Jöjjön a konzervatív válasz a klíma védelmére!

2019. június 28. 7:35

Kohán Mátyás
Mandiner
Konzervatív klímakoncepció kell, polgári klímaterv, józan válasz a fullasztó melegre és a légszennyezettségre, a szeméthegyekre és a tengerszintre, a jegesmacikra és a Greta Thunbergekre. Mert ha nekünk nincs tervünk, majd lesznek másoknak formabontó gondolataik – és abban nem lesz köszönet. És addig is: söprögessünk mindannyian, mindenekelőtt a saját házunk táján.

„A konzervativizmus abból az érzületből indul ki, amellyel minden érett ember kész egyetérteni: abból, hogy a jó dolgokat könnyű tönkretenni, de megalkotni őket nem könnyű.” (Roger Scruton: Hogyan legyünk konzervatívok?)

 

Berlin, 2019 eleje. A vörös-vörös-zöld koalíció 30 új elektromos busszal kerekíti ki a német főváros uszkve ezernégyszáz darabos flottáját – a zöld öröm ezért kiárad az egész földre, a nagyvilág örvendezve ujjong, a mennyei olgák és a hatalmas klímakirályok pedig Müller főpolgármester himnuszát zengik, és vég nélkül éneklik: szent vagy, szent vagy, progresszív istencsászár vagy!

Aztán a 15 jajsárga Solaris és napszín Mercedes barátaik hangtalanul kipercegnek a Spree-parti metropolisz utazóközönsége elé, a nagyérdemű döbbenten konstatálja, hogy nincs bennük se klíma, se fűtés, a városvezetés pedig gordiuszian átvágja a csomósodó PR-katasztrófát:

telepít minden buszra egy kiegészítő dízelmotort,

melyre – mivel a buszokat nem ez hajtja – immár egyáltalán semmilyen károsanyag-kibocsátási norma nem vonatkozik. Mindenki boldog, a gerinctelen politikusi magatartást sikerült centiről centire a törvény betűjéhez törni, zum Wohle, szálljanak az új kályhák jó széllel. A következő kilencvennél majd megoldják valahogy dízel nélkül, addig lapítás.

No, hát ilyenkor sajnálja csak igazán az ember aggódó fia, hogy a klímavitába és a hozzá kapcsolódó politikai cselekvésbe másfél évtizede nem tudott érdemben belevakkantani sem egy épeszű konzervatív. Mi, klímabelgák, fogtuk magunkat az euróhármas szívó Golfjainkkal, és nem álltunk sehova.

Hát most megnézhetjük, mi van klímaügyben helyettünk: péntekenként vegytiszta jobbító szándékból sulit bliccelő tizenévesek, utópista-marxista zöld agyrém harminc százaléknyi választóval Európa-szerte, meg Demeter Márta.

Az új zöld szavazók konzervatívok, liberálisok, szocdemek és bizonytalanok;

röviden-tömören: ugyanannyira sokszínű néptömeg, mint a főállású bevándorlásellenes pártok szavazói, azaz azért és csak azért szavaztak egy tőlük minden más kérdésben távol álló pártra, mert a saját kutyáik kölykei egy évtized alatt sem bírtak három értelmes gondolatot megfogalmazni egy perdöntő politikai kérdésben. A kérdés pedig csak kúszott és kúszott, épp addig kúszott felfelé a fontossági rangsorokban, míg egy szép napon fel nem csücsült a tetejére, és át nem rajzolta a komplett európai politikai térképet.

Szakad alattunk a part.

Egyre több kormányba kerülnek be az újmarxista zöldek, és az eszement autókitiltogatások meg a hangzatos klímacélok osztódásos szaporodása mellett jönnek majd az Észak-Rajna-Vesztfália tartomány volt oktatási miniszter asszonyához hasonló zöld kosztümös erényszobrok, akik úgy ugrálnak eldugott kisutcákon kampányhibrid és szolgálati Audi-dízel között, mint Gyurcsány a főpolgármester-jelöltek között –

erkölcsi tartás nélkül, puszta zöld politikai marketingből pedig nem lehet bolygót menteni.

Konzervatív klímakoncepció kell tehát, polgári klímaterv, józan válasz a fullasztó melegre és a légszennyezettségre, a szeméthegyekre és a tengerszintre, a jegesmacikra és a Greta Thunbergekre, mert ha nekünk nincs tervünk, majd lesznek másoknak formabontó gondolataik – és abban nem lesz köszönet.

Magyar, lengyel, észt és cseh vétóval bukott el a 2050-es európai dekarbonizációs stratégia, azaz az Unió szén-dioxid-kibocsátásának nullázására vonatkozó terv, ami épp egy ilyen formabontó gondolat volt: 2050-re tiltsuk ki mindenhonnan az összes belső égésű motort és szereljük le az összes hőerőművet, azaz szabadítsunk magunkra bődületes gazdasági kárt – mindezt azért, hogy a világ szén-dioxid-kibocsátásának nyolc, ismétlem, nyolc százalékát megspóroljuk, ezzel megmentve nulla jegesmedvét, zéró tüdőbeteget és sehány fokot a globális felmelegedésből.

Álszent, önsorsrontó, hasztalan őrültség lett volna, ráadásul betartathatatlan és játszi könnyedséggel halasztható – azaz épp olyan, mint a kiotói egyezmény volt huszonkét éve, meg a párizsi egyezmény a minap, vagy a 2020-as német klímacél, azaz az összes, kétezer jogász által letárgyalt klímaegyezmény: nagy eufóriával tálalt rántott semmi, köret nélkül, éhgyomorra. Négy értelmes ország megvétózta, szívesen.

A konzervatív klímapolitikának épp azt az egyetlen dolgot kellene a világ színe elé tárnia, ami mindenki más szeretetreméltó klímarettegéséből hiányzik: a tartalmat, az Isten szép szerelmére, a hogyant a mit mögé, a száraz, hisztimentes, élhető, centire-grammra kikalkulált szakmaiságot, politikaközeli mérnököket és mérnökközeli politikát,

eladva jól átsütött új konzervatív gondolatokkal, mert nekünk klímakérdésben még lózungjaink sincsenek,

a csíkosszúnyog csípje meg! Szakértők és politikai marketingesek szoros együttműködése kell ügyről ügyre, szemétszigettől tengerszinten át dízelbotrányig, és ha a szakma alaposan megszakmázza a szakmát, a marketing pedig tetőtől talpig megmarketingeli a marketinget, akkor a haza fényre derül, ahogy derült az összes rendes konzervatív ügyben kétezer év óta.

Meg kellene időnként kérdezni a szakértőket, mondjuk autóügyben felhívni Hanula dékán urat a Széchenyi István Egyetemről – ha valaki, akkor ő aztán mesélne sok csodát a vonal túlvégén csücsülő politikusnak: például azt, hogy az akkumulátorgyártás sajátosságai miatt az elektromos autókkal legfeljebb áthelyezni lehet a szén-dioxid-kibocsátást, csökkenteni nemigen, főleg magas hatótávnál.

Azaz Újlipótvárosban ugyan nem fulladunk meg, de világszerte továbbra is megfőlünk, csak drágábban, mint benzinnel.

Mesélne arról is, hogy az agyonfetisizált budapesti nitrogén-oxid-határérték legalább háromszorosát viseli el pár százmillió európai család vacsorafőzés közben a konyhában, a német munkahelyeken pedig ezen érték húszszorosa is legális. Elárulná, hogy széndioxid-kibocsátás szempontjából a hosszú utakat továbbra is dízelmotoros kocsival a legkörnyezetkímélőbb megtenni. Megpendítené, hogy a minden héten három szénerőművet nyitó Kínát nem az észveszejtő klímatudat fanyalította rá az elektromos autókra, hanem az, hogy az összes többi motortechnológiában a kínai ipar teljesen versenyképtelen a japánokkal és az európaiakkal szemben. Odacsapna a budapesti szálló porról terjedő mítoszoknak kiemelve, hogy a teljes pormennyiség nagyjából 5-8%-a származik csak a gépjárművektől, és ennek is gumi- meg fékkopás a tekintélyes része – azaz ha a budapestiek holnap abbahagynák az autózást, a por 95%-a szálldosna szépen tovább hullamerevre bénult gazdaságunk fölött.

És ilyen klímasztoriból szakajtónyi van még, mert minden szakterületnek van egy Hanula Barnája, aki egy klimatizált tervezőszobában egy korsó bioparadicsomlé mellett előveszi a kockás papírt, és kiszámolja minden környezetpolitikai döntés lehetséges következményeit színjózanul, kőkeményen és gyémánttisztán. Ebben az országban minden egyes piti dolognak van minimum egy szemüveges, kockásinges, fül mögé tűzött ácsceruzás szakértője, aki évtizedek óta gyártja az asztalfióknak a világmegváltó kockás papírokat, de soha semmilyen asztalra nem tudta őket lecsapni, mert nulla politikai érdeklődés mutatkozott a brilliáns elméje iránt.

A konzervatív klímapolitika a kockás papír klímapolitikája.

A konzervatív klímapolitika megkeresi a környezetpolitikai részterületek legvájtabb fülű szakértőit, és eladja a gondolataikat a néptömegeknek. És mindenekelőtt a konzervatív klímapolitika az, ami minden egyes gazdasági vagy kényelmi áldozatot lemér a környezeti hasznosság patikamérlegén, és semmi olyanhoz nem adja a nevét, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja.

Hidegfejű, megfontolt, mégis tartalmas klímapolitikára igény van, csak képviselőből nem adatott neki egy szál se.

Legyünk hát mi magunk azok.

Söprögessünk mindenekelőtt a saját házunk táján,

tartsuk meg a telefonjainkat három-négy évig, ne vegyünk nagyobb autót, mint ami kell, városban kettecskén ne legeltessünk háromtonnás dízelszörnyet, Palkonyáról Szekszárdra meg ne Teslával ingázzunk, hanem egy kis benzinessel, egy tiszta dízellel vagy egy jó hibriddel; vigyük szépen konténerbe jól megérdemelt söreink alumíniumtetemeit, elméleti alapozásnak olvassunk Roger Scrutont, fizettessük ki az élősködő szennyezőkkel az istenverte mocskuk árát (költséginternalizálás), aztán keressük, kutassuk, fürkésszük a tapasztalt klímaszakbarbárokat, és dugjunk az orruk alá annyi mikrofont, amennyit elbír az éter.

A sarki jégsapkákból így is holland belvíz lesz, és így is belepistulunk majd a féléves hőségbe, de így legalább esélyünk lesz túlélni a körülöttünk gomolygó klímakatasztrófát, mert megtaláljuk majd a kritikus kérdéseket, és tudjuk kiből kibányászni a megfelelő válaszokat rá. Az élet kín lesz és fogcsikorgatás, de legalább egy olyan világot hagyunk majd unokáinknak örökül, amiben nem csak lehetséges lesz élni, de érdemes is – mert nem egy agyonszabályozott klímautópia lesz, hanem egy élhető civilizáció elektroautókon rohangászó fővárosi postásokkal, békés nagy Passatokkal a falusi porták előtt, és boldogan legelésző tehenekkel, akikből ugyanúgy dupla hátszínsteak lesz száz év múlva, mint kétszáz évvel ezelőtt.

Mert az életet a sava-borsáért kell, hogy éljük, nem a puszta túlélésért magáért.

És a klímavédelem végső soron az életért van, nem annak ellenére.

Mi pedig, klímabelgák, az élet pártjára álljunk. Hivatalból.

Összesen 264 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát nem sok minden jutott eszedbe a témáról, de azért hozzászóltál.

Ha elolvastad, akkor nem értetted meg. A 2050-es határidőt könnyű kitűzni, a hogyanra viszont nem fog választ adni a szegény kis Greta, akit cégérnek használnak a tüntetéseken.

A klímaváltozás főleg a gazdaság bűne, és csak a gazdaság átalakításával oldható meg. Az állandó növekedés bűvöletében élve hogyan lehet csökkenteni annak következményét, erre a tüntetések semmilyen választ nem adnak.

A klímáért mozgalmárként tüntetők ugyanúgy meglovagolnak egy jövőbeli konkrét veszélyt, mint ahogy mások meglovagolják az ugyanilyen konkrét jövőbeli veszélyt jelentő migrációt. Azzal a különbséggel, hogy amíg a klímáért aggódók bagatellizálják és lényegében szalonképessé tennék a migrációt. A migráció miatt aggódók viszont nem bagatellizálják a klímaváltozás veszélyét, csak a különböző üres szólamok mellé felteszik a kérdést, hogyan és miből, milyen hátrányokat kell az ügy érdekében elviselni? Na, ezekre szegény kis Greta nem tudja a választ, de még az őt ízléstelenül mutogató, menedzselő szülei sem.

Ettől lesz aztán komolytalan a klímáért való aggódás.

Nem vágyom erkölcsi győzelemre, meg vagyok nélküle is.

A klímaváltozás és a migráció valóban összefügg, ehhez még jön a migrációt kibocsátó országok túlnépesedése. Fontosabb lenne őket abban segíteni, hogy otthon maradjanak, fontosabb lenne például náluk hirdetni, hogy a nők nem szülőgépek. Mert ha nagy tömegben ide jönnek, hosszútávon letarolnak mindent, ők nem lesznek sem demokraták, sem liberálisok, ők nem fogják azt az európai munkakultúrát képviselni, ami az európai színvonalat létrehozta. Ez pedig Európára egyszerre fogja ráhozni a társadalmi háborúskodást, szükségszerűen a gazdaság lassulását, és a klímaváltozás hatását. Szóval, van értelme annak, hogy "idenegyűjjenek".

Te meg azt próbáld meg, ha nem is megérteni, hanem átgondolni, hogy az ide kényszerből, vagy tudatosan, szervezetten érkező migránsok eltérő társadalomfelfogása, más felkészültségük, munkakultúrájuk felforgatja, lezülleszti Európát, tönkreteszi a gazdaságot. Ami pedig a libsizést és demokratázást illeti, szerinted milyen ideológia szerint fognak itt élni? Liberális demokráciából és annak csatolmányaiból már ma is fel vannak mentve, míg rajtunk ezt be akarják hajtani. Ez a ti törzsi mentalitásotokkal is szembe megy.

A világ mindig úgy működött, hogy vagy én, vagy ő, vagy mi, vagy ők. A kereszténységet ne keverd ide, mert ehhez semmi köze, egyébként is csak kiforgatják. Az önvédelem nincs ideológiához kötve.

Van egy része a világnak, amelyik önmaga gazdasági lehetőségeit túlhaladva népesedik, környezete egyre nehezebben élhetővé válik. Ezért az a megoldás, hogy a világ másik, fejlettebb, a környezeti változásban másképpen, de szintén érintett részét le kell zülleszteni, fel kell áldozni? Mert asszimilációról nem beszélhetünk, ezt pont a befogadás kultúráját erőltető, pusztán a jövevények számára megengedő felfogás teszi lehetetlenné.

A szolidaritás az lenne, ha a globális gazdaság mérhetetlen hasznát arra fordítanák, hogy ezeknek a népeknek a helyben maradását megoldják. Tudom, tudom, magam is mosolygok rajta, ennek az egyetlen értelmes szolidaritásnak semmi esélye nincs.

Pár gondolatom a cikkel kapcsolatban:
- az úgynevezett zöld pártok valahogy mindig csomagkapcsoltan működnek, úgy képviselik a környezetvédelmet, hogy azzal együtt egy erős kommunisztikus ideológiát is hirdetnek. Ez ellen tényleg csak annyit lehet tenni, hogy a jobboldal is erőteljesen képviseli környezetvédelmet.
- Az is jó ötlet, hogy a "hogyanra" kell rámenni, a célok mellett a megvalósítás lehetőségeit, költségeit is képviselni - ez a nagy hiányossága a baloldali környezetvédelemnek, így legalább lehetne érveket összevetni, és mindenki megtudhatná, hogy egy-egy távlati cél eléréséhez az adott egyénnek mit kell tennie holnap, egy, tíz vagy harminc év múlva.
- Szerintem ami a legjobban működne, az az externáliák fokozatos bevezetése. Lehet mondani azt, hogy a szeméthegyekre a megoldás a teljes reciklálás, ezért mondjuk ötven év múlva minden kidobott tárgy újra lesz hasznosítva. Ehhez volna egy olyan terv, hogy (hasból jövő számok) öt éven el lehet érni a 10 százalékot, ehhez kell egy X összeg, amihez 7% reciklálási különadót kell kivetni a veszélyes hulladéknak minősülő termékekre, ami utána öt évente emelkedik. Innentől mindenki eldöntheti, hogy támogatja-e ezt a tervet. Itt is be lehetne vonni minél több szakértőt, hogy melyik területen lehet a legkisebb költséggel a legnagyobb nyereséget (már a környezet számára) elérni, ezek után sok terv vetélkedhetne egymással. Az externáliák bevonása azért is lenne jó, mert egyből megmutatná, hogy mely területek okozzák a legnagyobb környezeti terhelést, és a rárakódó adók azonnal csökkentenék azt.

Mondjuk az elektromos autóknál nem értek egyet a szerzővel, a német adatokat a német energiawende és az ottani autólobbi befolyásolja, de itt is érdemes számokat hozni, és azokat egymásnak vetni.

A politika arról szól, hogy a pártok a szavazókat képviselik.
A környezetvédelem most sokkal több embert érdekel, mint 30 éve, tehát nyilván mindegyik pártnak fel kell venni a környezetvédelmi tematikát is.
Ennyi erővel lehetne reklamálni a kereskedőnél is, hogy hasznot akar szerezni a dolgok megvásárlásával majd eladásával.

Nagyon régen olvastam cikkeket arról, hogy magasabb fényvisszaverési képességgel rendelkező utakkal hatékonyan lehetne csökkenteni a városi hőmérsékletet.
Sőt, még attól sem kellene félni, hogy ez fehér úttestet jelentene, ami elvakítaná a vezetőket, mivel az infravörös tartományban reflektívebb anyag is rengeteget számítana.
Ha rajtam múlna, már rég kötelezővé tettem volna a magasabb fényvisszaverésű anyagok használatát az úttesteknél, járdáknál és háztetőknél.
De még az autóknál is.

Olyasmire emlékszem, hogy ha a teljes energiafelhasználást atomerőművekkel látnák el, akkor olyan negyven évre elég urán van.
Tóriumot használva ezt több száz évvel ki lehetne tolni, viszont nincsenek még kereskedelmi tóriumos erőművek.

Ismerős erre mondja, hogy sokkal több szavazó van, mint nagy cég.
Azaz működő demokráciában egy idő után leszavazzák az "establishmentet".
Én ennél szkeptikusabb vagyok, de pl. Trumpnál pont működött, szóval azért van remény.

Akkor a besorolásod szerint populista és marginális pártok léteznek. Utóbbiakkal az a baj, hogy általában csak egy területre koncentrálnak, a többire magasról tesznek - legjobb példa rá a Kalózpárt.
Mondjuk Áder már jóval korábban képviselte a környezetvédelmi témákat.

Génsebészetben nagyon nagy lehetőségek vannak, de a Monsanto már rég megérett a beszántásra (tudom, megvette őket a Bayer - pont azért egyesültek, mert a Monsanto neve nagyon rosszul csengett, a tíz leggyűlöltebb amerikai cég listájában tuti helye volt régóta - és nem ok nélkül)

Mihelyst kiérnek a nagy hajók a nemzetközi vizekre, átváltanak a tengeri üzemanyagra, ami kb. a mindenféle olajfeldolgozásból visszamaradt szemét.
Elő lehetne írni, hogy ott is csak kénmentes üzemanyagot lehet használni, viszont ez növelné a finomított kőolajra a keresletet, és növelné a felhasználhatatlan hulladék mértékét.
Itt tényleg csak egy hozzáállásbeli váltás segít.

Én a tóriumról azt olvastam, hogy biztonságosabb, mint az urán, és még a kiégett fűtőanyag is felhasználható, kevesebb szennyezőanyagot hagy maga után.
Én a magam részéről azért megvárnám, míg van vagy tíz év tapasztalat kereskedelmi célból épített tóriumos erőmű üzemeltetésből.

Hamarjában csak ezt találtam, biztos van ennél jobb cikk is:
https://www.nuclear-power.net/..

(de ez nem az a cikk, amit pár éve olvastam)
Ha jól értem, akkor az Urán 232 erősen sugárzik a gamma tartományban, amit nehezebb árnyékolni.

Emlékeztet ez a MOL zöld benzinkútjára. Attól volt zöld, hogy volt rajta pár napelem. Értitek, zöld benzinkút, ZÖLD BENZINKÚT, baszki! :D Ugyanazt árulta, mint a többi.

És ennek ellenére sokkal, sokkal drágább.

Te tartod őket értéktelennek, mert nem azt tartod fontosnak, hogy hazájukban megéljenek, hanem idegen földre hoznád, csábítanád őket, hogy most az őket egykor gyarmatosító országokban legyenek idegenként kihasználva.

Ezek az emberek Európában boldogtalanok, elégedetlenek lesznek, mert nem találják meg azt, amit ígérnek nekik, amikor útnak indulnak. Ebből következik a bezárkózás, szembe helyezkedés az itteni szokásokkal, és máris könnyen lehet őket radikalizálni.

Azt pedig nyilván nem gondolod komolyan, hogy az érintett országokból több tízmillió, vagy százmillió embert be lehet fogadni Európában. Mert ha az egymilliárdhoz közelítő Afrikából befogadod mondjuk a lakosság tíz százalékát, az százmillió ember. Afrika szempontjából nem megoldás, Európa viszont belerokkan. Szóval hagyd a terjesztésre rád bízott propaganda szöveget, és ne nézz hülyének másokat..

Greta egy cégér, egy beteg kislány, akit ízléstelenül felhasználnak. Azzal semmire nem megyünk, ha Gréta olyan szólamokat mond, hogy szeretné, ha a politikusok is éreznék azt félelmet, amit ő érez. Hatásvadász szöveg, lehet ezt hangoztatva hőbörögni, fetrengeni, de ettől semmi nem fog megváltozni. Az ilyen hivatásos aggódóknak nem is érdekük, hiszen a megoldódó problémák őket teszik feleslegessé.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés