Wass Albert: dilettáns náci vagy sem?

2019. október 21. 10:05
Esterházy Péter és a válaszúti író munkássága is egyenetlen, felesleges tehát a kettős mérce.

„Mondjuk a Wass Albert térnek például nem nagyon örülök, megmondom őszintén. Tehát a Széll Kálmán legalább nem volt, hogy mondjam, náci vagy náci kollaboráns. Wass Albert írói munkájának minősége nem írja felül a politikai támadhatóságát” – jelentette ki Karácsony Gergely az Index kérdésére annak közvetítésében, miközben épp azt fejtegette, hogy nem kezd utcaátnevezésekbe és kultúrharcba.

A Mi Hazánk Mozgalom máris tiltakozott. Többen felvetették: zuglói polgármesterként Karácsony miért nem tett semmit a Wass Albertről való térelnevezés ellen, ha már ennyire bögyében van a dolog?

A fő kérdés azonban mégis az:

valóban náci kollaboráns volt-e Wass Albert?

És: tényleg nem írja-e felül politikai nézeteit az írói munkássága?

A Mandiner elődlapja, a Reakció 2008. februári számában foglalkozott az akkor száz éve született Wass Albert értékelésével. Elővettük régi számunkat, segítségével pedig újra megfejtjük a Wass Albert-problematikát. 

Karácsony kijelentései ugyanis tökéletesen reprezentálják a balos véleményvezérek Wass Albertről alkotott velős álláspontját, mely szerint az erdélyi arisztokrata pocsék, amatőr író volt, ráadásul szélsőjobboldali, így csak az ízlésficamos, provinciális jobboldaliak képesek a regényeit olvasni és írófejedelemnek beállítani. 

A Wass Albert tér (2010 előtt Pákozd tér)

Jó író-e Wass Albert?

Jelen sorok írója szerint – aki gyermekkorában nyaranta a Mátrában és a Balaton-parton sok más mellett Wass Albert-regényeket is olvasgatott, és tudja, hogy a jobboldali értelmiség gyermekei is többek közt Wass Albertet olvasnak nyaranta a strandon – Wass nem tartozik a magyar irodalom első sorába, pláne nem írófejedelem, de ettől még nem rossz és nem amatőr író. Speciel Elvész a nyom című regénye balos érzékenyítőtréningeken is lehetne kötelező olvasmány, minthogy a közép-európai nemzetek emigrációban egymásra találó fiairól szól. 

Wass Albert tehát nyugodtan ott lehet olvasmányaink közt, senki nem lesz tőle ízlésficamos. Legyünk magunkkal őszinték: Esterházy Péter jópofa stílusú kisregényei sem épp a mélység netovábbjai, mondhatjuk, sekélyesek. 

Mindenesetre a 2008-as, reakciós Wass-összeállítás L. Simon László által jegyzett cikkéből kiderül:

a Nyugat sem tartotta dilettánsnak a válaszúti írót,

a vele rokonszenvező kritikák inkább egyenetlennek ítélték tevékenységét, de kiemelték, hogy sok sikerült írása van. Wass anno megkapta a Ferenc Ferdinánd által alapított Baumgarten irodalmi díjat, és Reményik Sándor helyére választották meg a Kisfaludy Társaságba írótársai. A recenziók általában azt emelték ki, hogy Wass realisztikusan és egységes írói látáskörben mutatja be a mezőségi életet.

És mi a helyzet a háborús bűnös náci vádjával? 

Természetesen Wassnak szolgálnia kellett a második világháború idején a hadseregben. 1946-ban egy román népbíróság az észak-erdélyi bevonuláskor állítólag elkövetett „románellenes bűncselekmények”  miatt háborús bűnösnek ítélte. „A vád szerint 1940 szeptemberében a bevonuló magyar csapatok társtetteseként a két Wass részt vett Vasasszentgotthárdon négy, Omboztelkén tizenegy ember kivégzésében” – írta a Wass-mítoszokat nagyító alatt vizsgáló Ablonczy Bálint. Mind apját, mind őt halálra ítélték. 

Az ítélet jogosságát már akkor sokan vitatták, ráadásul a két ország közt nem is volt hivatalosan hadiállapot, így nehéz háborús bűnöket elkövetni, de igazából bizonyíték sincs a kivégzésekre. Később Wass Albert az Egyesült Államokba emigrált, de az amerikai igazságügyi minisztérium sem tartotta megalapozottnak az ítéletet, amikor 1979-ben Románia el szerette volna érni, hogy kiadják neki az írót. 

Wass Albert hungarizmusára semmiféle bizonyíték nincs, azt egy zavaros újságíró (bizonyos Szemenyei-Kis Tamás) terjesztette annak idején, aki nem igazán tekinthető megbízható forrásnak.  

A nácizás is teljesen megalapozatlan – ez abból indult ki még évtizedekkel ezelőtt, hogy az író Jönnek című kötetét 1945-ben a „fasiszta sajtótermékek” listájára tették – a vonatkozó rendelet ugyanakkor a szovjetellenes irodalmat is indexre tette, egyben fasisztának titulálta Andrássy Gyula Bethlen Istvánt méltató kötetét is, szóval hogy az egyre inkább kommunista befolyás alatt működő politikai vezetés mit fasisztázott le akkoriban, az semmilyen tekintetben nem releváns. 

Ettől még azonban az igaz, hogy Wass Albert meglehetősen radikális jobboldali nézeteket vallott, ami persze egyáltalán nem volt idegen a korabeli magyar emigrációtól. És egyáltalán: mit várunk egy románok és kommunisták által kisemmizett, emigrált erdélyi magyar nemestől a román nacionalista kommunizmus tombolásának közepette? 

Az utolsó kérdés pedig az: ha Moldova György nem minősül vállalhatatlan kommunistának és dilettánsnak penetráns kádárizmusa miatt, ahogy sok más író becsületén sem ejt sérelmet radikális balos, esetleg kommunista szimpátiája, még akkor sem, ha nem elsőrangúak, akkor egy másodvonalas, de olvasható magyar író miért ennyire téma még mindig a magyar közéletben?

Összesen 137 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mert ha a baloldal szabadon terjesztheti a hazugságait, akkor ellenvélemény nélkül ez az álláspont fog "elfogadott közvéleménnyé" válni.

Wass Albert gondolkozása csak mai szemmel érzékelődik "meglehetősen radikális jobboldalinak". Az írásai pontosan tükrözik a háború idején élt magyar társadalom nagy többségének nézeteit, érzelmeit, félelmeit. Törpe kisebbséget kivéve az egész magyar társadalom örült az elcsatolt nemzetrészek visszatérésének, s rettegett attól, hogy visszaállnak a trianoni határok és a nemzeti elnyomás, szenvedett a fronttól, a ruszki megszállástól, a tömeges nemi erőszaktól, a kifosztástól, majd a tífuszos gyűjtőtáboroktól, az utcáról összefogdosott emberek "málenkij robotra" Oroszországba vagonírozásától, a kommunista rendőrség önkényeskedésétől, a B-listázásoktól, kitelepítésektől, az iszonyatos inflációtól, a 19-ben megismert felforgató bűnözők visszatérésétől, az egyházak üldözésétől, az erkölcsi rend felszámolásától.

Wass Albert egyáltalán nem volt radikális, sem 'jobboldali', csak egy átlagos konzervatív magyar ember, egy a sokmillió hasonlóan gondolkozó magyar közül. Nyugatra menekült és vitte magával a világnézetét és a magyarság igazságait, az ittmaradtakból pedig tűzzel-vassal, majd fokozatos átneveléssel ölték ki a következő tíz és az azt követő harminc évben mindkettőt.

A kommunista agymosás örököseit rohadtul zavarja a kommunizmus előtti magyar társadalom, és a hatalomszerzés és berendezés módja és gyalázatossága, amellyel Wass szembesíti őket. Jóformán csak ő, mert a hozzá hasonló itthon maradt írástudókat megölték, elhallgattatták, megfélemlítették. Wass Albert jelentősége nem az írói kvalitásaiban van, hanem abban a látleletben, amit egy felperzselt korról és szétvert népéről rajzol a jövő társadalmának.

A kollaborálást eldöntötték a történelmi előzmények:
1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül
Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A
történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos
agresszor.
2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be."
(Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)
3. “Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.
6. Négy év elég megelőzésnek:
„Napokkal Németország kapitulációja után, 1945 májusában,
Churchill elrendelte egy a szovjetek elleni haditerv elkészítését. 1944 folyamán a Whitehall hidegháborúja még csak titkosszolgálati előjelzésekre koncentrált, mostanra azonban már a cselekvés lett a téma.
Churchill kifejezett célja a „Szovjetunió kiküszöbölése”
volt. A haditerv fedőneve az „Elképzelhetetlen Hadművelet” lett és csak 1999-ben vették le a titkosítását. A terv brit és amerikai
csapatok százezreivel számolt, akiket százezer újra felfegyverzett német katona
támogatott volna abban, hogy meglepetésszerű támadást intézzenek a háborúban kimerült keleti szövetséges ellen.
Miközben a Királyi Légierő szovjet városokat támadna Észak-Európa-i
támaszpontokról.”
(Forrás: Richard J. Aldrich, The Hidden Hand, Britain, America and Cold War Secret Intelligence (Az eldugott kéz, Anglia, Amerika és a hidegháborús titkosszolgálat), The Overlook Press, 2001, 57-58.old.)
7. Winston Churchill egy vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus „harcban áll a zsidó nép lelkéért”, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a „bolsevik konspirációt” és tegyék világossá, hogy „a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom”.
Ugyanakkor kifejtette:
(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.
9. A teheráni háborús csúcstalálkozón 1943. novemberének végén Roosevelt amerikai elnök önigazoló hangulatban közölte reményét Sztálinnal: “Isten a Szövetségesek oldalán áll.” De Sztálin helyre tette: “Az enyémen az Ördög áll, aki egy jó kommunista.” (Nat Geo dokumentumfilmből)

Az Ördög uralma, vagy ahogy Reagan amerikai elnök nevezte a kommunizmust 1983-ban: a „gonosz birodalma” ellen nemes dolog küzdeni 1917 óta bármely adandó alkalommal.
Háborús bűnös-e az, aki Ronald Reagan amerikai elnöknél 42 évvel korábban ismeri föl azt, hogy a "gonosz birodalma" megérkezett a határra.

Válaszok:
vizesnyolcas | 2019. október 21. 12:20

Pontosan. A kis, megnyomorított Magyarországtól folyton olyan magatartást, kiállást hiányoltak / hiányolnak, amilyenre a győztes nagyok - USA vagy a britek - sem voltak képesek.

Teljesen feleslegesen kötözködsz vele. Ettől jobban érzed magad?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés