A térkővel leburkolt ország

2019. július 8. 9:16
Bán Dávid
Építészfórum
A térkövezés egyfajta össznépi szenvedéllyé vált.

„»Ha nyáron majd ide lejönnek, nem kell bajlódniuk a fűnyírással, csak kifekszenek a napra és élvezik a nyaralást« – mondta nemrégiben sugárzó optimizmussal egy balatoni kisház kertjét magasztaló ingatlanközvetítő jelen sorok írójának. Illedelmesen megköszöntük és menekülve távoztunk, a fa nélküli, jóformán teljes egészében térkővel borított kertecskéből. Előre láttuk a forró napon a perzselő burkolatot, az árnyék és az alulról jövő zöldfelület adta enyhülés teljes hiányát. Keresgélve a hirdetések között az is kiderült, hogy ingatlanosunk hozzáállása nem is tűnt annyira extrémnek, nyüzsögnek az ehhez hasonló »vonzó« ígéretek. Végül megtaláltuk a nekünk való idilli kertet, ahol azért ősszel gondos további faültetésbe is kezdtünk, amikor átszólt, amúgy igen kedves új szomszédunk, hogy »jaj, én hogy utálom a fákat, a tuják kivételével kivágnám az összest«. Kertjében, ha nem is térkő, de legalább fű uralkodik, szegélyezve néhány árválkodó tujával. Fa egy szál sem.

Egy apró betekintés kis-Magyarországba, ahol hamar kiderül, hogy egyre jobban hadilábon állunk a zöldfelületekkel. Ízlésünkbe úgy tűnik, erőteljesen beleszól a felülről jövő, ha úgy tetszik magas kultúrának nevezett modell, amit a mindennapi halandó sorra kap a médiában. Az egyik irányból azt látjuk, hogy minden komolyabb felújítás fakivágással indul, majd a megújítás után eredmény zöld hatása általában kétséges, avagy a másik oldal nehezményezi, hogy a minden fát konokul védő elszánt hippik gátolják a fejlesztéseket.

Igazságot tenni nem tudunk és nem is akarunk, csak a kritikai gondolkodás horizontját szeretnénk egy kicsit kiterjeszteni. Hiszen most zárult le Európa történetének egyik – ha nem a – legmelegebb júniusa, amikor is az átlaghőmérséklet nagyjából 2 fokkal volt magasabb az ilyenkor megszokottnál. Első blikkre nem tűnik magas számnak, bár mindenki már az elviselhetetlen trópusi hőségre panaszkodott, de számos klímakutató már évtizedekkel ezelőtt megpendítette, hogy a Föld jelenlegi klímájának néhány fokos emelkedése kiszámíthatatlan következményekkel jár. Eredetileg 2 fokos emelkedésben határozták meg azt a klímacélt, amit nem szabadna az emberiségnek átlépnie, mivel az azon túli változásokat a jelen ismeretek szerint prognosztizálni sem lehet. Ezzel szemben a tavalyi párizsi klíma csúcson már 1,5 fokra próbálnák leszorítani ezt a maximált változást, aminek elérésére nem csak újra kell gondolnunk a teljes energiatermelésünket – egyes médiumok persze máris azzal fenyegetnek, hogy Brüsszel hatalmas energia áremelést kényszerítene a magyar háztartások számára a klímacélok elérése érdekében –, de a fogyasztási és építkezési szokásainkat is. »A 2 fokos melegedés 1,5 fokra való limitálása nagyon gyors változtatásokat igényel az energiatermelés, közlekedés, építőipar, mezőgazdaság és ipar területein« – írja az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) tavaly októberi jelentése.

Sokan legyintenek, hogy nincs összefüggés az éghajlat és az emberi tevékenység között, mások szkeptikusan vonogatják a vállukat, hogy egy személyben úgy is kevesek vagyunk a változtatáshoz. Ezzel szemben nagyon elégedettel vagyunk, hogy polgármesterünk és helyi parlamenti képviselőnk végre egy szép, rendezett teret, vagy csodásan lekövezett sétányt ad át településünknek, amit beterít a díszburkokat, a térkő, jó esetben belerejtve egy kis zöld felületet, de azt is csak mutatóban. És valóban, az országban az elmúlt bő másfél évtizedben igencsak megszaladt a térkő, ami idővel a rendezettség szinonimája lett, a gyártók fürdenek a településekről áramló – főleg uniós támogatásokból megvalósuló – megrendelésekben, épül, szépül kis hazánk. A rendezettség ezen érzete azután érezhetően átszivárgott a mindennapi felhasználók ízlésvilágába is, aki teheti, díszkövekkel kezdi burkolni kertjének egy részét, legalább az autóbeállót, vagy a gyalogos útvonalakat, majd idővel teljesen átveszi az uralmat. A térkövezés egyfajta össznépi szenvedéllyé vált, lassan el is feledkezünk arról, hogy mi lenne eredeti funkciója, szerepe, idővel kiszorít minden mást kertünkből.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 139 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A térkő egész éjjel ontja a nappal magába szívott meleget. Nem szívja be az esővizet.
Igaza van a cikkírónak.
A szomszédom leterkovezte az egész előkertet. Rájött, hogy meleg, ezért sűrűn locsolják, hogy hűtse. Nekünk a térkő helyett rózsák és más virágok vannak-e mennyivel értelmesebb azokat locsolni:-))))

Ha meg esik az eső, akkor meg a sár a probléma. Faszt nyavalyogtok már annyit a térkő miatt.

Az a rohadék aszfalt, nyáron meleg! Le az aszfalttal!

"Gondolom, nem én vagyok az egyetlen kerttulajdonos, aki erre rájött."

Te lehetsz az első, mivel a többiek legfeljebb csak valamiféle megmagyarázhatatlan megszokásból térköveznek. Mint azt olvashatod.

Nem mondod, hogy 2010 óta a szocik faültetési programja teszi a fákat a földbe...

téged biztos megvert egy fideszes, hogy minden rossz mögött őket sejted

Én is úgy vagyok vele, hogy legyen a kertben minél több fa, annál kevesebb lesz a zaj, és a por.
Szomszéd kertje üresen állt évekig, nyáron mindig kétméteres parlagfű volt rajta (volt, hogy én vágtam le), megérkeztek, körbekerítették, és letérkövezték a felét.
Majd nekiálltak pampogni, zavarja őket a kerítés mellett növő lila akác.

Érthetetlen. Talán lustasaggal magyarázható. Nem kell kapálni, füvet nyírni, ezek pedig az egészségnek is jót tesznek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés