Ezért tarol a papi pedofília témája Lengyelországban

2019. július 23. 14:52
A papi pedofíliáról szóló lengyel film május óta borzolja a közvéleményt. A történet azonban nem állt meg, mert azóta is egyre többen vállalják fel bántalmazott múltjukat.

Sokmillió kattintás

A pedofíliabotrány májusra hatalmas mértéket öltött Lengyelországban és az indulatok azóta is fokozódnak. Elkészült a Tylko nie mow nikomu (Csak ne szólj senkinek) című film május 19-én, amely mostanra már bejárta a világsajtót is. Azóta a két órás Youtube-videó megtekintéseinek száma megközelíti a huszonhárommilliót. A Sekielski fivérek (Tomasz Sekiesky, Marek Sekiesky) filmjükkel az egyházon belüli pedofíliáról kívánták lerántani a leplet. Sok áldozat mesélte el nekik a történetét, és azt, hogy milyen hatással van a mostani életére bántalmazott múltja. Régóta fennálló problémával néz szembe a Lengyel Katolikus Egyház. 

A lengyel népesség több mint 90 százaléka katolikusnak vallja magát. A 966 óta keresztény állam a katolicizmusra nemcsak vallásként, hanem a nemzet történetének és kultúrájának szerves részeként tekint.  Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért csak most kezdték megkérdőjelezni saját papjaik viselkedését a rendszeresen előforduló botrányok ellenére. 

A lengyel egyház történelmi szerepe

A katolikus egyház évtizedeken át védte a lengyel kultúrát, nyelvet és identitást a történelem nehéz időszakai alatt. Amikor az ország területén három nagyhatalom osztozott a 19. században, a vallás tartotta életben a lengyel nemzetiséget. A második világháború után a katolikus egyház – és Szent II. János Pál pápa – volt az, amely erőt adott a demokratikus Szolidaritás mozgalomnak és segített megbuktatni a kommunista hatalmat. A nemrég elkészült dokumentumfilm pedig sokak szerint ezt a pozitív megítélést szennyezte be. 

Az egyház válaszolt

Nincsenek szavak, amelyekkel szégyenünket ki tudnánk fejezni” – a lengyel püspökök nyilatkozatukat azzal egészítették ki, hogy elismerték, nem figyeltek kellőképpen oda a prevencióra. A püspökök múlt hónapban speciális gyűlést tartottak és a botrány következményeiről tárgyaltak.

Adam Szostkiewicz a Polityka weekly rovatvezetője sem hagyta a közvéleményt hangja nélkül: „Ennek a folyamat időigényes, de számomra ez egy olyan pont az egyháznak, ahonnan nincs visszaút.” – majd hozzátette: „Számos lengyel számára olyan ha elveszti az egyházát, mintha önmagából vesztene el valamit. Ezért inkább szemet hunynak. Az egyházra édesanyjukként tekintenek, és egy édesanyáról nem lehet rosszat mondani.

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát, inkább follyon ki a genny, mint hogy mérgezzen.

Vannak még hibák, de értünk el eredményeket! Majd a következő ötéves tervben kijavítom.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés