Fut két párhuzamos történet a médiában
„Fut két párhuzamos történet a médiában.
Az egyik egy korábban egekbe magasztalt képviselő zuhanása a mélybe, amiért azt állította, hogy sokgyerekes családban a fegyelem nélkül hatványozottan nő annak kockázata, hogy kárt tesznek magukban a kölykök, mert nincs annyi energia, hogy mindig mindenkit szép szóval vegyél rá arra, hogy működjön a család. A közönség fejét venné az illetőnek, már azért is hogy egyáltalán a nevelést és a fegyelmezést egy mondatban merte említeni. Lemoshatatlanul gyerekverő lett.
A másik történet egy háromgyerekes család tragédiája, akikkel kapcsolatban több jel is utal arra, hogy boldog szertelenkedésben élték mindennapjaikat. Talán nem volt hangos szó se nagyon. Hogy szerencsétlen véletlen volt-e, vagy a körülmények elkerülhetetlen eszkalálódása, mindenesetre meghalt egy kislány. A közönség az anya fejét venné, hogy nem vigyázott rájuk, nem nevelte meg őket. Örökre ő lesz a felelőtlenség mintapéldája.
A kettő között kéne valahol? Vagy néha kicsit erre, néha kicsit arra? Hát hogy lehet így megfelelni mindenkinek, ha a közönség egyik nap még vérszomjas waldorfos, másnap már mutáns matulás? Ha leüvöltöm a gyerek fejét, amiért nem néz körül a járdáról lelépve, akkor puha vagyok, vagy kegyetlen?”
Összesen 43 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
A megboldogult Ranschburg Jenőről volt egy anekdota, hogy kisgyerekével várakozott az orvosi rendelőben. A gyerek ugrabugrált, szertelenkedett, amit a jeles gyerekpszichológus a könyveiben ajánlott szelíd beláttatással próbált kezelni. Majd harmadszorra lekevert egy méretes taslit és lőn csoda...
Bejelentkezés