Mit jelent a reakciós feminizmus?

Mary Harrington angol nyelvből és irodalomból diplomázott Oxfordban, ma a nyugati nyilvánosság egyik legérdekesebb magazinja, a kiábrándult baloldali szerzőket összegyűjtő UnHerd szerkesztője. Szerzőnk egykor a progresszió meggyőződéses híve volt, kényszeresen megkérdőjelezte saját nőiességét, olyannyira, hogy Maria helyett egy ideig Sebastianként próbálta élni az életét. Gyermeke születése azonban mindent megváltoztatott. „Elindított a könyv megírása felé vezető úton, hogy úgy éreztem, nem vagyok különálló személy a gyermekemtől.”

Harrington szerint napjaink feminizmusa, „a korlátlan autonómia féktelen imádata” valójában tönkreteszi a nőket, testi és lelki értelemben egyaránt. Meggyőződése, hogy nők és férfiak kapcsolata a „folyékony modernitás korában” is virágozhat, ám csak akkor, ha mintáért és inspirációért visszanyúlunk az iparosodás előtti korok bölcsességéhez. Miért olyan messzire? Harrington szerint a nők „felszabadulása” kevésbé az erkölcsi fejlődésnek, mint az ipari forradalomnak – az otthon és a munka hirtelen, meredek szétválasztásának – technikai következménye. „Az adott körülmények között mindez igazságos és szükséges folyamat volt, ám jelentős társadalmi költségekkel is járt”, amelyekről a kelleténél kevesebb szó esik. A technológiai, gazdasági és kulturális változások, amelyek előre­lépést eredményeztek egyes személyes szabadságjogokban, elsősorban csak az elit számára hoztak felszaba­dulást. A kevésbé kiváltságosok esetében inkább „új piacterek” jöttek létre az árucikké válás újabb és újabb lehetőségeivel. Harrington ezt hívja aszimmetrikus felszabadulásnak, amit a most zajló korszakváltás tovább erősíthet.

A modern feminizmus és a progresszió egy alapvetően hibás meggyőződésben osztozik, amely szerint a végtelenségig alakíthatók vagyunk. Ezt nevezi szerzőnk találóan „húslegó-gnoszticizmusnak”. A biotechnológia térnyerésének végeredménye pedig „egy olyan rend lehet, amelyben az egykor a filozófia és a hit fennhatósága alá tartozó témák, mint a születés, a halál vagy a vágy kérdései, mind a gépekre hárulnak”. Ha mindenre lesz technológiánk, nincs szükségünk többé erkölcsi kódexekre – ám a gyakorlatban ez is egy új erkölcsi kódexhez vezet: ez a „kiborgteológia”. Ami az iparosodás idején elinduló folyamatot és napjaink eseményeit összeköti, Harrington szerint maga az elitizmus. Ha nem vigyázunk, akkor a szegényebb nők nem lesznek többek, mint a gazdagok által begyűjthető testrészek, például bérelhető anyaméhek forrásai. „A feminizmust jól szituált nők szűk csoportja kaparintja meg, akik saját gazdasági és politikai érdekeik érvényesítésére használják, azzal a látszattal, hogy minden nő érdekét képviselik.”