Mi volt a terv, hogyan szerettek volna átszökni a határon, és hogyan találtak rá a Páneurópai Piknikre?
H: Terv, az egyáltalán nem volt. Csak a remény, hogy lemegyünk a határra, és valahogy találunk egy lyukat. Tudtuk, hogy ez a német határon szinte lehetetlen, ezért abban bíztunk, hogy Magyarországon sikerülhet. Egy hatalmas véletlennek köszönhető, hogy végül ráakadtunk a piknikre. Először Jugoszlávián át akartunk szökni, úgy tudtuk,ott nem őrzik olyan szigorúan az osztrák határt, spontán jött, hogy végül Magyarországon próbálkoztunk. Találtunk is egy szakaszt, ahol a drót fel volt szedve, nem tudtuk, hogy ez csak a mezőgazdálkodás miatt van, és ezt a szakaszt állandóan figyelik a határőrök. Le is tartóztattak minket, és négy órán át tartottak őrizetben. Mielőtt elengedtek, az egyik határőr elmondta, hogy jelentették az esetet Berlinnek.
Világossá vált: többé nem térhetünk haza.
Új terv kellett. Sopronból Fertőrákosra irányítottak bennünket, Ott volt egy terület, ahol lehetett sátorozni. A recepción megkérdeztük, mennyibe kerülne. A hölgy azt válaszolta: Önöknek ezért nem kell fizetniük. Nyilván át akarnak szökni a határon.” Számunkra teljesen hihetetlen volt, hogy erről itt ilyen nyíltan lehet beszélni.
M: Ott, a sátorozó helyen rengeteg üres sátrat, magára hagyott autót lehetett látni, egészen különleges érzés volt. Egyébként esős időszak is volt. A hangulat, ami a tábort körüllengte, és az időjárás harmonizáltak egymással. Az egyik nap reggelén belebotlottam egy emberbe, aki kezembe nyomott egy szórólapot erről a Páneurópai Piknikről. Elmondta, hogy az esemény keretében néhány órára megnyitják a határt.