Ha elhangzott e mágikus fogalom, illett kissé alázatosabb testtartást felvenni, fejet enyhén lehajtani, a vállakat leejteni, a hangot suttogóra fogni. Mert most a piacról van szó, a piac jár közöttünk, buksi, oktondi halandók között. Olyanok voltak a piacok, mint Karinthy párhuzamosai. Csak a végtelenben találkoztak, és ott illedelmesen megemelték a kalapjukat. Mi pedig, sok-sok rossz tanuló csak álltunk, és áhítattal tekintettünk a magasba. Őfelsége a piac és a rossz tanuló társadalom között az úgynevezett SZDSZ, vagyis – Karinthynál maradva – a Steinmann volt a közvetítő.
Ó, ők értették a piacot, sőt, pertuban voltak őfelségével!
Mi, rossz tanulók persze tudatlanságunkban tele voltunk kérdésekkel, félelmekkel. Nem értettük például, miért is kell rászabadítani a nyugati tőkét egy az egyben a hazai piacra, negyven év kommunizmus után, tökéletesen kiszolgáltatott helyzetben, de hamar lehurrogtak minket Steinmannék, hogy hát a piac, pupákok! Majd a piac elrendez mindent. És elrendezett…