Két évforduló

2019. augusztus 22. 21:21

Tamáska Péter
Magyar Hírlap
Hadjáratai során Napóleon és Hitler is félt az otthoni, a belső front összeomlásától.

„Karlheinz Weissmann, akit a sajtóban a német új jobboldal legkiválóbb gondolkodójának tekintenek, a Junge Freiheitben Napóleon és Hitler születésének idei kerek évfordulóján – kétszázötven, illetve százharminc év – megint elmondta ironikus véleményét arról, hogy a történetírás milyen különleges és hamis jelmezekbe öltözteti a múlt szereplőit. Így szól a tréfa: »1889. április 20-án született Brau­nauban szegény osztrák szülők gyermekeként, teljes neve Napóleon Bonaparte«. (Napóleon 1769. augusztus 15-én született.) Képtelenség a párhuzam?

Pedig valóban sok a rokonság a Führer és a császár története között, hiszen babonás félelmekkel küszködtek, s mindketten – írja Weissmann – olyan ellenséges koalícióval álltak szemben, amely világnézeti alapon szerveződött (a régi rezsim törvényessége, illetve a liberális demokrácia nevében), s amelyek győzelmük után népeiket bűnös népként kezelték. Azzal a különbséggel, hogy a németek bűnössége maradt, a franciákéra senki nem emlékszik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egyetértek. A cikkben említett párhuzam szellemes ugyan, és sok vonatkozásban jogos, de igazán akkor ülne, ha Hitler nem követett volna el tömeggyilkosságot civilek ellen.

A másik oldalon Napóleonnak (ill. az általa foglalkoztatott szakembereknek) egyszerűen vannak maradandó alkotásai, ő maga Szent Ilonán pl. azt írta, hogy az általa alkotott jogrendszerre, a Code Napoleonra a legbüszkébb. Jó, ez egy depis pillanata lehetett, de attól még stimmel, hogy a Code Napoleon egy halom országban máig a jogrendszer alapját jelenti.

Válaszok:
Csomorkany | 2019. augusztus 23. 7:13

Amúgy sokszor elmélkedem azon, hogy ha a II. világháborúba nem Hitler vág bele, hanem egy I. vh-s stílusú, némileg autokrata, de alapjában civilizált német vezetés, akkor az egész történelem másképp alakul.

Az I. világháborúban Oroszországot lényegében legyőzték a németek. Ha a II. világháborúban a Szovjetunió megtámadását valamiféle Sztálin-ellenes fölszabadításként hirdetik meg, és valamilyen korrekt partneri viszonyt alakítanak ki az ukránokkal meg a többekkel, az európai háborút jó eséllyel megnyerhették volna.

Napoleonnál volt ilyen?
Chaim Weizmann, a Zsidó Világkongresszus elnöke New York-i beszédéből, 1942. december 3-án:

„Nem tagadjuk, és nem félünk annak bevallásától, hogy ez a háború a mi háborúnk és a zsidók felszabadulásáért folyik. … A mi frontunk, a zsidóké, erősebb, mint minden más front együttvéve.

Ehhez a háborúhoz mi nem csak a pénzügyi támogatásunkat adjuk, amelyen az egész háborús termelés alapul. Ehhez a háborúhoz mi nem csak a teljes propaganda gépezetünket adjuk, ami a morális energiát szolgáltatja a háború folytatásához.

A győzelem garanciája túlnyomórészt az ellenséges erők gyengítésén alapszik, ahogy a saját országaikban, az ellenállás útján semmisítjük meg azt. Mi vagyunk a Trójai Faló az ellenség várában. Az Európában élő zsidók ezrei jelentik azt az alapvető tényezőt, amely az ellenség megsemmisítéséhez vezet. Ott a mi frontunk egy tény és a legértékesebb hozzájárulás a győzelemhez.”

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés