Ha nem vigyázunk, a biotechnológia évszázada megpecsételheti a férfi-nő kapcsolatok sorsát, és a jómódú nők kényelmét szolgáló árucikké degradálhatja a szegényebb nőket. Reakciós feminizmusra van szükség, ami nem lehet progresszív – állítja egy szókimondó édesanya.
Mary Harrington angol nyelvből és irodalomból diplomázott Oxfordban, ma a nyugati nyilvánosság egyik legérdekesebb magazinja, a kiábrándult baloldali szerzőket összegyűjtő UnHerd szerkesztője. Szerzőnk egykor a progresszió meggyőződéses híve volt, kényszeresen megkérdőjelezte saját nőiességét, olyannyira, hogy Maria helyett egy ideig Sebastianként próbálta élni az életét. Gyermeke születése azonban mindent megváltoztatott. „Elindított a könyv megírása felé vezető úton, hogy úgy éreztem, nem vagyok különálló személy a gyermekemtől.”
Harrington szerint napjaink feminizmusa, „a korlátlan autonómia féktelen imádata” valójában tönkreteszi a nőket, testi és lelki értelemben egyaránt. Meggyőződése, hogy nők és férfiak kapcsolata a „folyékony modernitás korában” is virágozhat, ám csak akkor, ha mintáért és inspirációért visszanyúlunk az iparosodás előtti korok bölcsességéhez. Miért olyan messzire? Harrington szerint a nők „felszabadulása” kevésbé az erkölcsi fejlődésnek, mint az ipari forradalomnak – az otthon és a munka hirtelen, meredek szétválasztásának – technikai következménye. „Az adott körülmények között mindez igazságos és szükséges folyamat volt, ám jelentős társadalmi költségekkel is járt”, amelyekről a kelleténél kevesebb szó esik. A technológiai, gazdasági és kulturális változások, amelyek előrelépést eredményeztek egyes személyes szabadságjogokban, elsősorban csak az elit számára hoztak felszabadulást. A kevésbé kiváltságosok esetében inkább „új piacterek” jöttek létre az árucikké válás újabb és újabb lehetőségeivel. Harrington ezt hívja aszimmetrikus felszabadulásnak, amit a most zajló korszakváltás tovább erősíthet.
A modern feminizmus és a progresszió egy alapvetően hibás meggyőződésben osztozik, amely szerint a végtelenségig alakíthatók vagyunk. Ezt nevezi szerzőnk találóan „húslegó-gnoszticizmusnak”. A biotechnológia térnyerésének végeredménye pedig „egy olyan rend lehet, amelyben az egykor a filozófia és a hit fennhatósága alá tartozó témák, mint a születés, a halál vagy a vágy kérdései, mind a gépekre hárulnak”. Ha mindenre lesz technológiánk, nincs szükségünk többé erkölcsi kódexekre – ám a gyakorlatban ez is egy új erkölcsi kódexhez vezet: ez a „kiborgteológia”. Ami az iparosodás idején elinduló folyamatot és napjaink eseményeit összeköti, Harrington szerint maga az elitizmus. Ha nem vigyázunk, akkor a szegényebb nők nem lesznek többek, mint a gazdagok által begyűjthető testrészek, például bérelhető anyaméhek forrásai. „A feminizmust jól szituált nők szűk csoportja kaparintja meg, akik saját gazdasági és politikai érdekeik érvényesítésére használják, azzal a látszattal, hogy minden nő érdekét képviselik.”
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
Skandináv lelemény. Ilyen nincs, és mégis van.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
Jár-e előléptetés azért, hogy felköszöntjük szeretteinket vagy előveszünk új vécépapírt? Francesca Rivafinoli írása.
Az admin csapat szerint a törlésre azért került sor, mert egy Blikk-felvételen azt mondta, hogy véleménye szerint két nem létezik.
Fontos elhatárolódni az ilyen tettektől, mert az nem lehet művészi önkifejezés, ha átvitt értelemben azt sugalljuk, hogy valakinek az életét nyugodtan ki lehet oltani, mert az belefér.
A kutatók véleménye szerint ez a torzított emlékezet egy olyan társadalmat tükröz, amely szinte teljesen védtelen az információs, hibrid és kognitív hadviseléssel szemben.
