Ez őrület, de van remény – Iain Lindsay brit nagykövet a Brexitről a Mandinernek

2019. szeptember 19. 7:18
„A Johnson-kabinetnek vannak javaslatai, de az EU azt mondogatja, hogy nem történik semmi” – állítja az Egyesült Királyság budapesti nagykövete. Iain Lindsay szerint az északír tartalékmegoldás körüli vita az egyedüli akadály az egyezség útjában, ezt politikai akarattal meg lehetne oldani, az EU viszont rugalmatlan a vitában. A brit nagykövetet a legutolsó diplomáciai próbálkozások közepette kérdeztük a Brexitről és arról: egyáltalán egyben tartható-e az Egyesült Királyság. Interjúnk!

 

Iain Lindsay 1980-ban lépett be a külügyi szolgálatba, karrierje első éveiben a Távol-Keleten (Tokióban és Hongkongban), illetve Ausztráliában (Canberrában) dolgozott diplomataként. Munkájáért II. Erzsébet királynő 2002-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntette ki. 2003 és 2007 között az Egyesült Királyság bukaresti képviseletén nagykövet-helyettes és politikai tanácsos volt, ezt követően négy éven át ismét Hongkongban tevékenykedett a brit nagykövet helyetteseként. 2011 és 2015 között bahreini nagykövet, 2016. március 30-tól az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete.

***

Billy Bragg „Full English Brexit” című dala megvan önnek?

Igen, ismerem, már hallottam.

Hadd idézzem: „Egykor gyarmatbirodalmat vezettünk, / Így ami ma van, veszteségnek tűnik inkább / Idegenek hozzák a szabályokat felettünk / A mértékegység is már méter, nem láb”. Emiatt történt az egész brexit-dolog?

Hát, ha nem is csak ezért, de ez is biztos benne van. Az az igazság, hogy amióta Nagy-Britannia belépett az Európai Unióba, csak félig beépült tagok voltunk, hiszen nem lettünk az euróövezet része – annak ellenére, hogy London volt mindig is Európa pénzügyi központja –, és nem lettünk a schengeni övezet tagja sem. Az elmúlt két évtized két nagy uniós integrációs vívmányának tehát eleve nem voltunk a részei. Fenn akartuk tartani a britek globális identitását, és így szinte lehetetlen volt hosszú távon fenntartani ezt a félig integrált státuszunkat.

Az EU folyamatosan a mélyebb integráció felé haladt, a britek pedig ezt nem akarták.

Billy Bragg: Full English Brexit

 

Az egyéni döntések szintjén mik voltak a fő okok a Brexit melletti voksolásra?

A legfőbb ok, amiért a legtöbb brit a kilépésre voksolt, a bevándorlás volt. Ezért voksoltak sokan, de látjuk, mégsem távozik senki sem. A másik problémás kérdés a pénz volt: az EU-ba való brit befizetések ügye. Viszonylag hamar megállapodtunk, hogy Nagy-Britannia 40 milliárd eurót fog fizetni a kilépés miatt. Sok brit ezt nevetségesnek tartja egyébként, hiszen nálunk akkor fizetnek az emberek tagdíjat, ha belépnek egy klubba, és nem akkor, amikor kilépnek.

A brit társadalom többsége így is, úgy is boldog lesz, ha kilépnek – akár megállapodással, akár anélkül teszik, nem?

Nem teljesen, ez nem ilyen egyszerű, ahogy ön mondja. Minden közvélemény-kutatás jelenleg azt mutatja, hogy a többség inkább az EU-ban való maradást támogatja.

Akkor ezek szerint változott a közhangulat a Brexit-referendum óta?

Azt nem mondanám, hogy lett volna egy váltás.

Itt egy nagyon kis különbségről beszélünk, egy alig 50% fölötti többségről.

Éppen a napokban jött ki a legfrissebb felmérés, 2-3-5%-os többséget mutatnak a kutatások az EU-tagság mellett – nálunk nincs egyértelmű, 2/3-os támogatottsága egyik döntésnek sem.

A Brexit-népszavazás népesságarányos eredménye (sárga: maradás-; kék: távozáspárti többségű körzet)

 

Vagyis ez a probléma még jó sokáig önökkel fog maradni.

Sajnos ez így van. Nagy-Britannia nagyon megosztott a Brexit ügyében. Az történt, hogy megrendeztünk egy népszavazást, a kormány és az ellenzék előre jelezte, hogy végleges döntésnek fogják elfogadni a referendum eredményét, a britek pedig kis többséggel az EU-ból való távozásra voksoltak. Azt hangsúlyoznom kell, hogy ez egy demokratikus eljárás volt, az eddigi egyik legdemokratikusabb szavazás Nagy-Britannia történetében. Harminchárommillió szavazópolgár vett benne részt. Mi egy demokráciában élünk, a demokrácia pedig alapesetben a többség uralmát jelenti. A többség pedig úgy döntött, hogy kilépünk.

Ez tehát megtörtént, most pedig az a legfontosabb kérdés, hogy rendezett kilépés lesz-e, vagyis lesz-e megállapodás erről az EU-val.

Mi azt akarjuk, hogy legyen megállapodás.

Min múlik, hogy tető alá hozzák október 31-ig, a kilépés kijelölt napjáig?

A kulcskérdés

az északír tartalékmegoldás ügye.

Objektíven, minden elfogultság nélkül ez a legfontosabb kérdés. Ez egy biztosíték volt arra az esetre, ha az átmeneti időszak, vagyis 2020 végéig – amikor Nagy-Britannia már de facto sem lesz az Európai Unió része, és már nem vonatkoznak rá az uniós törvények, szabályozások – sem találnának állandó megoldást a határkérdésre. Ekkor lépne be a tartalékmegoldás, amely megakadályozná a fizikai határ létesítését az EU-ban maradó Írország és az EU-ból távozó Észak-Írország között. Ezt az ír tartalékmegoldást azonban a brit parlament soha nem fogja megszavazni.

Az hogy lehet, hogy immár évek óta nem tudnak erre a kérdésre egy kompromisszumos megoldást találni?

Ez egy változtatható szabály, az Európai Bizottság azonban ebben a kérdésben sem mutatott rugalmasságot. A magyar kormány sokszor jelezte már ugyanezt, hogy a rugalmatlanság miatt az EU egyre kevésbé tudja megőrizni versenyképességét a világban. Szóval mi megállapodást akarunk az EU-val, mert fontos látni, hogy ha nincs megállapodás, akkor

az elkerülendő ír helyzet nem 2020 végén fog bekövetkezni, hanem már most, október 31-én.

A megállapodás nélküli kilépéssel ugyanis azonnal fizikai határellenőrzést kell létesíteni a két ír terület között.

Lehetne tehát technikai megoldása a patthelyzetnek?

Ötven évvel ezelőtt az ember a Holdra lépett, 2019-ben pedig nincs olyan technológia, amely egy határforgalmat ellenőrizni tudna? A két ír terület közötti határon több kamera van már most, mint a finn-orosz vagy a lengyel-fehérorosz határon. Politikai akaratnak kellene lennie: ha az van, akkor lenne egyezség.

Az EU tárgyalóinak az a bajuk önökkel, hogy három évvel a referendum után sem tudják – de még a brit kormány, a brit parlament sem tudta eldönteni –, hogy milyen brexitet akarnak.

Igen, valahogy mi azt tudjuk jobban, hogy mit nem akarunk. A parlamenti többség nem akar megállapodás nélküli kilépést. Ezért fogadtak el nemrég erről egy határozatot. Boris Johnson miniszterelnök pedig azt mondja, hogy ennek ellenére nem fog újabb halasztást kérni az EU-tól, október 31-én mindenképpen ki kell lépni, le kell zárni a kérdést. Theresa May kialkudott egyezségét a parlament háromszor leszavazta. Ez ennek a kérdésnek az intellektuális iróniája.

Nem látható, hogy a Johnson-kabinet új javaslatokat tett volna le az asztalra. Passzívnak tűnik.

De letett, több javaslat is van. De ezek a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak. Az EU azt mondogatja, hogy nem történik semmi. De az igazi probléma az, hogy

az EU Brexit-ügyi tárgyalóinak nincs felhatalmazásuk, hogy rugalmasak legyenek.

Október 17-én még van egy EU-csúcs. Talán az utolsó esély.

Pontosan. Nincs sok időnk. Éppen ezért lenne szükséges, hogy a partnereink rugalmasak legyenek. A megállapodás nélküli kilépés nemcsak Nagy-Britanniának ártana, de az Európai Uniónak is. És különösen Írországnak. Ez a helyzet egy őrület, de van remény. A prioritásokat kell nézni. Komolyan gondoljuk, hogy az észak-ír-ír határon történő vámellenőrzés fontosabb, mint 5 és fél millió ember joga? Fontosabb, mint 40 milliárd font? Három és félmillió uniós állampolgár él Nagy-Britanniában, és továbbra is élik a hétköznapi életüket. Ez volt az első, amiben megállapodtunk: a nálunk élő uniós állampolgárok és az uniós tagországokban élő britek életét nem szabad megbolygatnunk. Öt és félmillió emberről beszélünk tehát összességében. Ha lesz megállapodás, ha nem, fontos tudni:

minden uniós polgár jogai garantálva vannak, egy magyarnak sem kell elhagynia Nagy-Britanniát.

Még a legrosszabb forgatókönyv szerint is legalább jövő év végéig minden jogviszony érintetlen marad.

Az ír kérdés rendezése tehát a kulcs. De ez a megoldatlan helyzet felvet egy nagyobb kérdést is: meddig lesz egyben tartható az Egyesült Királyság? Meddig lehet bent tartani ebben az államban az észak-íreket és a skótokat?

Az Egyesült Királyság több száz éves képződmény, a nemzetek autonómiát élveznek az államszövetségen belül, önkormányzatuk van. Szerintem az angolok, a walesiek, a skótok és az északírek erősebbek, ha egységben maradnak. A skót függetlenség esetében egy ötmilliós nemzet nem lenne tovább az Egyesült Királyság része, vélhetően nem tudna csatakozni az Európai Unióhoz, Európa északnyugati perifériájára szorulna. Nem hiszem, hogy ez egy jó pozíció lenne. Skócia sokat profitál abból, hogy egy nagyobb állam része: jobb piaci pozíciókat, előnyösebb hozzáférést kap a finanszírozási pénzekhez. Én magam is skót vagyok, ahogy tudja, de én azt szeretném, ha Skócia az Egyesült Királyság része maradna. Észak-Írország helyzete speciális, több évtizedes súlyos konfliktusokon van túl, és mi nem szeretnénk, ha ezek a bajok visszatérnének. Tiszteletet kell adni a különböző hagyományoknak. Írországnak és Észak-Írországnak is profitálnia kell a mostani helyzetből, ez nem egy győztes-vesztes helyzet. A kölcsönös tisztelet tehát a megoldás.

Fotók: Földházi Árpád

Összesen 118 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az EU birodalmi álláspontot vett fel, mintha nem is tagállamok szövetségéről lenne szó. És ez nagyon erős jelzés a többi tagállam felé is.
Másrészt ha az EU jól működne, akkor senki nem akarni kilépni, ez már a leszálló ág jele, amit szerintem Brüsszelben is éreznek, de nem akarnak róla tudomást venni.

Mindig éreztem, hogy az "Ír - Észak-Ír" határ nyitottsága lesz az igazi gond, a többi valahogyan letárgyalható. Egy uniós és egy nem uniós ország között mindig van fizikai határ, nem tudom elképzelni azt, hogy eltüntessék. Ugyanakkor az IRA-val azzal lehetett békét kötni, hogy még akkor -évtizedekkel ezelőtt- megnyitották a határt, ha lezárják, kiderül az, hogy van-e még parázs a hamu alatt. Tartok tőle, hogy igen.

Válaszok:
Berecskereki | 2019. szeptember 19. 20:24

Nem értem, hogy az EU milyen jogon van abba beleszólása, hogy egy nem EU-s állam és egy nem EU tagállam között milyen határ van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés