Miasszonyunk tüzes sírja
2006 januárjában jártam Párizsban, és természetesen a Miasszonyunkról elnevezett katedrálisnál is tiszteletemet tettem. Bár nem tagadom, rám sokkal nagyobb hatást gyakorolt a Sainte-Chapelle – ha már gótika – letaglózó, szakrális szépsége, mint a Notre-Dame, de a Cité-sziget viszonylagos érintetlensége és a tudat, hogy Európa egyik lelki központjánál lehetek, azért bőven érzékeltette velem, hogy nem mindennapos élményben van részem.
Ha valahol, hát
Édes mindegy ebből a szempontból, hogy példának okáért ki az Európai Unió állampolgára és ki nem. Bagatell ügy.
Egy olyan központi helyen, mint a Notre-Dame, az emberen átfutott, hogy minden ellenkező szólam ellenére az európaiság nem a kolonizáló nagyhatalmak gazdasági fellendülése adta jólét, nem vám- és pénzunió és nem is közös ügyészség. Ezek valójában senkit sem érdekelnek, mind csak porhintés. Nem közösségalkotó gondolatok, csak egy letűnőben lévő elit utolsó, kétségbeesett kísérletei a konszolidációra és domesztikációra. Mert a kultúrembernek nem a brüsszeli, mesterségesen felhizlalt város Európa, hanem a Grand-Place. Strasbourgban nem az EU intézményei jelentik az ideát, hanem a gótika csodái.
Az épített európai örökségünk – jelentős részben egyházi alkotások – szerte a kontinensen azt üzeni, hogy
hanem az önmagán túlmutató életért, a metafizikai abszolútumért.
Csodálatos építményeket nem is lehet kisebb céllal emelni.
A Notre-Dame mindezt önmagába sűrítette, és ezernyi meghurcoltatáson túl is sugározta magából a valódi pompát. Mindegy, hogy mivé lett Franciaország, a katolicizmus hajdani bástyája; nem számít, milyen képét mutatja az európai kultúra fővárosa az elmúlt évszázadban – állt a Notre-Dame.
Pedig az eszmei értelemben vett Európa hármas tartóoszlopából mára csak a római jogrendszer adta magánjogi hagyomány létezik, amely persze komoly életszemléletet ad, de kevésbé tart meg, mint a lélek és a szellem – amennyiben a jogot tekintjük Európa testének és vázának. És nyugodtan tekinthetjük. Habár lassan ezt is csak megkötésekkel mondhatjuk el, elég csak a római jog házasságról vallott nézetét említeni.
Megérjük még azt, hogy ebből is csak mazsolázni fognak, az újbeszél szabályainak nem felel meg a rómaiak szikár, egyenes, mindent a nevén nevező logikai rendszere.
A görögök filozófiai megfontolásaiból sem marad lassan semmi, Szókratész elé a haladó progresszió ma ugyanúgy méregpoharat tartana, mint az athéniak.
Minden elfogadása ugyanis nem keresztényi erény. A toleráns keresztény olyan fajta, akit Jézus nem tűrt volna meg a közelében, a názáretiről sok dolog elmondható volt, de a toleráns hozzáállás nem tartozott erősségei közé. És nem azért mondta a házasságtörést elkövető nőt megkövezni igyekvőknek sem, hogy tegyenek le a céljukról, mert annyira irgalmas volt, hanem azért, mert amazok nem akarták betartani a törvényt, csak részrehajlóan, és a bűnt elkövető férfi sehol sem volt. Kicsit más fény alá esik így minden.
A kiforgatott, feminizált, megengedő, velejéig hamis kereszténység képe olyan hazug képet mutat, mint a szőke fürtös, álmodozó képű Jézus-grafikák. Európa addig volt erős, ameddig hatalmas volt a kereszténység és pontosan úgy vált egyre védtelenebbé, ahogy a kereszténység ereje csökkent.
Így lett erős várból valójában múzeummá minden katedrális. De ha múzeum is a többségnek, emlékeztetnek arra, hogy mivé lehetnénk újra. És legalábbis arra, hogy mik és kik voltunk.
A Notre-Dame tüzes sírja brutális, de átélhető párhuzam Európa kereszténységének és nagyságának lelki sírjára. Isten irgalmazzon nekünk.
Összesen 85 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Egyetértek. Ez egy jel, amit sokan sokféleképpen fognak értelmezni.
De mégis, gondolkodásra késztet.
Nem fognak sokan sokféleképpen értelmezni. Ez pont az, aminek látszik.
Persze, az Arató-féle patkányok megpróbálják majd, de azok magukban is szánalmasak!
Az emberi lét nem érthető és valósítható önellentmondástól mentesen a Szentháromság léte nélkül. Az ember végtelenül több az embernél / Pascal /. Minden keresztény szakrális tárgy - épület, festmény stb - erről szól, ezt fejezi ki.
Francia oldalon is volt francia, aki örömködött.
Így-így...
Érdekes a kerdesfelvetes. Vajon az új Huszár toronyra tesznek?
Szerintem a katedrális megújulása a kereszténység megújulását is elindíthatja.
A lényeg az volt, hogy többet ne vétkezzen. És mások se.
Ez egy ébresztő volt!
Bizony, Jézus nemcsak a szeretet apostola, hanem egy szabadságharcos, lázadó is volt.
Bejelentkezés