Hálózatok kora

I. évfolyam 10. szám | Meta - 50 könyv a jövőről
2019. november 14.

Böszörményi Nagy Gergely
A tudomány és a média zömmel ma is a kormányok döntésein keresztül magyarázza a világban zajló folyamatokat. Pedig a 21. század a hálózatok befolyásának kora, s ennek belátásához nincs szükség összeesküvés-elméletre.

Niall Ferguson, a világ legismertebb konzervatív történésze szerint a 21. század a befolyási hálózatok kora. A közgazdaságtan, a szociológia, az agykutatás és a szervezeti viselkedés tudományának ötvözéséből született  könyve rávilágít: amilyen fontosak a hálózatok, épp olyan kevéssé ismerjük a működésüket.

Ferguson szerint az emberi civilizációban kétféle modellen keresztül érvényesül hatalom és befolyás: vertikális hierarchiákban (tehát „tornyokban”) és horizontális hálózatokban (azaz „tereken”). A történelem domináns motívuma, hogy az erő a toronyban összpontosul, olyan hierarchikus szervezetek formájában, mint az államok és az intézmények. Egyes technológiai változások azonban időről időre felborítják a megszokott rendet, és a téren gyülekező sokaság kezébe adják az események feletti ellenőrzést. Ilyen korszak volt a Gutenberg-galaxis felemelkedése, a nyomtatás, és vele a gondolatok, ötletek gyors elterjedése, amit a reformáció és a felvilágosodás egyszerre fémjelez.

Ezt követően a hierarchikus rendszerek (főként Ausztria, Britannia, Franciaország, Poroszország és Oroszország képében) visszaszerezték pozícióikat, és az 1790-es évektől az 1960-as évekig újra dominálták a bolygó hatalmi struktúráit. Olyannyira, hogy Ferguson szerint a hierarchiák zenitje a 20. század közepére esett, ezt bizonyítják az első totalitárius rendszerek és a totális háborúk.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés