Stumpf István: Minden döntésemért tudom vállalni a felelősséget

2019. december 12.

Kereki Gergő
Nem bánta volna, ha újraválasztják, szívesen részt vett volna a közeljövő várható szuverenitásvitáiban. Stumpf István leköszönő alkotmánybíróval beszélgettünk az önkormányzati választásról, a Kövér Lászlóval való vitáról és a Fidesz gyenge pontjairól. A Mandiner hetilap interjúja – a teljes változatot előfizetőink olvashatják.

A feleségének lett igaza.

Mire gondol?

Előre megmondta: nem választják újra alkotmánybírónak. Meglepte a döntés?

Nem lepett meg. Nagyjából lehetett rá számítani, ismerem a körülményeket is. Várható volt, hogy ez a menetrend fog kialakulni, és Handó Tünde jön a helyemre.

Csalódott?

Nem bántam volna, ha újraválasztanak. Az elmúlt kilenc évben felhalmozott tudás talán éppen most fordulna termőre. Olyan időszak következik, amikor az általam is fontosnak tartott nemzeti szuverenitás és alkotmányos identitás kérdése kerül a középpontba. Kiemelkedő lesz az Alkotmánybíróság szerepe e vitákban, nemzeti alkotmánnyal kapcsolatban ugyanis érvényeset és végsőt az adott nemzet alkotmánybírósága mondhat. A testület feladata lesz az, hogy kialakítsa a szuverenitás tesztjét, megmondja, meddig terjed az európai uniós döntéshozatali rendszerek kompetenciája, hol ütközik az alkotmányosság kemény magjába.

Többször is a parlamenti többség akaratával szemben foglalt állást alkotmánybíróként. Gondolok itt a „pofátlanul magas” végkielégítések 98 százalékos különadójának vagy az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek megsemmisítésére, a választási regisztráció eltörlésére vagy az Alkotmánybíróság közpénzügyi hatásköreinek korlátozásával kapcsolatos véleményére. Ezekkel a döntésekkel nem szerzett jó pontokat az alkotmányozónál.

Mindez az alkotmánybírósági eskümből következő magatartás volt. Úgy vélem, hogy különösen kétharmados parlamenti többség idején nagy az Alkotmánybíróság felelőssége az alkotmányos normák betartásának ellenőrzésében. Volt olyan eset, amelyben vereséget szenvedtem, mert a többség máshogy szavazott. Olyan is volt, amelyben sikerült a többséget az én oldalamra állítani. Minden döntésemért tudom vállalni a felelősséget.

Melyik volt az a döntés, amelyiknél vereséget szenvedett?

A levélben szavazás kérdése ilyen volt. Sokáig győzködtem a többséget arról, hogy minimum alkotmányos követelményként kellene előírni a levélben szavazás lehetőségét azok számára, akik a választás napján külföldön tartózkodnak, de van állandó lakcímük Magyarországon. Alulmaradtam.

Kövér László már 2013-ban üzent: „Jól meglennénk Stumpf önhatalmú és parttalan jogászkodása nélkül” – mondta.

Igen.

Ezt megbeszélték azóta?

A nyilatkozatát követően volt egy pódiumbeszélgetésünk a Bibó-kollégium történetéről. A múlttal kapcsolatban alig volt véleménykülönbség közöttünk. Amikor megkérdeztem, még mindig azt gondolja-e, amit nyilatkozott, úgy felelt, hogy azt gondolja. Nem értek vele egyet, de egy alkotmánybíró ne keveredjen politikai vitába a házelnökkel, ne kezdje el magyarázni a saját álláspontját. Most is úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság nem lépte át a Rubicont. Az Alkotmánybíróságnak alkotmányos kötelessége, hogy védje az Alaptörvény egységét. Ha vannak a szövegben ellentmondások, akkor figyelmeztetni kell az alkotmányozót erre, hiszen az Alaptörvényhez mérjük a többi jogszabály alkotmányosságát.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés