Örülj magyar, hogy románul beszélhetsz!

Eugen Tomac, a Băsescu-féle Népi Mozgalom Pártja (PMP) elnöke a minap bírálta saját kormányát a közigazgatási törvény módosítása miatt, és ennek okán bírt olyat nyilatkozni, hogy: „Ezzel a politikai trükkel a Dăncilă-kormány gyakorlatilag megpróbálja az ország második hivatalos nyelvévé tenni a magyart, ami elfogadhatatlan. Ezt mi az ország eladásának tekintjük. (...) Franciaországban, ahol több száz nemzeti kisebbség él, sosem fogják azt látni, hogy az emberek ilyen jogokat követeljenek maguknak, amelyeknek egyébként semmi közük nincs az európai törvényekhez.”

vagy rosszabb esetben a magyar kisebbséggel való revolverezést; de erről később. Előbb rögzítsük: Romániában megközelítőleg másfél millió magyar él, akik nyelvi jogait belső és külső, uniós törvények és ajánlások garantálják. Papíron.

Tomac hozzátette, hogy a román nyelv is az Európai Unió hivatalos nyelvei közé tartozik, és minden román állampolgárnak – nemzetiségtől függetlenül – „megtiszteltetés” kellene, hogy legyen, hogy ezt használhatja a román állami intézményekben.

Megtiszteltetésnek nevezni a román nyelv használatát abban az országban, ahol a kisebbségi nyelvet olykor rafinált, olykor kifejezetten nyílt eszközökkel korlátozzák, nos, ez mérhetetlen cinizmusról tanúskodik. Örülj, magyar, hogy román iskolába járhatsz, románul tanulhatsz mérnöknek, orvosnak, ügyvédnek, a hatóságokkal csak románul értetheted meg magad – nagyjából ez az üzenete Tomac szavainak.

Különösen kínosak ezek a mondatok egy olyan politikustól, aki második ciklusát tölti EP-képviselőként Brüsszelben. Két eset lehetséges. Előfordulhat, hogy Eugen Tomacnak ezek szerint fogalma sincs az uniós nyelvi direktívákról, a Velencei Bizottság vagy a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájáról, amit Románia 2008-ban ratifikált, és ami hangsúlyosan megkülönbözteti az őshonos kisebbségek által, illetve a bevándorlók által beszélt nyelveket (utóbbiakra ugyanis nem vonatkozik).

A másik eshetőség a politikai haszonszerzésből újra kijátszott magyar kártya. A magyar nyelvi, kulturális, gazdasági imperializmussal való, rutinszerű fenyegetés, ami különösen káros a jelen Romániájában. Abban az országban, ahol nehézségekbe ütközik a törvény szerint kötelező kétnyelvűség az utcanévtáblákon Nagyváradon, ahol Marosvásárhelyen a magyar tannyelvű orvosképzést lehetetlenítik el, ahol az úzvölgyi, államilag dotált provokáció megtörténhet.

A pártelnök egyébként azt is hozzáfűzte, hogy: „Nem értem, miért okozna problémát tisztelettel és lojalitással viszonyulni az állam hivatalos nyelvéhez, ez a politikai engedmény pedig megengedhetetlen.”

Tomac hajlamos elfelejteni, hogy tiszteletet és lojalitást csak kölcsönösségi elven lehet elvárni:

ahhoz a másfél millió magyar ajkú állampolgárhoz, akik jelenleg – ha tetszik, ha nem – Románia teljes jogú állampolgárai.

Gondoljuk el, milyen (jogos) nemzetközi felháborodást okozna bármely anyaországi magyar politikus szájából, ha úgy nyilatkozna, hogy tiszteletet és lojalitást várunk el a hivatalos magyar nyelvhez minden magyarországi romántól. A kormány intézkedései pedig az ország eladását jelentik stb. Teljesen nonszensznek hangzik 2019-ben. És a román változat mégis lehetséges, mégis megtörténhet komolyabb uniós felhorgadás nélkül.

Kérdés, vajon mikor jutnak el a román politikusok oda, hogy legalább retorikai szinten elismerjék a nyelvek egyenlőségét, az erdélyi kulturális értékek relativizálhatatlanságát, és egyáltalán a magyarságot mint nemzeti tényezőt? Mert románul beszélni érték, de érték és

Ha Kolozsváron, Máramarosszigeten vagy a Székelyföldön lehetőség nyílik magyarul ügyeket intézni, orvoshoz menni, vállalkozni. 

Úgy tűnik, hosszú még az út, messze van még Csaba királyfi csillagösvénye.