Nyolcvan éve tört ki a világháború – így reagált rá a magyar nyilvánosság

„A német kormány közzétette a német-lengyel ellentétek megoldására készített javaslatát – A javaslat tizenhat pontból áll és többek között Danzig azonnali átadását, valamint a lengyel korridoron népszavazás megejtését követeli – A pápa újból békére hívta fel az érdekelt hatalmakat” – olvasható a Pesti Hírlap címlapján 1939. szeptember 1-jén.

Ezen a napon tört ki az utána hat évig tartó második világháború, kezdetét vette a fegyveres harc – bár erről aznapra virradóra még nem sejtettek semmit sem a magyar lapok, sem a nagyvilág.

A feszültség már régóta jelen volt: Németország lengyel területek átadását, valamint népszavazás kiírását követelte a német kisebbség érdekeire hivatkozva. Nagy-Britannia és Franciaország nem akarta, hogy Lengyelország is Csehszlovákia sorsára jusson,

1939. augusztus 31-én német ügynökök lengyel milicistának öltözve megtámadták a gleiwitzi rádióállomást, majd németellenes propagandát sugároztak a környéken. Ez szolgáltatta a casus bellit a háború megindításához, amely Lengyelország lerohanásával vette kezdetét.

(Alfred Naujocks)

A gleiwitzi akcióról a nürnbergi perek során derült ki az igazság Alfred Naujocks SS-ügynök vallomásaiból. Elmondása szerint a dachaui koncentrációs táborból elhoztak néhány foglyot, illetve letartóztatták Franciszek Honiokot, aki egy ismert sziléziai lengyel aktivista volt, majd szabotőrnek öltöztetve meggyilkolták őket, és mintha az akció közben haltak volna meg, a helyszínen hagyták a holttestüket.

A gleiwitzi esetről a Magyar Nemzet is beszámolt, de csak a német hatóságok információi álltak rendelkezésükre, amelyek alapján távolságtartóan számoltak be az ügyről „Német jelentés a csütörtök esti lengyel támadásról Gleiwitz ellen” címmel. A továbbiakban 

A Magyar Nemzet a korban jobboldali és náciellenes lapnak számított, a német befolyás ellen felszólalók legfontosabb fóruma volt, de sokszínű szellemiséget képviselt.

A visszafogottabb közlésekkel szemben az Est nevű bulvárlap címlapon hozta le, hogy „A lengyelek az éjjel betörtek német földre – A német hadsereg osztagai fegyverrel válaszoltak a támadásra – Varsói jelentés lengyel városok bombázásáról”.

A Magyar Nemzet szeptember 1-én közölte, hogy „Lipszki lengyel nagykövet felkereste Ribbentropot”, a cikkben még mindig a kételkedés hangja szólal meg, de egyértelműen érzékelték, hogy válaszúthoz érkeztek. „Annyiszor hittük már, hogy a válság elérkezett a döntő fordulóhoz, hogy vonakodva írjuk le ismét ezt a mondatot. Most azonban inkább, mint eddig bármikor, valóban úgy látszik, hogy elérkeztünk a háború és béke keresztútjára” – írják. Szeptember 2-án az újságok már tudatában voltak, hogy Németország megindította a támadást Lengyelország ellen.

(Magyar Nemzet, 1939. szeptember 2.)

Teleki Pál közleményét is megjelentették lapok, amelyben a miniszterelnök kihirdette a kormány rendeleteit. A béke és a nyugalom megőrzésének érdekében

A miniszterelnök a közlemény végén jelezte, hogy „ezeket a rendeleteket szükség szerint más kormányrendeletek is fogják követni”.

A kivételes állapot miatt a sajtócenzúra mellett a lapok terjedelmét is csökkenteni kellett. A vezetés feltehetően tanult az első világháború alatti papírhiány esetéből, így ezt már korán próbálták megelőzni. Ezen kívül sajtóellenőrző hivatalt állítottak fel a külföldi sajtótermékek vizsgálatára.

1939 decemberében Teleki enyhített a cenzúrán: a szerkesztő és a kiadó eldönthette, hogy bemutatja-e lapjának cikkeit a cenzúrahatóságnak. Ez mind Németország, mind a nyilasok nemtetszését kiváltotta, pedig a magyar hatóságok ügyeltek arra, hogy a baloldali sajtónak ne legyen túlzottan nagy mozgástere. A cenzúra végül 1940 augusztus végétől kezdve minden lapra kiterjedt.

(Pesti Hírlap, 1939. szeptember 2.)

A franciák és az angolok a béke megteremtésére tett utolsó kísérletként 24 órás ultimátumot adtak Hitlernek, hogy szüntesse be a támadást Lengyelország ellen.

A magyar újságok

Az olvasók minden külpolitikai fejleményről első kézből értesülhettek. „Mint nemzeti szocialista és mint német katona veszem fel a harcot. Egész életem nem volt más, mint harc népemért s annak feltámadásáért. Egy szót nem ismerünk, és ez a szó: meghódolás” – idézte a Magyar Nemzet a német kancellárt.

(Adolf Hitler üdvözli a Wehrmacht masírozó csapatait Varsóban, 1939. október 5.)

A Magyarság nevű lap, amely a szélsőséges magyar nacionalizmus szószólója, illetve a nyilasok szócsöve volt, inkább Hitler alapvetően békés szándékát és „kényszerhelyzetét”, próbálta kiemelni.

Szeptember 1-én is „Hitler 16 békepontja”-ként hivatkoztak a németek ultimátumára a lengyelek felé. A „Vezér” beszédéből is a békevágyat emelték ki: „Megkíséreltük a danzigi probléma békés megoldását”, illetve „Utolsó kísérletként elfogadtam az angol közvetítést, de az nem vezetett sikerre” – idézték.

A későbbiekben is előszeretettel cikkeztek a német katonai sikerekről, amelyek valósak voltak, de érezhetően lelkesebben fogadták, mint a mérsékeltebb hazai orgánumok.

(A Magyarság címlapja, 1939. szeptember 1.)

Az ultimátumot Hitler nem fogadta el, így szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország is hadat üzent a Harmadik Birodalomnak, a 3-i magyar lapszámok viszont

A béketeremtő duce képe talán nem véletlenül nem maradt meg az utókor emlékezetében, ugyanis a németek franciák elleni sikereit látva 1940 júniusában Olaszország belépett a háborúba.

(Pesti Hírlap, 1939. szeptember 3.)

Ezek után kezdetét vette az úgynevezett „furcsa háború”, amelyben a felek ugyan hadban álltak egymással, de komoly harci események nem történtek. A britek és a franciák is védelemre rendezkedtek be, a németek pedig még csak készültek a Belgiumon és Hollandián keresztül történő támadásra.

Az Ujság című lap szeptember 5-én számolt be a hadüzenetekről és egy részletes összefoglalót is adott az addig történtekről.

(Ujság, 1939. szeptember 5.)

Magyarország ekkor még csak kívülről figyelte az eseményeket.

Szeptember 17-én aztán a Szovjetunió is elindította a támadást Lengyelország ellen, aminek következtében lengyel menekültek ezrei indultak meg a magyar határ felé.

Ekkor került kapcsolatba az ország először az új háborúval. A hadba lépést egészen 1941. június 27-ig sikerült elodázni. Az addig és az azután történtek pedig már: történelem.