Szakítószilárdság

Ferenc pápával is szembeszáll a megroppant német katolikus egyház

2019. szeptember 23. 16:14
Elszakadhat a német egyház Rómától? Alulról akarná liberalizálni a katolikus egyházat a cölibátus, a női papság és a melegkapcsolatok ügyében egy német katolikus szerveződés, amelyet azonban egyre határozottabban ellenez Ferenc pápa. Kiábrándult német hívek, üres német templomok: biztos, hogy a még további nyitás segít rajtuk?

„A német egyház feladata, hogy mutassa az utat a többieknek”, s bár „senki nem akar elszakadni az egyetemes egyháztól, viszont szeretnék modernizálni azt” – ezek a gondolatok vezérlik Reinhard Marx német bíborost egy német egyházi illetéke szerint.

Marx bíboros szeptember 19-én találkozott a Vatikánban Ferenc pápával és Marc Ouellett érsekkel, a Püspöki Kongregáció vezetőjével, 

hogy kimagyarázza magát Róma előtt.

A német egyházi illetékes a Catholic News Agencynek azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy a német katolikus püspöki kar nem hivatalos szinódust tervez összehívni a meglehetősen rosszul hangzó nevet viselő Német Katolikusok Központi Bizottságával (ZdK) közösen a papi nőtlenség, az azonos neműek megáldása és a női papság ügyében.

Lehet persze finomabban fogalmazni – „papi életmód”; „a nők helye és feladata az egyházban”; „a meleg pároknak való lelki segítségnyújtás” –, de lényegében erről van szó. A leendő tanácskozást Reinhard Marx bíboros, München és Freising érseke többször „visszavonhatatlanul kötelező folyamatnak” („binding synodal process”) nevezte.

A világi hívekből, azaz laikusokból álló Német Katolikusok Központi Bizottsága, ami

évtizedek óta igyekszik liberalizálni és megreformálni az egyházat,

a papi pedofilbotrányokban találta meg az általa régóta erőltetett reformok legújabb apropóját, ugyanis szerintük a papok által elkövetett szexuális zaklatásokhoz a kötelező cölibátus és a homoszexualitás egyház általi „patologizálása” vezetett. A megoldás szerintük: a homoszexualitás normalizálása és a kötelező papi nőtlenség eltörlése.

Reinhard Marx bíboros, München-Freising érseke

Eltanácsolás

Az érdekes azonban az, hogy a papi nőtlenség kérdésével rejtetten, de valószínűleg foglalkozó, október közepi, római „Amazonas-szinódusra” készülő Vatikán többször figyelmeztette a német egyházat, hogy álljon el az álszinódus tervétől. Maga Ferenc pápa is eltanácsolta az ötlettől a német püspökeit, akiknek nagy szerepe volt megválasztásában (a német egyház meglehetősen nagy pénzekkel dotálja az argentin egyházat, így befolyása is erős rá; Ferenc pápa megválasztása után nem sokkal a korábban XVI. Benedekkel nyíltan szembe helyezkedő Walter Kasper bíboros egyik könyvét lobogtatta, mint kedvencét). 

Az egyébként az egyház decentralizációját nyilatkozataiban pedzegető, de valójában kézivezérléssel irányító Ferenc pápa júniusban írt levelet a német püspököknek, arra figyelmeztetve őket, hogy ilyesfajta tanácskozást csak hosszas megfontolás és elmélkedés után lehet összehívni,

és nem szabad megadniuk magukat a korszellemnek.

Ferenc pápa rámutatott, hogy az egyházban a „szinodalitás”, a közös döntéshozatal nem csak alulról felfelé, hanem elsősorban felülről lefelé működik, azaz összhangban kell lenni Szent Péter utódával. Végül Ferenc pápa, Péter utóda azt is megjegyezte, hogy a külön utakra lépő részegyházak „sajátosságaiknak köszönhetően elszigetelődnek”.

Walter Kasper Ferenc pápa levelével kapcsolatban annyit mondott: „a Szentatya levelét először dicsérték, majd mellőzték, ahogy korábban már eltervezték”.

Így aztán szeptemberben Marc Ouellet bíboros, a vatikáni Püspöki Kongregáció vezetője is levelet írt Marxnak, amiben arra figyelmeztette, hogy a tervezett szinódusnak nincs kánonjogi alapja, és az eleve érvénytelen lesz. Reinhard Marx szerint Ouellet levelében olyan kifogásokat említett, amelyeket már kiküszöböltek, a német „szinódus” pedig valójában „tanácskozó” jellegű lesz, amely „ajánlásokat fogalmaz meg”, és még különben sem lehet tudni, hogy mi lesz a végeredménye.

Ferenc pápa és a Vatikán eddig az „útmutatás” és az „aggodalom” nyelvén szólt a német püspökökhöz,

de ha a püspökök és a „központi bizottság” tovább megy az eleve érvénytelen szinódus felé vezető úton, az egyházon belül kemény kezéről ismert pápa lehet, hogy kevésbé diplomatikus módját fogja választani a beavatkozásnak. 

Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Kongregáció vezetője

Kiábrándult német katolikusok

Rainer Maria Woelki kölni érsek és Rudolf Voderholzer regensburgi püspök a fejlemények kapcsán arra figyelmeztettek, hogy

a szinódus a szakadás és a destrukció felé tett lépés. 

Markus Günther, a kölni érsekség sajtófőnöke ugyanakkor a szeptember elején Budapesten a külügyminisztérium szervezésében megrendezett keresztény konferencián rámutatott: míg a lengyel pápa, Szent II. János Pál töretlen népszerűségnek örvend Lengyelországban, a németek körében XVI. Benedek nagyon is népszerűtlen; de nem csak ő népszerűtlen, ugyanis a németek csalódtak Ferenc pápában is, akitől reformokat vártak. 

A Német Katolikusok Központi Bizottsága

A tervezett „szinódus” kétszáz küldöttjéből hetvenet adna a Német Katolikusok Központi Bizottsága, amivel relatív többségét adná a leendő tanácskozásnak – szemben a húsz tagot küldő püspöki karral. A bizottságnak 230 tagja van, százat egyházmegyei szinten választanak, sok tag pedig volt politikus. A bizottság világiak szervezete, tehát semmiféle formális hatalma és joga nincs egyházi ügyekben dönteni, inkább nyomásgyakorló lobbicsoportnak tekintendő. Elnöke, Thomas Sternberg az összehívandó szinódus társelnöke lesz. 

A ZdK régóta úgy ismert, mint az egyház tanítását alapvető pontokon kritizáló szervezet.

Mikor II. János Pál pápa megtiltotta a német egyházi szervezeteknek a reménytelen abortusztanácsadásban való részvételt, a ZdK, mint kánonjogilag az egyházi hierarchiától független szervezet, mégis folytatta azt, a püspökök egy része pedig támogatta ebben, kifejezetten a pápai tiltás ellenére. 

Thomas Sternberg, a ZdK elnöke

A progresszió kiüresedésének német egyháza

A pedofilügyekben a katolikus papság körülbelül egy százaléka érintett. A világon valamivel több mint négyszázezer katolikus pap szolgál, az Egyesült Államokban 4400 pap keveredett szexuális visszaélésekről szóló ügyekbe (a 109 ezer USA-beli papból), összesen 11 ezer esetben. Ehhez kapcsolva az európai adatokat, körülbelül ötezer pap lehet érintett. Amerikában a püspöki konferencia megrendelésére készült a John Jay-jelentés, Írországban a Ryan-jelentés, és érdemes még megemlíteni Philip Jenkins amerikai szociológus tanulmányait is a témában.

Az észak-európai országok katolikus egyházai mindig is a reformok kezdeményezői voltak. Nem hiába az a címe a II. Vatikáni Zsinatról szóló egyik legnépszerűbb könyvnek, hogy Amikor a Rajna a Tiberisbe ömlött. A jellemzően protestáns területről érkező reformerők, elsősorban is a német, a belga és a holland azonban nem járt sikerrel:

hiába modernizálták saját részegyházaikat, mégis kiürültek a templomok. 

Ma az adójuk 8-9 százalékát az egyháznak az államon keresztül befizeti katolikusoknak évente 14 százaléka hagyja el a német egyházat. A németeknél a legtöbb templomot a horvátok és a lengyelek töltik meg – ha valaki megtölti őket. 2013-ban a Regina magazin cikke szerint 5,2 milliárd eurót kaszált az egyházi adókon a német egyház. Az egyház viszont nem fizet adót a tulajdona után, és nem ellenőrzi az állam sem a pénzügyeit. A Regina magazin szerint 650 ezer embert foglalkoztató német katolikus egyház az evangélikusokkal a második legnagyobb foglalkoztató lenne Németországban. Ez azt is jelenti, hogy az egyházi bürokráciának és egyházi bizottságoknak sokkal nagyobb hatalma van, mint bárhol máshol.

A német egyház közvetve többször keveredett abba a hírbe, hogy abortuszból és pornóból is volt pénze, tekintve bonyolult befektetési ügyeit – mindez nem feltétlen volt tudatos, csak épp például sikerült például olyan pénzalapokba fektetnie a vagyona egy részét, aminek történetesen a pornóból is volt bevétele. Az egyébként konzervatívabb kölni egyházmegye például egyes, 2015-ös jelentések szerint gazdagabb, mint a Vatikán.

A német egyház keveset nyújt és sokat kaszál,

viszont megszokta kényelmes helyzetét – szemben például a franciával, ami a laicité, a hivatalos egyházellenesség francia forradalomban gyökerező ideológiája jegyében kénytelen egyszerű civil szervezetekként működtetni egyházmegyéit. 

Walter Kasper bíboros, nyugalmazott rottenburg-stuttgarti érsek

Cölibátus, pedofília

A ZdK-nak egyébként nincs igaza, amikor a homoszexualitás patologizálását nevezi meg a pedofilügyek forrásaként. Minden megtörtént eset súlyos probléma, tragédia, de a tanárok, edzők és mások elkövetett visszaélések száma jóval magasabb, mint a papok által elkövetetteké (hatvan az egyhez), de még a protestáns lelkészek is kétszer-tízszer több visszaélést követnek el, mint a katolikus papok. Németországban a pedofilügyek 0,3 százalékába keveredtek bele papok. Azaz a katolikus egyházban még mindig alatta marad valamivel a szexuális visszaélések száma az „átlagnak”.

A kiskorúakat szexuálisan zaklató papok túlnyomó többsége fiúkat zaklatott – egyes tanulmányok szerint pedig a homoszexuálisok háromszor nagyobb eséllyel lesznek pedofilok, mint a heteroszexuálisok, és sokkal nagyobb az esélyük a visszaesésre is. 
Ezen pedig nem segítene sem a melegkapcsolatok megáldása, sem a kötelező papi nőtlenség eltörlése – ami a katolikus egyházon belül egyébként úgy működne, mint a görögkatolikusoknál és az ortodoxoknál van, tehát

a házasságkötésre felszentelésig lenne lehetőség, utána már nem;

püspöknek pedig csak nőtlen papot szentelnének (ezért van az, hogy a görögkatolikusoknál és az ortodoxoknál a legtöbb püspök a szerzetesek közül kerül ki).  

Mindenesetre a magát nem hívő lutheránusnak valló, a Vatikánban tanácsadóként alkalmazott Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter a Cicero című német folyóiratban egyszer kijelentette: „hamarabb lesz valaki várandós egy csóktól, mint pedofil a cölibátustól”. 

A szenthagyomány

A központi bizottság és a liberalizáló reformokért kiáltó progresszívek azt is elfelejtik, hogy az egyházat köti a szenthagyomány:

a pápa nem jogosult bármilyen reformra,

a „hitletétemény” őrzője és magyarázója, de nem megváltoztatója. 

Mint arra Chad C. Peknold a Catholic Heraldon felhívja a figyelmet: egy bizonyos Henri Bouillard jezsuita már a negyvenes években arról értekezett, hogy az a teológia, ami nem „korszerű”, az „téves teológia”. Vele szemben viszont a francia tomista dominikánus, Reginald Garrigou-Lagrange kijelentette: az isteni igazság örök, és nem azt kell a világhoz igazítani, hanem a megváltoztatható világot kell hozzáigazítani az egy és örök isteni igazsághoz. (Furcsa mód a francia teológus tudta nélkül saját maguk ellen fordította a későbbi posztmodern konstruált valóságról szóló tanait.)

Segítene-e a „nyitás”?

A német püspökök persze azt érzik, hogy

egyre inkább ki vannak közösítve a mind progresszívebb, elkényelmesedett, indifferens német társadalomból.

Ezért először megpróbálták megváltoztatni a világegyház hozzáállását és tanítását, de mivel ez nem sikerült, most a decentralizációra hajazva „alulról” próbálnak meg változásokat elérni, örök igazságok ide vagy oda.

Azonban a történelmi példák azt mutatják, hogy rosszul taktikáznak. Woelki bíboros is feltette a kérdést: mire jutottak a német protestáns egyházak, amelyek már rég befogadták az összes tanítást, ami a nevében katolikus központi bizottság rá akar erőltetni a katolikus egyházra? Ugyanis a német protestáns egyházaknak arányaiban nézve nincs több lelkésze, mint a a katolikusnak papja, és ugyanúgy elhagyják őket a híveik, mint a katolikus egyházat. 

 

 

Az anglikán példa sem biztató: hiába decentralizálta magát  az anglikán egyház, szentelt fel női és homoszexuális püspököket, áldja meg a homoszexuális kapcsolatokat és tervezi megáldani a transzneműeket, még rosszabb helyzetben van, mint a katolikus egyház. Sőt: XVI. Benedek pápa idejében a tradicionalista anglikánok egy része visszatért a katolikus egyház kebelébe. 

A vallásszociológia vizsgálódásai szerint ráadásul a régimódibb, szigorúbb vallási közösségeknek nagyobb a megtartó ereje. 

Rainer Maria Woelki bíboros, kölni érsek

Kié a végszó?

A német egyház gazdag, templomai viszont üresek – kivéve, ha megtöltik őket a közép-európaiak. A katolikus egyházban márpedig általában a kevésbé sikeres – sikertelen – részegyházaknak kisebb befolyás és beleszólás jár. A németek azonban régóta megszokták vezető szerepüket nem csak egyházon belül, hanem azon kívül is. Amikor például pár éve az afrikaiak egy római szinóduson a hagyományos tanítás mellett álltak ki, a német Walter Kasper kioktatta őket fejlettségből. 

Marc Ouellet egyik, a CNA-nak nyilatkozó beosztottjának szavai szerint: „az egységben való párbeszéd azt jelenti, hogy hallgatsz a pápa szavára. Ha nem hallgatsz rá, nincs egység”.

Ha pedig nincs egység, akkor szakadás és eretnekség van

– először csak burkoltan, később akár nyilvánvalóan is. Ferenc pápa pedig ugyan legutóbbi repülőútján kissé flegmán beszélt a lehetséges szakadásokról – de eddig a katolikus közvélemény inkább azok részéről számított szakadásra, akik túl haladónak tartják a pápát, nem pedig azok részéről, akik korábban a fő támogatói voltak. 

Ha a német szinódus összeül, lehet, hogy a Rajna többé nem tudja befolyásolni a Tiberis folyását, viszont a Tiberis sem a Rajnáét.

Ha tehát a német egyház a progresszív megfelelési kényszerek miatt Róma ellenére szinódusozik, valószínűleg csak az elszigetelődés és a megsemmisülés útját teszi világossá mindenki más számára. 

Összesen 152 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1500 éven keresztül a médiatérben az egyház vezető szerepe (elbeszélése) kb. 95%-os volt.
Aztán 90, 80, 60, mára úgy kb. 10%.
A szentmise önmagában nagyszerű, de - kevés, időben már ez kevés.
A híveknek sokkal több közösségi térre lenne szükségük, az együtt létre, de senki nem tudja, hogyan.
Talán egyik-másik együttlét, program mehetne papok nélkül is.
Ami az egyház papjaiban valószínű, nem találna megértésre.
Mégis, a keresztényeknek együtt töltött idők segíthetnek a leginkább, a szentmisén túl.

„A német egyház feladata, hogy mutassa az utat a többieknek”.

Ezek semmit sem változtak 80 éve.

A katolikus egyház pedofíliai botrányai 90%-a egyértelműen a homoszexualitásról szól, már serdülő fiúkra (nem gyerekekre) gerjedő homoszexuális férfiak túlkapásai.

Az egyház igazi reformátorai mindig a szentek: szeretet / kereszthordozás / nélkül nem hiteles semmi. Amúgy pedig nem kell megijedni: íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig / Mt 28.20 /

A pedofilt nyilván nem, de a közeget magát, ahol pedofilok fölbukkannak, igenis minősíti, hogy ott hányan és másutt hányan.

Pl. a fehér tolvaj és a cigány tolvaj ugyanúgy tolvaj, de te mikor markolod meg a pénztárcádat? Ha 10 fehér száll föl a buszra vagy ha 10 cigány?

Tudom, hogy ez meg egy tökéletesen illiberális kérdés, de az életösztön az életösztön.

"Szóval, a jellem gyengeségén nem fog segíteni, ha házasodhatnak."

Tökéletesen egyetértek.

Nem mindenki elől lehet elmenekülni.

Kétségtelen, hogy a média tudja irányítani az előítéletek kialakulásának a folyamatát, de azért alapjában egy értelmes kérdés, hogy pl. melyik utcába érdemes bemenni Budapesten, és melyiket jobb elkerülni meg ilyenek. Lásd még "NO-GO"-zóna...

Mármost, aki gyermekét nem engedi hittanórára, mert a papok pedofilok, de elengedi kézilabdaedzésre, mert az edzők nem pedofilok, annak az előítéleteit szerény véleményem szerint túlságosan befolyásolta a média.

És hány pedofil papot fogtak Bivalybürgözdön? Lehet önkényesen szűkíteni a kategóriákat, de ha azt mondom, hogy foglalkozási ág, akkor papok versus edzők. Fogtak már pedofil edzőket Magyarországon.

Még ami említést érdemel, hogy a papokra a Vatikán által utóbb átvett amerikai jogi szemlélet vonatkozik, eszerint 18 év a beleegyezési korhatár.

Biztos vagy abban, hogy nincs olyan kéziedző Magyarországon, aki 16 éves diákjával szexelt? Ilyesmit csak rajztanárok csinálnak jövendő francia elnökökkel?

Ezért nincs államilag elítélt pap Magyarországon. Ugyanis a pedofília egyrészt magánvádas, másrészt 14 év fölött a bíróság nem minősíti annak.

De ha az a kérdés, hogy pedofília miatt eltiltanak-e egy papot a papságtól, és ebből lesz-e médiahír, akkor az Vatikán által átvett amerikai 18 éves beleegyezési korhatár számít. Kézilabdaedzők esetében meg tényleg mindegy, mit gondol a Vatikán.

Akkor nem ismered a legfontosabb érvet: hogy Jézus nőtlen volt. Ha a teljes emberi élethez olyan módon tartozik hozzá a megélt szex, hogy anélkül nincs teljes emberi élet, akkor Jézus nem élt teljes emberi életet. A Katolikus Egyház (latin rítusú) része úgy gondolkodik, hogy akik ráteszik az életüket arra, hogy a (nőtlen) Jézust minden ember Messiásának mutassák be, azoknak legyen Jézus életformája a húsukba vágva ilyen módon. Különben csak a szájuk jár.

Amúgy a gugli a te barátod. Ajánlom figyelmedbe a "pedofil edző" keresőkérdést. Történetesen több magyar esetet köp ki, mint a "pedofil pap".

2. Rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy 14 éves kor fölötti szex esetében magánvádas alapon lehet valamiféle zaklatás címén eljárást indítani. Mint Macron nem tette jövendő nejével.

3. A média befolyásoló hatásáról csevegtünk, nem a BTK-ról. "Pedofil pap" a sajtóban az olyan egyházi személy, aki 18 év alatti személlyel szexelt. Pedofil kézilabdaedző meg olyan, aki 14 év alattival szexelt. Azért ez nagyon nem egyenlő pálya.

Bónusz: Te ugye Magyarországon élsz? Futballedző, aki mögött nem áll semmiféle nagyhatalmú szervezet?

2. A 198.§. (4) az magánvádas vagy közvádas?

bónusz: Hát, nem tűnik úgy, hogy a tatabányai hitoktató szeretetotthonba került.

Leginkább ebből a cikkből tájékozódtam:

https://www.valaszonline.hu/20..

Kulcsszöveg:
S hogy végül elítélik-e Brúnót a magyar bíróságok valamelyikén? Nos, nem. A feljelentő az egyházmegye, csakhogy annak nincs személyes érintettsége, a szülők és a sértettek pedig nem óhajtanak vallomást tenni. Olyannyira nem akarnak állami eljárást, hogy még meg is orrolnak Sülleire, amiért a helynök a nevüket a rendőrségnek átadja. Sértettek és tanúk tehát az állami igazságszolgáltatás előtt nincsenek – az ügyet a rendőrség jobb híján lezárja. Már csak ezért sem írhatjuk le Brúnó valódi nevét: az állam törvényei szerint nem biztos, hogy bűncselekményt követett el, ám ha igen, elítélve akkor sincs.

Történetesen ismerem az ügyet, pl. tudom Brúnó valódi nevét, azt is tudom, hogy folyt rendőrségi eljárás, azt viszont ebből a cikkből tudtam meg, hogy lezárták, mert nem találtak sértettet. De valóban nem vagyok jogász.

Evvan. Köszönöm az infót: félreértettem a cikket. Brúnó atyánk közvádas, de az elítéléséhez szükség van egy sértettre, aki sértettként vallomást tesz.

Ja, ezt kevertem: a sértetti vallomást magánindítványnak értelmeztem. De az egyházmegyén nem múlt. Az kezdeményezte a rendőrségi eljárást.

1. a 2016-ban intézkedő illetékesek 2016-tól tudtak a dologról.

2. erre a cikk is rákérdez, és némi joggal, de azért én meg azt kérdezném, hogy ha a sértett egy pszichológusi vizsgálatra nem ment el, akkor a rendőrséghez elment volna? És ha igen, a rendőrség nem küldte volna pszichológushoz?

3. Ja, de itt visszatérünk a sértettek hiányához. És az egyházmegye nem nyomozati szerv. Akinek hivatalból gyanakodnia kellett volna, az a rendőrség, ha már egyszer nem magánvádas, nem?

1. Úgy látom, megtették a följelentést.

2. Ahogy írtam, egyetértek az újságíróval, aki ezt gyönge pontnak látta a sztoriban, de nem valószínű hogy a tényleges történések másképp alakulnak, ha a srácot rendőrségre küldik, mint ha pszichológushoz: ha pszichológushoz nem ment el, nem ment volna rendőrségre sem.

3. Lezajlott egy büntetőper állami bíróság előtt, zsarolásért, a zsaroló személyt leültették. Kinek a dolga ennek kapcsán megnézni, hogy a megzsarolt fél elkövetett-e valami köztörvényeset? Az ügyészségnek, a rendőrségnek vagy az egyházmegyének?

1. Ugyanabból az okból jelentették föl, ami miatt kizárták a papságból. "Brónó" atyával kapcsolatban eddig kizárólag az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papi illetékesei gondolták úgy, hogy az ügyei kivizsgálása a rendőrségre tartozik. Végső soron maga a rendőrség sem gondolta úgy.

2. Nem is az ügy lezárásának szánták, hanem az ügy megkezdésének. Azért küldték pszichológushoz, hogy legyen egy külső szakvélemény, amivel már lehet menni a Vatikánba meg a rendőrségre. A sértett nem ment el a megbeszélt időpontra a pszichológushoz, ezt Udvardy úgy értette, hogy "akkor nincs ügy". Sem az újságíró, sem én nem gondolom, hogy jól döntött, de ha a rendőrségre küldi és oda nem megy el (ami igencsak valószínű), akkor sincs ügy.

3. Azt akarom mondani, hogy nem az egyházmegye dolga az ügyészséget olyan tényállásra figyelmeztetni, amiről az ügyészségnek közvetlen tudomása van, az egyházmegyének meg legföljebb másodkezű. Föntebb mintha te oktattál volna arról, hogy az egyházra nem vonatkoznak külön törvények Magyarországon.

1. Amint azt megbeszéltük, 2015-ig egy nyúlkálásról tudtak, amit egy zsaroló állított tényként, és amely állításról az ügyészség amúgy már régóta tudott. Hogy 2015 és 2016 között mennyi idő telt el, azt nem tudjuk, lehetett persze szők két év is, de lehetett 2 hónap is. Számomra úgy tűnik, hogy az egyházmegye együttműködött a rendőrséggel.

2. Egy négyszemközti beszélgetésről találgatunk, amely ezelőtt olyan 15 éve történt. Simán lehet pl, hogy a srác világossá tette Udvardynak, hogy nem akar rendőrségi ügyet. Az is egy történet ám, különös tekintettel arra, hogy a többi sértett sem akart.

3. Akkor ezt megbeszéltük. A fölvetésed hülyeség. Nem, mintha a többinek sokkal több értelme volna, de az is valami, hogy ezt legalább beláttad.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés