Az európai civilizáció fennmaradásának esélyeit latolgatták a Kommentár folyóirat új számának bemutatóján annak szerzői, külön kitérve arra, vajon Közép-Európa mennyire maradhatna meg szigetként, különállóan az őt körülvevő bomlástól.
Európai civilizáció – ez a témája a Kommentár folyóirat frissen megjelent számának, melyet a budapesti H8 Caféban mutattak be. Békés Márton, a folyóirat főszerkesztője a bemutató elején elmondta: a Kommentár 22 szerzőjéből kettő professzor és hét doktor; a szerzők átlagéletkora 44 év. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői CSejtei Dezső szegedi filozófia professzor, Spengler és Ortega fordítója, Makkai Béla történész, a Károli egyetemi docense, Máthé Áron történész, a a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese; és Monostori Márkus jogász, az ELTE megbízott oktatója voltak.
Európa nem a legfényesebb korszakát éli – mondja Csejtei Dzső, aki azon „agyalt”, hogy a mai gondok hová vezethetőek vissza. Mint mondta: az európai civilizációnak két gyökere van, a görög-római és a zsidó-keresztény, s mindkettőnek van vezérgondolata. Az elsőé a racionalitás, a másodiké a linerális történelmi gondolkodás. Külön mindkettő nagyszerű. A görög racionalitás működik a ciklikus világban. A linearitás pedig a hitre, elvárásra, reménykedésre épülve. Európa előző 2500 évének azonban a kettő találkozása adott dinamikát, s a linearitás tartalmát a racionalitás kellett volna, hogy kibontsa. Ez működött sokáig, de most nem tudjuk, hogy mit tegyünk.
Jön a trianoni békediktátum századik évfordulója, s ebből sem a magyar, sem a szomszéd közvélemények nem fognak jól kijönni – vélekedett Makkai Béla Közép-Európa-szakértő. Mint mondta: annyira beépült a szomszéd népek identitásába a győztesek önigazolása, hogy abból nehéz kikeveredni. Makkai feltette a kérdést: ha minket amputáltak, akkor miért mi kezdjük a bocsánatkérést és bocsánatadást? Márpedig nincs kilábalás a közös jövő felé enélkül.
Mint mondta: nem szabad azzal az önelégültséggel nézni a jövőnket, amivel néztük a múltunkat. Kis néppé szeletelt minket a történelem, de nem alakult ehhez a gondolkodásunk, nem gondolkodunk úgy, hogy „mindegy, hogy mi van, túl kell élni”, ami a balkániaknak a sajátja az ötszáz éves török uralom miatt.
Máthé Áron az előző évben lezajlott Borhi-vitáról beszélt: Borhi László történész arról írt tavaly, hogy az amerikai titkosszolgálat helyeselte hazánk német megszállását a második világháborúban, mivel ez szerintük jól jött a szövetségeseknek. Erre a baloldali történészek igen hevesen reagáltak, de Máthé nem érti, miért, hiszen semmi újra nem derült fény, mindez eddig is tudott dolog volt.
– erről szól Monostori Márkus tanulmánya. Mennyire van erős Európa ahhoz, hogy megtartsa ezt a földet? – kérdezte tőle Békés Márton.
Az európai civilizáció legjobb esetben is átalakulóban van. Népszerű azt mondani, minden rendben van, csak épp megváltoznak a dolgok. De ez a változás nem hagyományos változás, mint a reformáció vagy a polgáriasodás, hanem jó eséllyel végzetes törést okozhat, és lehet, hogy így a mai értelemben vége lesz az európai civilizációnak – mondta Monostori.
Hozzátette: kereszténynek lenni többet jelent a személyes vallásosságnál. Aki nem mélyen vallásos, az is vallásos. Az ateista is részben keresztény, s ezt a kultúra magyarázza meg. Például a büntető törvénykönyv ugyanazokat a mentségeket ismeri el a gyilkolás alól, mint amit a kánonjog. Azaz: a vallásra épült a kultúra.
A kultúrának az alapja az a keresztény vallás, amiből kinőtte magát a világ legerősebb civilizációja, ami most hanyatlik – jegyezte meg Monostori, hozzátéve: addig nincs gond, míg mi tisztában vagyunk azzal, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
Vajon működhet-e Magyarország vagy Közép-Európa szigetként, szigetvilágként? – kérdezte a főszerkesztő.
Rajtam komoly réseket ütött Spengler és Sopenhauer, nehezen gondolom fenntarthatónak hosszú távon a szigetiséget, de a V4 léte halvány bizakodásra adhat okot – mondta Csejtei Dezső.
Makkai Béla rámutatott: erőt kell felmutatni, s ebben tudunk tanulni a Balkántól. A túléléshez ugyanis erő kell. Ugyanakkor szükség van Közép-Európában a közös nevezőre is. Viszont győztesek és vesztesek közt a világon ritkán van szövetség, hacsaknem nincs belátás – márpedig mi győztesekkel vagyunk körülvéve.
ha lesznek tőlünk nyugatra meleg rajfilmek, akkor azok ide is meg fognak érkezni – mutatott rá Máthé Áron, aki szerint az a kérdés, mit fogunk tudni felmutatni mindezzel szemben. Szerinte az esélyünk az, hogy a birodalmi központ valamiért diszfunkciónálissá válik, és addigra mi rendelkezünk egy hatékony narratívával. „Ha nem, akkor mi itt az ezüstkorban üldögéltünk” – tette hozzá.
Monostori ezügyben is optimistább hangot ütött meg: a Balkán ötszáz éves török uralom alatt edződött, mi viszont meg nem nyugodtunk bele a török uralomba, persze jött segítség is. Jöttek dél felől az idegen erők, és mi százötven évig Európa bástyája voltunk - azt mondtuk, innen nem mennek tovább, és nem is mentek tovább. Mint mondta: a mindig győztes nyugatiaknak van egy mentális hátrányuk: aki sosem veszít, annak nem tűnik fel, hogy épp megszállják őket.
Fotó: Kommentár
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Persze az is kérdés, mit tekintünk jobb- vagy baloldalnak...
Most azért, hogy mindenki megértse: Ukrajna gyalázatos orosz agresszió áldozata, hősies nép hazája – egyben utolsó, megbízhatatlan, ön- és közveszélyes latorállam. Kohán Mátyás írása.
A miniszterelnök felszólította Ursula von der Leyent, hogy tegye a dolgát, és térítse jobb belátásra az ukrán elnököt.
Ukrajnának, illetve az ott kormányzati pozíciókban levő elitnek létkérdés, hogy az EU belépjen a konfliktusba.
Van, amiben senki sem előzi meg a kontinensen.
„Magyarország nem volt sem Európa, sem a kereszténység védőbástyája” – írták.
Kérdés, hogy mi részt akarunk-e venni ebben?
Ezt is megértük.
