California Dreamin'

Kalifornikáció – Utazás a legmesszibb Nyugatra

2019. június 8. 08:13

Írta: Kohán Mátyás

​„It's the edge of the world and all of western civilization.” Aki Amerikát érteni akarja, először Kaliforniát kell megértenie. Kalifornia milliók hagymázas álma, tízmilliók fakó valósága, egyszerre mély és sekély kultúrélmény. Ma húsz éve jelent meg a Red Hot Chili Peppers klasszikus lemeze, az utolsó nagy rockalbumok egyike, a Californication: épp jó nap arra, hogy elinduljunk a Nyugati Partnak! Útirajzunk a Golden State mélyéről.

„It's the edge of the world and all of western civilization
The sun may rise in the East at least it's settled in a final location”

(Red Hot Chili Peppers: Californication)

 

„Ah! Amerikába! csak ott tul a tengeren, ott van az élet!
Ah! Amerikába miért nem utazhatom én soha véled…
Ott van az élet, a pénz, az öröm, s a kaland tere, küzdeni tér:
tengve a drága kenyéren unalmasan itt nyavalyogni mit ér?”

(Babits Mihály: Mozgófénykép)

 

Kaliforniát nem lehet megmagyarázni – főleg azért, mert ilyen, hogy Kalifornia, nem létezik. Aki nem hiszi, járjon utána, s válasszon magának egy Kaliforniát.

A választék bőséges: van egy az amerikai-mexikói határ mentén, fővárosa Tijuana, ablakai deszkában gazdagok, és főleg drogcsempészettel foglalkozik. Aztán Alsó-Kalifornia néven fut egy sivatagos mexikói félsziget gyönyörű tengerparti üdülőhelyekkel.

Egy harmadik Kalifornia a huszonmilliós Los Angeles-i régió Beverly Hillstől a comptoni nyomortanyáig, ahol dugó nélkül is órákat lehet autópályázni városon belül háztól munkahelyig; negyedik Kaliforniaként

kínálja magát a világ leggyönyörűbb helyeit tömörítő Big Sur,

John Steinbeck világklasszis regényeinek színhelye a montereyi tengerparttól a Salinas termékeny völgyén át King City-ig. 

Aztán a fővároson, Sacramentón át Bakersfieldig ott terpeszt a tükörsima Central Valley, negyvenezer négyzetkilométernyi Kaliforniába oltott Texas, amit eleink mezőgazdasági célra hasznosítottak, ma pedig többé-kevésbé illegális mexikói bevándorlók támasztják le álmos városkáiban magukat és huszonéves Toyotáikat minden este, hogy másnap hajnali négykor ismét nekivághassanak a kétszáz kilométernyi autópályának, és tizenkét dollár per óráért kimoshassák San Francisco szennyesét, bepelenkázhassák a Szilícium-völgy időseit és leszüretelhessék a Fresno környéki gazdák szőlejét. Innen vezet az út a vadregényes Yosemite-be.

Ott van aztán maga San Francisco, a negyed Budapestnyi területre beszorított dimbes-dombos, barna villamosos, nagy piros hidas világváros, északra a festői Napa-Sonoma borvidékkel, délre pedig a nyolc Érdnyi Szilícium-völggyel,

melynek lapos, könnyűszerkezetes egyenházai közé minden élők pénze és személyes adatai szorultak,

és ahol harapni lehet az innovációt. Kerouac írja a völgyről, hogy „egy hosszú házsor 50 mérföldre le San Joséig, mintha egy szörnyű nagy Los Angeles nőne ki délre San Franciscóból”.

Öbölvidék, észak, kelet, dél, San Jose, nagy szünet – aztán van még a komplett Észak, Mendocino, Humboldt, Shasta, Modoc megyék és társaik, ahol a madár se jár, pedig gyönyörűek, és ott kivételesen még víz is van.

Egy szó, mint háromszáztíz: Kalifornia komplex állat. Megmagyarázni nem is lehet, csak atomjaira bontani és boncolni kezdeni.

Big Sur

*

„Aztán jöttek a rideg spanyolok felfedezni keresztül-kasul, kapzsin és realistán, és az ő kapzsiságuk aranyért buzgott, vagy Istenért. Úgy gyűjtötték a lelkeket, mint a drágaköveket.” (John Steinbeck: Édentől keletre)

Kalifornia mindenekelőtt spanyol projekt volt. A chumash indiánok diplomatikus kiakolbólítása után Junípero Serra mallorcai ferences kezdett el szépen sorban szentekről elnevezett katolikus missziókat alapítani a part mentén – San Diegóval kezdte 1769-ben, és 1784-es halálakor már attól 840 kilométerre északra, San Franciscónál járt. A kaliforniai partvidéken ennek megfelelően minden magára valamit adó helységnek az idegzsábáig amerikanizált szent spanyol neve van (Santa Cruz = széena krüúz, San Jose = szenhöozééj, illetve – a hispanisták most hagyják el a szobát – Vallejo = vallejó, ez ugye rendes sevillai szalonokban minimum egy kásás vajjeho lenne, ha nem is rögtön vasseo). A nagy mexikói-amerikai háború végén, 1848-ban aztán a protestáns Amerika kapott négy és fél szép új katolikus államot, köztük Kaliforniát – nincs tehát kétszáz éve annak, hogy az állam beköltözött Uncle Sam szárnyai alá, és

a mexikói elem nem kopott még ki. Sőt.

A spanyol-amerikai szerelemgyerek Kalifornia csillog-villog, büszke, gőgös, számító, életerős, kifinomult, tobzódó és letaglózóan szép – de egy fenntarthatatlan dominóállam, homokra épült neuschwansteini kastély, digitalizált demokrata olajsejkség, kútjaiban sűrűn folyó innovációval, amely jelen formájában pont addig él, amíg értéktelenné nem válik a világpiacon a kaliforniai tudásnafta.

A tetszhalott helyi republikánus pártot egy személyben pótló Victor Davis Hanson stanfordi professzor írja, hogy ha a bőkezű nyugdíj- és segélykiadásokkal agyonterhelt majd’ negyvenmilliós államot elhagyná a százötvenezer legnagyobb adófizetője, helyben összecsuklana a költségvetés. A tőke márpedig nem a hazáját szereti, hanem az alacsony adókulcsokat – olyat viszont Kaliforniában rém nehéz találni.

Ilyen könnyen elpöckölhető gyilkos dominóból számolatlanul van még. Ha holnap egy őrsnyi vasnyűvő manó elnyisszantaná a Yosemite-ből kivezető vízcsőcsordát, amelyben 16 napon és jó négyszáz kilométeren át utazik a víz a Sierra Nevadából a nyugati part nagyvárosaiba,

Los Angeles és San Francisco egyazon napon pusztulnának szomjan.

Hasonló hatással járna, ha egy karakánabb arizonai kormányzó betiltaná a Colorado folyóból történő kaliforniai vízlopkodást. Szinte minden nyáron vízkorlátozás van így is – az egy rendszerből poharazgató két nagyváros vonzáskörzetében választani kell hajmosás és kerti medence között. San Franciscóban az utóbbit választják, Los Angelesben pedig tesznek az egészre és kifizetik a büntetést – amíg tehetik. A kaliforniai partvidék júniustól csontszárazra sárgul, félsivatagra pedig iszonyatosan nehéz fenntartható gazdaságot építeni.

Aztán ott az olaj. Kaliforniánál autófüggőbb vidéket még nem hordott hátán a föld. A vényolcas olajtemetőknek, a háromtonnás Fordoknak, Chevyknek, Dodge-oknak, soha véget nem érő Toyota szedánoknak, mellettük a progresszívebb lelkek által használt Priusoknak és Tesláknak való kiszolgáltatottság a legelemibb szinten kezdődik: nincs sarki kisbolt. Semelyik sarkon, semelyik ház tövében. Nagy bevásárlóutcák vannak, meg autópályák mellé épített óriási hipermarketek gigászi parkolókkal, Safewayek, Walmartok, Ranch 99-ok, Whole Foodsok és végeláthatatlan bevásárlóközpontok, melyekben csak kínaiul van kiírva, hogy rossz a mozgólépcső.

A tömegközlekedés elhanyagolható, az ember gyereke iskolába is leginkább saját autóval jár. Mivel pedig a munkahelyeket kínáló városokban megfizethetetlen a lakhatás, a bérből és fizetésből élőknek természetesen ingázni is kell hatsávos autópályákon oda-vissza két-két órákat a világ végéről és vissza.

Egy kaliforniai autó nélkül partra vetett ámbráscet,

az állam pedig egy hét benzinhiánytól összecsuklana – a Beverly Hillst, San Franciscót és a Szilícium-völgyet kiszolgáló spanyol ajkú szolgaosztály ugyanis egyszerűen nem jutna el Los Banosból Palo Altóba, az öbölvidék pedig a mosatlan edényekben lelné fulladásos halálát.

*

Szolgaosztály ez, nem munkásosztály. Az illegális mexikói és közép-amerikai bevándorlók között érthetjük csak meg igazán, milyen fából is faragták a kaliforniai vaskarikát. Valakinek ugyanis a világ ötödik legerősebb gazdaságában is fel kell takarítania, ki kell címereznie a kukoricát, el kell mosogatnia, le kell nyírnia a füvet, ki kell pucolnia a szennyvízcsatornát, be kell pelenkáznia a gyereket és meg kell párolnia a karfiolt – mindezt a kaliforniai fehér középosztály számára megfizethető áron.

Kalifornia elitegyetemet végzett fehér üzletemberei, ázsiai szoftvermérnökei és európai bevándorló ingatlanügynökei márpedig soha nem fognak takarítónőket, kertészeket és idősgondozókat szülni –

a megoldás tehát a nincstelen, traumatizált mexikóiak tömeges importja,

a költséghatékonyság érdekében papírozatlanul.

A fent említett Hanson professzor Mexifornia című művében részletesen leírja a befogadó humanizmusnak álcázott rabszolgatartás receptjét: végy egy korrupt, működésképtelen, koldusszegény, etnikai villongásoktól és szervezett bűnözéstől sújtott országot, vedd át tőle a legkiszolgáltatottabb szegényeit, állítsd őket farmokra, mosogatómedencék mellé, kórházi ágyakhoz, fizess nekik készpénzben adózatlan minimálbért, alakíts ki nekik olyan párhuzamos társadalmakat, amelyben bármiféle igazolvány nélkül járhatnak kórházba, bérelhetnek lakást és fizethetik a nyugdíjjárulékot, passzold le nekik autóparkod selejtjét, és gondoskodj arról, hogy mexikói kultúrájukból, spanyol nyelvükből jottányit se adjanak fel.

Sőt, minden kínjukat-bajukat a rendszerszinten rasszista fehér Amerikára fogják, mert így

garantáltan nem fognak soha az életben sehová integrálódni,

szintet lépni a társadalmi ranglétrán, és végigdolgozzák majd neked az életüket rongyos tízdollárokért, adminisztratív költségek nélkül. Lázadó, semmirekellő gyermekeiket ugraszd egymás nyakának a fehér kertvárosoktól kellemesen távol felhúzott housing project társasházakban, majd börtönözd be őket, és ha kihalnak, hozz helyettük másik kétmillió szerencsétlent Oaxaca kokainfehér poklából.

Ilyetén módon megnyomorítasz ugyan pármillió embert, bandaháborúk martalékává teszed Downtown Los Angelest, hajléktalantanyává Hollywoodot, és eléred, hogy Amerika leggazdagabb államának legnagyobb városát pozdorjává rohassza a patkányrágta szemét, de legalább az edényeid az ítéletnapig olcsón el lesznek mosva, mindig lesz az asztalodon friss San Joaquín-völgyi chardonnay, és soha az életben nem kell majd aggódnod a sienai márványpadlód tisztaságáért. Sőt, még

az elnyomott közép-amerikaiak befogadójának babakék liberális álomképében is tetszeleghetsz.

Csak a gazdasági versenyképesség oltárán már megint sikerült feláldozni egy jogfosztott embertömeget, mint Lincoln bátyánk előtt valahol messze a gyapottermő délen. ¡Hola Chicanos, mucho gusto!

*

„Síri csend tölti be az egész várost: nyomtatószerű emberek, irodai vezetők és szobafestők mind csendesen állnak második emeleti ablakokban, letekintve San Francisco üres utcáira: időnként elsétál lent néhány beatnik, szintén csendben: nézik őket, de nem csak a hatóságok, hanem mindenki: látszólag a beatnikeké a teljes utcarendszer: de senki nem mond semmit: és ebben a tömény csendben egy önhajtó peronon a belvárosba megyek és ki a farmokhoz, ahol egy csirkefarmot vezető nő meghív, hogy csatlakozzam hozzá és éljek vele.” (Jack Kerouac: Big Sur)

Virtue signalling, az erény hazug sugárzása – így mulat egy kaliforniai úr.

A mainstream (illegális bevándorlás felett szemet hunyó, vérmesen abortuszpárti, fegyverellenes, osztályharcos) kaliforniai politika az igazság zászlaja alatt vonul hadba az igazságtalanságért. Tudják, pontosan tudják, hogy valami nem kóser a rendszerben, és ebből a meghasonlottságból rögtön következik is minden, ami ebben a csodaszép, kőgazdag és a végtelenségig sikeres államban cigányútra futott.

Kaliforniában a hatalom túlkapásai ellen való felszólalás kultúrája („speak truth to power”) gimnázium elsőtől kezdve az ifjak DNS-ébe ivódik, a beszéd szabadsága szocializációs szegletkő, Ben Shapiro amerikai konzervatív megmondóembert mégis rohamrendőröknek kellett védeniük a lekordonozott és kiürített Berkeley Egyetemen, mert a kaliforniai elit nannyk, teniszedzők és kétszáz dolláros órabérű magántanárok által felnevelt csemetéi

képtelenek voltak uralkodni magukon egy más világnézet hallatán.

Az sem véletlen, hogy Brett Kavanaugh bíró nagy vihart kavart kinevezési eljárásában a becstelen lejáratókampányt szervező összes hivatásos felháborodónéni kaliforniai volt: Christine Blasey Ford, a megrendült, Ausztráliában nyaraló, de Washingtonba repülni poszttraumás klausztrofóbiája miatt képtelen áldozat, aki váltig állította, hogy az őt egyébként nem ismerő Kavanaugh 18 évesen erőszakot tett rajta, a Stanfordon és Palo Altóban tanít pszichológiát; a vádjait politikai célra felhasználó, azokat kénye-kedve szerint visszatartó és kiszivárogtató Dianne Feinstein szenátor pedig szintén Kaliforniát képviseli.

A velejéig romlott kaliforniai egyetemi légkör adta az amerikai népnek a politikai boszorkányüldöző show legjenkibb kiadását, melyben a minden erkölcs szétbombázásán fáradozó újmarxista liberálisok kis csoportja dörgedelmesen számon kéri a magas erkölcsöt politikai ellenfelein, majd visszamegy a Golden Gate alá füvet, tűt és gumióvszert osztani, és este ír egy csekket a Black Lives Matternek.

„Nincs jobb ugródeszka a jótékonysághoz, mint a rossz lelkiismeret”

– írja Steinbeck.

UCLA

Kaliforniában élni fantasztikus lehetőség a szakmai fejlődésre, a kapcsolatépítésre és az elmélyült tanulásra; a világ leggyönyörűbb autópályái, legigézőbb vízesései és legvarázslatosabb tengerpartjai mind itt vannak, a kelet-ázsiai, mexikói és amerikai gasztronómia keveréke ízlelőbimbóról ízlelőbimbóra ejti rabul az ember gyarló gyermekét, és egy boldog, őszinte, befogadó helyi közösségbe, mondjuk egy magyar katolikus misszióba belecsöppenve a nagy amerikai lélekdarálót is kiválóan el lehet kerülni.

Egy dolgot kell csak felvésni a kapufába, vagy bevésni az elménkbe: Rómában ne élj úgy, mint a rómaiak.

Ez a Róma ugyanis nem az a Róma.

*

Végül pedig adjuk át a szót a Dead Kennedysnek: a hardcore punkok a California Über Allesben már negyven éve, 1979-ben megjósolták azt a happy hippifasizmust, ami felé nyugati világunk – és főleg Kalifornia – tart. Milyen érdekes, hogy a megénekelt Jerry Brown a hetvenes évek után az elmúlt nyolc évben ült ismét Kalifornia sokakat látott kormányzói székében!

„I am Governor Jerry Brown
My aura smiles and never frowns
Soon I will be president...

Carter Power will soon go away
I will be Führer one day
I will command all of you
Your kids will meditate in school
Your kids will meditate in school!

California Über Alles
California Über Alles
Über Alles California
Über Alles California

Zen fascists will control you
100% natural
You will jog for the master race
And always wear the happy face

Close your eyes, can't happen here
Big Bro' on white horse is near
The hippies won't come back you say
Mellow out or you will pay
Mellow out or you will pay!

California Über Alles
California Über Alles
Über Alles California
Über Alles California

Now it is 1984
Knock-knock at your front door
It's the Suede/Denim secret police
They have come for your uncool niece

Come quietly to the camp
You'd look nice as a drawstring lamp
Don't you worry, it's only a shower
For your clothes here's a pretty flower

Die on organic poison gas
Serpent's egg's already hatched
You will croak, you little clown
When you mess with President Brown
When you mess with President Brown

California Über Alles
California Über Alles
Über Alles California
Über Alles California”

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/149635

Ajánljuk még a témában