Élet, étel, ital és „Urbán!” – a tel-avivi magyar napokon jártunk

2019. október 18. 10:00
Színes-szagos és ízletes programokkal várták a magyar kultúra és életmód iránt érdeklődő helyieket a tel-avivi magyar napokon, az Izraeli Magyar Kulturális Évad keretein belül. Helyszíni jelentésünk a tikkasztó szentföldi melegben zajló magyar-izraeli egymásra találásokról!

„Ez csárdás!” – kiált fel egy egyértelműen becsiccsentett mizráchi, azaz közel-keleti származású zsidó nő a dallamok hallatán, amely a józan magyar fül számára egyértelműen nem csárdás. Tel-Avivban vagyunk a magyar napokon, ami magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 30 éves évfordulója alkalmából szervezett magyar kulturális évad része. A tel-avivi kikötő modern épületei között sátrak árnyékát keresik a tikkasztó melegbe érkezett látogatók, a szinte egységes héber zsivajt időről időre némi magyar szó töri meg. 

A magyar kulturális napokkal láthatóan elsősorban a tömegeket kívánták bevonni,

és különösen a családokat akarta megszólítani: gyermekfoglalkozások, Rubik-kocka kirakások, cirkuszi előadások tarkítják a programot. Az étkek között magyar és magyarosnak szánt fogások szerepelnek, a marhapörkölt és a töltött káposzta után palacsintát fogyaszthatunk desszertképp. A palacsinta ugyan kevéssé emlékeztet a Kelet-Közép-Európában megszokott édességre, ám a kitelepedett bolt neve szerint vállaltan elsősorban cseh étkeket készít – végül is az már majdnem Magyarország. A töltött káposzta viszont hamisítatlan ízű, és „köszönöm”-ünkre hasonlóan ízes „jó étvágyat kívánok"-kal felelnek.

A rendezvény a fiatal családok mellett főleg az izraeli fiatal családoknak szól. A magyar-izraeli közösséget jóindulatúan körülbelül 200 ezer főre szokás tenni, de természetesen nem mindenki beszél már magyarul az izraeli magyarok között sem. Frissen alijázott családok, hosszabb ideje itt élő, elkötelezett cionisták, turisták és a nyelvet már csak törve beszélő magyarok mellett a többséget láthatóan mégis a nem magyar gyökerű izraeliek adják.

Kormos Boglárka, aki a Kőrösi Csoma Sándor program keretein belül foglalkozik magyartanítással az Efrajim Kishon Magyar Oktatási Központban elmondta, hogy

a fiatalok mellett a magyar állampolgárság felvételén elgondolkodó felnőttek is érdeklődnek felmenőik nyelvének elsajátításra iránt.

Kormos szerint a magyar napok iránti érdeklődés határozottan nőtt, amit Benkő Levente, a magyar állam izraeli nagykövete is megerősít lapunk számára: az évad eseményein százezren voltak már, a magyar napokon pedig tízezer feletti látogatószámmal büszkélkedhetnek.

A hőség elől az egyik hangárban berendezett belső térbe menekülünk. Robert Capa képei vesznek körül minket, a kurátor Csizek Gabriella volt. A válogatott képek a korai izraeli élet mindennapjait örökítik meg. Fiatal, arab országokból származó lányok ülnek egy romos ház előtt; ortodox zsidó sétál az utcát: új bevándorlók érkeznek a Herzl Tivadarról elnevezett hajón. Egy valószínűleg frissen alijázott látogató lassan betűzi mellettünk a „Te-o-dor" héber betűit.

A Capa-képek mellett kiállítás látható a mindennapi magyar alkotóművészet darabjaiból is – Ádám Krisztián, Sütő Erika, Lencsés Ida, Penkala Éva, Balogh Edit, Molnár Imre, Üveges Péter, Néma Júlia, Bartha István, Borkovics Péter, Smetana Ágnes, Árendás József és Orosz István munkái –, a kurátor a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Sára Ernő tervezőgrafikus volt. A háttérben Orbán Viktor beszéde szól a rendszerváltásról szóló imázsfilmben. Nem sokkal előtte holokauszt-túlélők történeteit vetítették, egy jiddis interjúrészletet a könnyebb megértés kedvéért felirat kísérte – héberül.

Ismét a külső standoknál vagyunk. „Ez meg mi?" – kérdezi egy izraeli látogató az ismert sörmárkák között árválkodó unicumos üvegre mutatva. A kérdés láthatóan az izraeli csapos fejében is megfordulhatott, ugyanis amikor ismerősökkel találkozva egy kupica Unicumot rendelünk, némi időbe kerül, mire rádöbben, hogy igenis árul ilyet. A rendelést követően izraelieket faggatunk arról, mit is tanultak a magyar kultúráról. A Rubik-kockára nagyon büszke például az egyik magyar felmenőkkel nem rendelkező izraeli lány, Sáj. „A zsidók között nagyon sok volt a feltaláló, Einstein is zsidó volt. Jó látni, hogy elhozták a magyar találmányokat a magyar napokra" – fogalmaz udvariasan a lány, mi pedig nem javítjuk ki, hogy Rubik Ernő amúgy nem zsidó. Egy idősebb látogató, a kisgyerekként '56 után alijázott Ágnes saját bevallása szerint mérsékelten szereti a mai magyar kultúrát („ezek itt Prohászkát szeretik” – utal a magyarokra, megnyomva minden második szót),

de nem tudott ellenállni a dallamoknak és a hazai ízeknek.

„Milyen napok ezek?” – kérdez vissza egy haját kendőbe csavaró vallásos anyuka. Gyerekek veszik körül, ki tudja, mennyi az övé – talán mind. A pocakján látszik, hogy rövidesen érkezik a következő. „Magyar napok” – tisztázzuk, amit leokéz, és már fordul is vissza a szoknyáját rángató kislányhoz.

„Urbán!” – vigyorog ránk a modern hagyományőrző Jicak, és sörét ezzel nyilván a magyar miniszterelnök egészségére emeli.

A fiatal izraeli szerint Orbán remek politikus, mert megvédi Izraelt a „náci Brüsszellel” szemben,

amely véleménye szerint azért utálja a zsidókat és Izraelt, mert minden német náci. A magyar külpolitikában értékeli, hogy Izrael-barát, erről a tévében hallott. Távozáskor figyelmeztet minket, nehogy belépjünk az EU-ba, mert akkor könnyen Magyarország is a szélsőjobboldal útjára lép. Ilyen az európai politika egy átlagos izraeli fiatal szemével, a tel-avivi magyar napokon elcsípve. 

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés