot a világon mindenhol uzsorakamatnak minősítik.
A Provident és a Cofidis kispályások a "devizahitel"-nek nevezett uzsorához képest.
(Bár a Provident 500%-os kamat fölött is dolgozott egy ideig)
Magyarország a világ egyetlen országa, ahol még nem helyezték hatályon kívül a devizahitel-szerződéseket.
Egyszerű ez nem is kicsit, de nagyon.
Az uzsorakamat érvényben tartása a maffia érdeke, senki másé.

Sajnos, hogy az olajszőkítésben összenőtt a szervezett alvilág és a politikai osztály.
A roncstársadalom azóta képtelen ellenállni.

Lázadás esetleg?

Mert középiskolai tanárként mondjuk 2006-ban nem volt 100.000 forint sem a fizetésem. És persze a gázár sem emelkedett, hiszen maga Lendvai Ildikó mondta ezt meg...

Érdekes, hogy ti, az egyéni felelősség és szabadságjogok máskor oly elszánt bajnokai valahogy a devizahitelek felvevőit nem akarjátok kioktatni az egyén saját felelősségéről...

A bankok aljasok és haszonlesők voltak már akkor is, ez természetes (sajnos). A baj az, hogy kormányzati támogatást kaptak az eladósításhoz. Azoktól, akik most a devizahitelesek miatt álsajnálkoznak...

A szemfényvesztés ellen mindig nehéz a helyzet.
És a devizahitelezés tudatos, kitervelt szemfényvesztés volt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés