A burokban születettek

Az világos volt eddig is, hogy nincs nemzeti minimum Trianonról, a finomkodva „határon túliként” emlegetett magyar közösségekről. Sőt, még a minimális tudás sincs meg saját történelmünkről, se az átlagemberekben, és sokszor azokban sem, akik vezetőink akarnak lenni. És amíg ez így marad, nem jutunk előre.

Amit Donáth Anna és Fekete-Győr András tett az elmúlt napokban, az megtörtént már korábban, nem kevésszer. És korábban is több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. A magyar közéleten belül egyértelműen – és ennek természetesen része a Szlovákiába és Romániába kényszerített két magyar nemzetrész –, de még a román és szlovák viszonylatban is. 

Nagy kérdés az, hogy támogathat-e magyar politikai erő magyar pártokkal szemben szlovák vagy román pártot, akár arra hivatkozva is, hogy jó a nemzetiségi programja. Fekete-Győr esetében ugye tudjuk, hogy semmilyen programról nincsen szó, de „már írják”. A momentumos politikusnak talán most meglesz az „Arad” élménye, mint Jászinak 1918-ban vagy Grósznak 1988-ban: nos

Szerencse azért, hogy Fekete-Győrben van némi belátás.

A szlovák helyzet az más. A szlovák progresszív program létezik, Donáth Anna ennyit elmondhat. Sőt, a nem önként (cseh)szlovák polgárrá lett felvidéki magyarság számára vannak benne előremutató elemek. Ilyen a nyelvtörvény felülvizsgálata, annak kimondása, hogy az asszimiláció nem szlovák állami cél, a kettős állampolgárság magyarellenes tilalmának eltörlése – bár itt megbicsaklik a progresszív bátorság, hangsúlyozzák, hogy nem a magyarok miatt, hanem azért, mert sok nyugat Európába telepedett szlovák fiatalnak nehézséget okoz.

De a tény az, hogy ha ez a program minden elemében megvalósulna, az sem segítené különösebben a magyar nemzet megmaradását a mai Szlovákiában, legfeljebb lassabban halna ki.

egyszerűen azért, mert lehetnek ugyan jóakaratú kezdeményezések, de egy szlovák vagy román pártnak a magyar ügy mindenképpen kellemetlen és másodrendű kérdés lesz. Feláldozható koalíciós tárgyalásokkor, nem lét vagy nemlét kérdése. Nekünk az. A probléma ezért pusztán a szlovák és román koordinátarendszerben megoldhatatlan.

Donáth vihart kavart szavai, majd magyarázkodása is azt mutatja, hogy semmit sem ért az egészből. Egy felvidéki magyar nem lehet büszke Szlovákiára, mert a mai Szlovákia a történelemhamisításra, a Benes-dekrétumokra, több mint százezer magyar ember kirablására, vagonokba pakolására és deportálására, és több száz magyar ember megölésére épült. A szlovák progresszíveknek ezen kellene változtatnia, de programjukban nincs szándék a „felvidéki” magyarság megkövetésére. Semmi sincs, ami az ellentétek gyökerével foglalkozna.

Donáth Anna, Fekete-Győr András, fiatal magyar progresszívek:

Valódi katarzis, valódi megbékélés akkor lehetne, ha jó alaposan feldolgozásra kerülne az elmúlt száz év – és persze az is, előtte mi történt.

Nincsenek ártatlan nemzetek. Egy igazi bátor szlovák vagy román progresszív program kimondaná, hogy a történelemben nem csak magyar bűnök vannak, hanem csehszlovák, szlovák, román bűnök is. Aláhúzná, hogy induljon el egy történelmi tényfeltárás, mert egyébként Szlovákia permanensen megbélyegzi a lakossága közel tíz százalékát, Románia a lakossága hat százalékát. 

Amivel a magyar progresszívek immár sokadszorra próbálkoznak, ezen fog elbukni. Szlovákiában csak magyar bűnök vannak. Romániában a helyzet hasonló, annyiban rosszabb, hogy az erőszak hosszú hagyománya is ott van a történelem elképesztően fekete-fehér értelmezése mellett. Ezek államalapító mítoszok,

A magyar baloldal és a liberálisok sokat beszélnek magyar bűnökről és hibákról. Vannak magyar bűnök, szlovákokkal, ukránokkal, szerbekkel és a románokkal szemben is. Kérem, mutassanak már a szerb-magyar folyamaton túl bármit, ami progresszív barátaiknál arra utalna, hogy elkezdenek foglalkozni saját bűneikkel? Nemigen tudnak. Ha viszont a román és szlovák bűnökről, múltban és jelenben a magyar liberálisok nem szólnak, voltaképpen a magyar bűnösség és a szlovák és román ártatlanság toposzát erősítik és mélyítik az árkokat magyar és magyar között.

A momentumos vezetők fontolják meg Grósz Károly szavait: „A szocializmus ma még nem tudta mindezeket a problémákat feloldani”. A liberalizmus sem tudja. A szomszéd nemzetek nem változtatnak hozzáállásukon önként, néhány progresszív politikus nem fog államalkotó mítoszokat lerombolni.

Ez a két fiatal politikus illúzióban él, mint aki burokban született. Nem érti a világot.

Belgrád útja Budapesten keresztül vezet Európába, erről van szó, nem valami megvilágosodásról. A szlovák és különösen a román jószándékot várhatjuk a történelem végéig: csak akkor mozdulnak a jó irányba, ha érdek van, legyen az belpolitikai vagy külpolitikai. Ehhez erős magyar képviselet kellene a ránk kényszerített határokon túl, és magyar-magyar egyetértés a mai Magyarországon.

Ezek létrejöttét a komáromi és kolozsvári momentumos kaland nem szolgálta. Kárt okoztak.