A hvg-s publicista esete a pedofíliával

2019. szeptember 9. 11:53

Szilvay Gergely
Mandiner
Vajon mikor nyilvánítják elfogadandó szexuális irányultságnak, puszta identitásnak a pedofíliát?

„A pedofilia nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet. Mivel nem cselekmény. Hanem vágy. Gyerekekre irányuló szexuális vágy”írja Révész Sándor a hvg.hu-n a Magyar Narancs nyári pedofil-interjúja kapcsán.

Révész hozzáteszi: „Ha büntetnék valamennyi szexuális irányultságot, amelytől hajtva bűncselekményeket lehet elkövetni, akkor a társadalom túlnyomó részének börtönben lenne a helye”.

Nos, ez nettó baromság, mármint a mondat második fele is. De az első is: büntetni nem irányultságot szoktak, hanem cselekedetet. 

Révész idézi a Magyar Narancsot: „számos pszichiáter, kriminológus, szociológus és agykutató szerint érdemes lenne a társadalomnak, a közvéleménynek, nekünk is egy kísérletet tenni arra, hogy túllépjünk a megbélyegző szörnyülködésen, és odafigyeljünk arra, amit a Péterhez hasonló emberek mondanak, hiszen közös érdekünk, hogy a lehető legkevesebb gyerek legyen szexuális visszaélés áldozata.”

Bizonyosan megérdemlik a pedofilok a megértést is, az odafigyelést is, de azért Révész ezen jóval túllép. Például azzal, hogy miután arról panaszkodik, hogy nem kapnak pszichológiai segítséget a pedofilok, kifejti: a pedofília „akarattól függetlenül kialakuló és meg nem változtatható szexuális beállítottság”. Lefordítom:

a pedofília Révész szerint nem kezelhető pszichológus, pszichiáter által.

Mindezt azután jelenti ki, hogy a pedofiloknak szóló börtönterápiás csoportok elenyészése felett kesereg.

Rekonstruáljuk a pedofília megítélésének történetét: először puszta akarati cselekedetnek tekintettük. Ami járt érte: büntetés. Börtön, ilyesmi. Aztán: szegény pedofilok, nem tehetnek róla, ilyen vágyat éreznek, de azért nem kellene megadniuk magukat. Megoldás: pszichológus és börtön. A pedofília „pedofil zavarként” szerepel az Amerikai Pszichiátriai Társaság kézikönyvében. 

A Journal of Homosexuality című folyóirat 1990-ben különszámot szentelt a pedofíliának, pontosabban a „férfiak nemzedékközi intimitásának”. A kiadvány egy 1999-es számában Harris Mirkin

le találta írni, hogy a pedofilokat ugyanúgy elnyomta az amerikai társadalom a történelem folyamán, mint a feketéket.

Peter Tatchell, az egyik vezető brit melegaktivista viszont úgy véli, nem minden szexuális töltetű gyermek-felnőtt kapcsolat okoz sérülést, lehet ennek pozitív oldala is, amelyet a nyugati kultúra nem hajlandó elismerni, még ha a pedofíliát el is kell ítélni.

A pedofília legalizálásért küzdők szeretik hangsúlyozni, hogy szerintük a gyermekek is bele tudnak egyezni szexuális aktusba, sőt gyakran puszta társadalmi konstrukciónak minősítik a korhatárokat. (Egyébként a melegek közt háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál – lásd: Kurt Freund-Robin Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children – An Exploratory Study. Journal of Sex and Marital Therapy, 18., 1992/1., 34–43.)

Mondhatnám, hogy

nemsokára majd elkezdik keresni a pedofília génjét vagy más „veleszületett” okát,

közlik, hogy a pedofilok „born this way”, nincs mit tenni, aki pedig kezelni akarja őket, az pedofób tuskó, csakhogy nyitott ajtón kopogtatnék, ezen már túl vagyunk. Cord Jefferson például azt írta a Gawkeren, még 2012-ben, s a cím is ez: Born This Way: Sympathy and Science for Those Who Want to Have Sex with Children.

2002 óta a kutatók igyekeztek kapcsolatot találni a pedofília és az agystruktúra között. Kapcsolatot találtak a pedofília és az alacsony IQ között, a pedofília és a rossz eredményű memóriatesztek között, a pedofília és a nem kizárólagos jobbkezesség közt, a pedofília és az iskolai vizsgákon való elbukás közt, a pedofília és a kisebb testsúly közt, a pedofília és a gyermekkorban elszenvedett, eszméletvesztéssel járó fejsérülés közt, és még sorolhatnám.

Ezek kábé a legendás brit tudósok statisztikai összefüggéseire alapozott elképzelések. Egyes tanulmányok szerint vannak neurológiai tulajdonságok, amelyek már születéskor jelen vannak és hajlamosítanak. Természetesen a pedofília esetleges hormonális eredetét is vizsgálták. Számos kutatás szerint pszichológiai problémák állnak a háttérben, amelyeknek oka lehet többek közt gyermekkori erőszak is.

Egyébként a pedofília sem teljesen egyértelmű jelenség: van, aki kizárólag gyermekek iránt érez vonzódást, mások gyermekek iránt is. Való igaz, hogy nincs olyan terápia jelenlegi tudásunk szerint, ami „kigyógyítaná” a pedofil vonzódásúakat, van viszont olyan, ami kezelni tudja a helyzetet és például csökkenti a gyermeke abuzálásának esélyét. 

Révész fel is teszi az igen rétorikus kérdést: „El tudja képzelni a heteroszexuális olvasó, hogyan az ő szexuális irányultságát valamilyen terápiával a saját nemére, avagy gyerekekre lehetne  irányítani? Ne gondolja, hogy ez fordított irányban inkább lehetséges.”

Mi lehet a következő lépés?

Az, hogy majd betiltják a pedofilía gyógyítására irányuló terápiákat, amelyekről közhírré teszik, hogy csak lelki nyomort okoznak az érintetteknek,

mivel bűntudatot keltenek bennük. Az egyetlen lehetséges megoldás majd az affirmatív terápia lehet, ami segít a pedofilnak elfogadni saját nemiségét és kialakítja nemi identitását. Persze ez csak egy tipp, hasonlóra ugyanis van történelmi precedens.

Révész egyébként téved, amikor a heteroszexualitást párhuzamba állítja a pedofíliával: egész mivoltunk heteroszexuális. Robert Spitzer pszichiáter, aki sokat segítette a melegmozgalmat, egy 2000-es interjújában úgy fogalmazott, hogy mi, emberek mégiscsak „a heteroszexualitás programja szerint vagyunk felépítve”. A heteroszexualitás és minden más szexuális irányultság között tehát a viszony aszimmetrikus. Ennek ellenére én el tudom képzelni, hogy ki lehet dolgozni olyan terápiát, amivel meg lehet törni a heteroszexuálisok nemiségét, és akár gyermekek iránti vonzódást is el lehet érni valamilyen mértékben, hiszen az emberi szexualitás törékeny, főleg kis korban. Csak hát a heteroszexualitás annyira alap, hogy fel sem szokott merülni a terápiája lehetősége. 

Olyan korban élünk, amikor mindennek igyekeznek megtalálnia a genetikai okát, ezzel felmenteni minket a felelősség alól, legyen szó pedofíliáról, hűtlenségről, alkoholizmusról, gyilkosságról, akármiről. És persze lehet, hogy hajlamosító tényezőt találnak is. Csak épp ez nem kifogás, a hajlamosító tényezők ugyanis nem jelentenek elkerülhetetlen determinációt.

A minél nagyobb szabadság korában tehát megpróbáljuk kimutatni, hogy nincs szabad akaratunk, minden genetikailag meghatározott,

mert akkor mindenre találunk kifogást. Minél kisebb a szabad választási lehetőség, annál nagyobb a szabadság?

Jeffrey Satinover amerikai pszichiáter szerint ha a tudósok annyi vizsgálatot folytatnának a kosárlabda-játékosok tehetségének genetikai eredetével kapcsolatban, mint tették azt sok más irányultság esetében, sokkal erősebb összefüggést találnának; mégis, ebből az erős összefüggésből még nem következik, hogy minden tehetség kosárlabdára adja a fejét, s leküzdhetetlen vágyat érezne a kosárlabdázás iránt.

Én elhiszem, hogy sok mindenre lehet hajlama az embernek, akár veleszületetten is. De senki ne mondja nekem, hogy nem tudja megállni, hogy gyerekeket lökjön ágyba. De már előre látom a választ: a gyermek is csak társadalmi konstrukció.

Összesen 194 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Vajon mikor nyilvánítják elfogadandó szexuális identitásnak a pedofíliát?"

Már megtörtént. A kannibalizmus is frankó, mert megmenti a Földet. A #metoo-n rúgoznak még kicsit, aztán itt is van full a csövön a CO2 vallás. Tagadod, vagy csak szkeptikus vagy?

Akkor sem értem, hogy az önkormányzati választás elő minek kellett nekik előszedni a pedofil témát. Egyáltalán nem aktuális, és tudhatná ez a vén HVG-s köcsög is, hogy a túlnyomó többség roppant módon utálja a pedofilokat, és a pedofíliát népszerűsítőket is.

"Abban igaza van a Révésznek hogy magát az irányultságot nem lehet büntetni. De azt nem is büntetik, tekintettel arra hogy cselekedetben nem nyilvánul meg."

Hát de faszom, akkor meg egyáltalán mi a tosznak írt egy ilyen hosszú cikket a nagy semmiről? Mármint azon kívül, hogy egy csomó embernek fel akarta baszni az agyát? Mert az ilyen Révész féle szarkenegetés másra nem jó.

Nem egyedi a dolog. Pár éve az antiszemitizmus volt a legnagyobb bűn, most már félrenéznek a jelenkori antiszemitizmusnál (és közben, meghasonlás nélkül tudják a holokausztot a legnagyobb bűnnek tartani)
E logika mentén simán fognak kampányolni a pedofília mellett és a katolikus egyházat a pedofíliával azonosítani.

"Pedofília tünetei és kezelése

Szerző: Szabó Emese
Lektor: dr. Vizi János pszichiáter, jogász, igazságügyi pszichiáter szakértő

Mi a pedofília?
A pedofília előfordulása
A pedofília okai
A pedofília tünetei
Diagnózis
A pedofília kezelése
A pedofília gyógyulási esélyei
A pedofília megelőzése
A pedofília szövődményei
Hasznos tudnivalók

Pedofília tünetei és kezelése

Mi a pedofília?

A pedofília büntetőjogi, pszichiátriai és laikus megközelítése körül nagy a zavar. A laikusok egyedül abból indulnak ki, hogy hány éves a sértett, illetve hány éves az elkövető, és már az alkalmi aktusokat is pedofíliának tartják. Ugyanakkor azoknak, akik elmennek például Thaiföldre, és ott gyermekprostituáltakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, csak töredéke orvosi értelemben vett pedofil. Hasonló a hazai büntetőjog szerinti meghatározás, amely a pedofiljellegű bűncselekményeknél kizárólag az életkort veszi figyelembe, a rendszerességet nem. Ugyanakkor az orvosi értelemben vett pedofília tartós állapotot jelent, nem alkalmi megnyilvánulást, és döntően nem is az életkoron alapul: ugyan a határt a pszichiátriai diagnosztikus rendszer is a 13 éves kornál húzza meg, a gyakorlatban nem az életkor a döntő. A pedofiloknál tehát nem az a lényeges, hogy a partner hány éves, hanem hogy milyen a külleme és a viselkedése. Hiába 12 éves például egy lány, ha már nagyobb melle és fanszőrzete van, akkor egy igazi pedofil számára nem szexuális célpont. Számára csak az a személy érdekes, akinek másodlagos nemi jellegei még nem fejlődtek ki. Másrészt a pedofilokat nemcsak a küllem érdekli, hanem a viselkedés is: annak is gyerekesnek kell lennie. Azok a gyerekek tehát, akik már nőnek néznek ki és nőként viselkednek, a tényleges kortól függetlenül taszítják a pedofilokat.

Tünetek: intenzív szexuális késztetés, szexuális fantáziálás, gyermekpornográf képek használata, pedofil cselekmények elkövetése, szexuális vonzódás gyermekekhez

A pedofília előfordulása

A pedofíliát nagyon sokféleképpen lehet osztályozni. Van kizárólagos pedofil, akit nőies és férfias partner egyáltalán nem érdekel. Ők a tényleges pedofilok, akik azért vonzódnak a gyerekekhez, mert ártatlanok és tiszták. Van olyan pedofil, akit csak az egyik nem érdekel, de olyan is, akit csak a másik, illetve mindkettő. Van olyan pedofil is - bár ők inkább csak büntetőjogi értelemben pedofilok -, akit minden korosztály érdekel, köztük a gyerekek is.

Hogy mennyire keveset tudunk a pedofíliáról, jól mutatja, hogy a szakirodalom még egy-két évtizede is leírta, hogy pedofil csak férfi lehet. Az utóbbi idők fejleménye, hogy kiderült: női pedofilok is vannak.

A pedofília pontos előfordulásáról nem állnak rendelkezésre adatok, de a gyakoriságot 1-2 százalékosra becsülik. Ez ráadásul csak a lebukottak száma, a tényleges arány valószínűleg magasabb. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy ahogy a pedofíliával szembeni tolerancia emelkedik, úgy -elsősorban tőlünk nyugatabbra, bár néha már itthon is - pszichiáterhez fordulnak, akik nem buktak le. Viszont a statisztikai adatokat még ma is azok adják, akik lelepleződtek. Az alacsony női arány is abból adódik, hogy a nők sokkal ritkábban buknak le.

A pedofília okai

Ugyan vannak különféle elméletek, nem tudják, hogy mi okozza a pedofíliát. Az orvosok jelen tudása szerint ez a késztetés veleszületett adottság: az érintettek agyában vélhetően a méhen belüli fejlődés során történik valami, ami ebbe az irányba tereli őket.

A korábbi elméletek pszichoanalitikus, pszichodinamikus talajon születtek, de ezek két okból sem állták meg a helyüket: egyrészt olyan korai fejlődéssel kapcsolatos dinamikát írtak le, amely számos olyan családban is előfordul, ahol a gyerek nem lett pedofil, másrészt a leírt dinamika mellett más parafíliák (régebbi néven perverziók) is kialakultak. Például az érintett nem pedofil lett, hanem, mondjuk, szadista. A történetet bonyolítja, hogy a parafíliák kombinálódnak is: a pedofília gyakran együtt járhat például szadizmussal.

Érdekesség, hogy egy gyakran hivatkozott berlini kutatás, amely csak férfiakra terjedt ki, azt mutatta, hogy a pedofil fantáziákról beszámoló emberek egyéb dologban nem különböztek azoktól, akik nem számoltak be ilyesmiről. Nem mások a szocio-ökonómiai mutatóik, iskolázottságuk, értelmi képességeik. Nem agresszívabbak, nincsen egyéb pszichés tünetük a kontrollcsoporthoz képest. Az egyetlen különbség, hogy bevallják, vannak szexuális vágyaik gyerekek iránt.

A pedofília tünetei

Az orvosi értelemben vett pedofília legalább fél évig tartó intenzív szexuális késztetést és fantáziálást, illetve megvalósult pedofil cselekmények elkövetését jelenti. A pedofilok nagy része - a becslések szerint háromnegyede - úgynevezett ego-disztóniás pedofil, ami azt jelenti, hogy morálisan saját maga is elfogadhatatlannak tartja a pedofíliát, és vágyait a külső valóságban soha nem éli ki, legfeljebb fantáziákban, gyermekpornográf képek, videók használatával.

Feltételezések szerint a pedofília egy veleszületett késztetés

A pedofília diagnózisa

A pedofil személy általában akkor kerül pszichiáter látókörébe, amikor lebukik, jellemzően a pedofília diagnózisát is ilyenkor állítják fel. Ennek módja az exploráció, amely feltáró beszélgetést jelent, amelyből kiderülnek a motivációk, az érdeklődés és a fantáziák. Sokszor segítenek a büntetőeljárásból származó adatok is, tehát például, ha a számítógépről gyermekpornográf felvételek kerülnek elő. Előfordul, hogy a diagnózist nem büntetőügy kapcsán állítják föl, de valami általában akkor is történik. Például amikor egy pedofil az interneten "vadászgat", és egy szülő lebuktatja. Ilyenkor megesik - persze, ha a beszélgetésen túl más nem történik a gyerekkel -, hogy a feljelentést elkerülik, mert a szülők meg akarják kímélni gyereküket a kihallgatástól - de azért rákényszerítik a pedofilt, hogy szakemberhez forduljon.

A pedofília kezelése

A pedofília kezelése a kényszerbetegségekhez hasonlóan antidepresszánsokkal és egyéb gyógyszerekkel történhet, de ezeknek nem minden esetben van hatásuk.

Néhány országban kényszergyógykezelésként kerülhet szóba a kémiai kasztráció, de nálunk erre nincs lehetőség. Ezt az országok alapvetően kétféleképpen használják: egyes helyeken kötelezően elrendelik, míg máshol - így például az Egyesült Királyságban vagy a skandináv országokban - önként lehet választani. Maga a kémiai kasztráció reverzibilis, azaz a kezelés csak addig hat, amíg az érintettek rendszeresen megkapják a készítményeket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy két-háromhavonta injekciót adnak be nekik. Van lehetőség szájon át végzett gyógyszerszedésre is, de azt csak akkor szokták alkalmazni, ha ellenőrizni lehet, hogy az érintettek mindennap beszedik-e a pirulákat. Ilyenek például a börtönben lévő pedofilok, akik az Egyesült Államok egyes államaiban ilyen kezelést kapnak.

Ugyan Magyarországon nincs lehetőség kémiai kasztrációra, internetes úton beszerzett anyagokkal szoktak ilyen kezelést is vállalni ego-disztóniás pedofilok. Ennek során az érintettek antiandrogén hatású szert, tehát olyan készítményt szednek, amely gátolja a férfi nemi hormonok hatását. Ezeket a gyógyszereket eredetileg olyan betegségek kezelésére fejlesztették ki, mint például a hormonérzékeny prosztatarák. Ha a szer férfiaknál eléri a kívánt hatást, akkor szexuális vágyuk egyértelműen csökken, másrészt számítani lehet merevedési zavarokra is. Az eljárásnak egyéb durva mellékhatásai is vannak. Ennek oka, hogy a férfi nemi hormon nemcsak a nemi vágyért és a merevedésért felelős, hanem agyi funkcióktól az izomműködésen át sok egyéb dologért is. A készítmények leggyakoribb mellékhatása a komoly csontritkulás és az elhízás, de kialakulhatnak szív- és érrendszeri, vérképzési zavarok is. Fontos kiemelni azt is, hogy a kémiai kasztráció csak tüneti kezelést jelent, lévén a pedofilok nem a hormonhatások miatt vonzódnak a gyerekekhez. A hatékonyságot az is kérdésessé teszi, hogy tudjuk: a nemi vágy és a merevedési képesség még felnőtt korban elvégzett sebészi kasztrálás esetében sem szűnik meg mindenkinél. Megesik az is, hogy az eljárás egy darabig hatékonynak bizonyul, később viszont már nem, az érintett pedig visszaesik.

Drasztikus kezelési módként előfordul a fizikai kasztráció is, amely a hímvessző és/vagy a herék eltávolítását jelenti. Ezt szintén ego-disztóniás pedofilok szokták saját akaratból vállalni, illetve öncsonkításként végezni.

A pedofília gyógyulási esélyei

A pedofília olyan mentális zavar, amelyet az orvosok mai tudása szerint csak nagyon szerény eredménnyel lehet kezelni. A megoldások gyakorlatilag csak a tüneteket enyhítik, gyógyszeres kezelésre ráadásul csak a férfiaknál van mód. Ugyan a kutatók próbálkoznak pszichológiai módszerekkel, például alkalmaznak egyéb gyógyszereket, így például antidepresszánsokat is, az eredmények nagyon lehangolóak.

A pedofília megelőzése

Mivel a pedofília vélhetően veleszületett adottság, megelőzésének nincs ismert módja, annak viszont van, hogy ne manifesztálódjon, tehát ne nyilvánuljon meg cselekményekben. Ez főképp abból áll, hogy az érintettek kerüljék az ingert jelentő szituációkat. Ne maradjanak például négyszemközt gyerekkel, ha pedig ilyen helyzetbe kerülnek, akkor mihamarabb menjenek el onnan. Kerülni kell az olyan foglalkozásokat is, amelyek gyerekekkel való közös munkát jelentenek.
A pedofília szövődményei

Az ego-disztóniás pedofília önvádlással, szorongással és depresszióval járhat együtt, végső esetben akár öngyilkossági kísérlet vagy öngyilkosság is történhet. Az orvosi ellenőrzés nélkül végzett "öngyógyításnak", öncsonkításnak is súlyos, akár halálos szövődményei lehetnek.

Hasznos tudnivalók

A pedofilok áldozatai a leggyakrabban rokoni vagy ismeretségi körből kerülnek ki ugyanúgy, mint bármely egyéb szexuális bűncselekménynél. Sokkal ritkább, hogy a sértettek idegenek lennének.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Vizi János pszichiáternek." [hazipatika.com]

A pedofília mentális zavar, vélhetően veleszületett adottság, amelyet az orvostudomány mai tudása szerint szerény eredménnyel lehet kezelni, a megoldások lényegében csak a tünetet enyhítését célozhatják. A gyógyszeres pszichológiai/pszichiátria terápiák eredményessége minimális.

"Pedofília – bűnös vagy áldozat?

A TV2-n ment le nem rég egy mérhetetlenül egyszerűsítő, felszínes és éppen ezért káros riport a pedofíliáról, “Legalizálnák a pedofíliát” címmel. A vitatott, botrányosnak beállított alaptézis, amit sikerült a TV2-től megszokott népbutító színvonalon bemutatni a következő volt: “A pedofília is csak egy szexuális irányultság, nem kéne a pedofilokat megbélyegezni.”

Amivel én maximálisan egyetértek! De ha nem olvasod el az alábbi magyarázatot, rendkívül téves következtetésekre juthatsz.

Mindenek előtt válasszunk szét két fogalmat: a pedofilt és a gyerekmolesztálót. Előbbinek kizárlóag gondolatai vannak, vágyai és szexuális álmai gyerekekkel, utóbbi ezeket meg is próbálja kiélni. A kettő közötti szakadék pedig sokszor szélesebb a Grand Canyonnál!

A pedofilok és a gyerekmolesztálók közötti különbség szélesebb a Grand Canyonnál!

Előbbiről – a pedofíliáról – elmondhatjuk, hogy nem szándékos, nem tudatos és nem akaratlagos kérdés. Mert őszintén: ki a fene akarna magától pedofil lenni? Vagy neked volt olyan pillanat az életedben, amikor úgy érezted, döntési helyzetben vagy, meg kell határoznod, hogy szeretnél-e szexuális vonzalmat érezni gyerekekkel szemben? Nyilván nem. Erre még csak azt se lehet mondani, hogy valaki “divatból” lesz pedofil vagy valami hasonló szokásos marhaságot. Ha valamit feketén-fehéren kezel a társadalmunk az biztos, hogy ez a kérdés.

Kutatások mutatták ki, hogy a pedofíliának vannak fiziológiai, a születéstől eredő sajátosságai és kutatók most is dolgoznak azon, hogy – ha a kérdés további bizonyosságot nyer – egyszer majd ki tudják szűrni a pedofil hajlammal születendő gyerekeket a terhesség során. Vannak, akik szerint ezt a hajlamot valamilyen életesemény aktiválja – de akármelyik is igaz, következik belőle, hogy ezek az emberek inkább áldozatok, mintsem szörnyetegek lennének. Nagyon úgy tűnik – és ezt a témát nálam ezerszer jobban ismerő pszichológus mondja – a pedofília a természetes szexuális sokszínűség egyik ága.

Te Laci – teheted fel a kérdést -, most azt akarod nekem beadni, hogy rendben van, ha valaki gyerekekhez szexuális vággyal közeledik? A legkevésbé sem. Ennek pedig egyetlen és megcáfolhatatlan oka van: a közös beleegyezés hiánya. Egy tízéves (ha nem fiatalabb) gyerek nem tud beleegyezni szexuális aktusba vagy bármi a szexualitással összeköthető aktivitásba. Egyszerűen nem érett meg a döntés meghozatalára – így a velük való szexuális aktivitás egyoldalú, bűncselekmény, erőszak. Ezért tettünk még rögtön az elején különbséget “passzív” pedofil és “aktív” gyermekmolesztáló között!

Viszont – és ebben van a borzalmas csapda! – ezek szerint vannak emberek, akik nem tudatos, nem akaratlagos, nem szándékos módon vonzódnak a gyerekekhez, a vágyuk kiélése viszont egyértelmű bűncselekmény lenne. Képzeld magad ebbe a helyzetbe egy pillanatra és értsd meg, miért mondom: rengeteg pedofil – aki nem beszélhet erről, nem számíthat segítségre és aki visszafogja a vágyait – hős. Nagy akaraterővel és rengeteg küszködésel napról napra menti meg a gyerekedet, a társadalmat – magától. Miközben te a diétádat sem tudod rendesen tartani, ő egész életében tartózkodik valamitől, ami nagyon-nagyon vonzza, amire nagyon-nagyon vágyik. Felteheted a kérdést, te képes lennél-e rá? És ha igen, mit kéne átélned? Meglepő innét szemlélni, igaz?

Jogosan vetődhet fel benned a kérdés: hányan vannak, akikről most beszélünk. A válaszon pedig ismét meg fogsz lepődni! Természetesen ennek a számnak a megbecsülése is nagyon nehéz, de kutatók 0,5 és 5 százalék közé teszik a pedofilok számát a társadalomban. Csak Magyarországra vetítve ez 50-500 ezer ember! Ferenc pápa a pedofil papok arányát 2%-ra tette – de miért is lenne a papok között magasabb az arányuk, mint a teljes népességben?

Oké. Elég meredek – de mit kezdjünk ezzel az információval?

1. Válasszuk külön a pedofil hajlammal passzívan együtt élő és a gyerekmolesztáló (bűnöző) embereket!
2. Fogadjuk el, hogy a pedofil nem tehet arról, hogy pedofil, ezért amíg másnak nem árt, nem bűnös – áldozat.
3. Segítsük azzal, hogy megbélyegzés helyett együttérzést és kezelést kapjon, amely segítheti vágyainak kordában tartásában.

Ha nem veszünk tudomást a pedofília létezéséről és kizárólag kocsmai stílusban vagyunk képesek róla beszélni, sohasem fog megoldódni a gyerekmolesztálások kérdése. A büntetés jogos, de nem hatásos megoldás. Nem csak azért, mert az elkövető a fentiekből adódóan “érthető és természetes” módon fogja szakértő segítség nélkül folytatni a tevékenységét szabadulás után, de azért is, mert a büntetés már nem segít a gyerekmolesztálás áldozatain. És ők rengetegen vannak. Száz emberből több, mint tíz! Úgyis mondhatnám, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a te gyereked is találkozzon ezzel a problémával, mint hogy megengedhessük magunknak a “Tények-szintű”, a tényeket nem figyelembe vevő véleményalkotás luxusát.

Tagadás, hőbörgés és büntetés helyett ezért is lenne életbevágó a korrekt diskurzus, a téma iránti érzékenyítés és a segítségnyújtás az érintett áldozatoknak – akár elkövetőként, akár gyerekként voltak érintettek." [agostonlaszlo.hu]

Ugyanakkor sok esetben a "bűnözőt" is erős megfogalmazásnak tartom. Bűnös cselekedetet folytat az, aki a tettlegességet meglépi, túllép az egyértelmű áldozati állapoton, de nem tiszta szabadakaratából cselekszi, hiszen mentális zavarban hozza helytelen döntését, belső, veleszületett késztetés mellett. Ahol szerintem nem mellékes, hogy mekkora mértékű ezen zavar, a tetlegesség esetén, mekkora mértékben felelős abban mentális betegsége illetve mekkora akaraterőt kellene kifejteni ahhoz zavara ellenében, hogy ezt az ember kontrollálja.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2019. szeptember 9. 19:32

Megint egy nem keresztény professzor:
The Washington Times, 1999 Harris Mirkin "professzor":
Panaszkodik, hogy ha fiúk szexelnek férfiakkal, nem tekinti a törvény hajlandónak, még ha ők a kezdeményezők, akkor sem...
Azt is írta, hogy "a gyermekek a régi szexuális erkölcs utolsó bástyája".
"He has also written that "children are the last bastion of the old sexual morality.""
Nem keresztények, nem keresztények, nem keresztények, az egész problémakör velük van tele, mint forradalmi sex "innovációk" kiagyalói!
Beteg emberek, akik iszonyú befolyással rendelkeznek.
A Sátán hátszelével.

A törvény nem tudása nem mentesít a bűncselekmény alól.
A pedofil tett nem mentesít a bűncselekmény alól.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés