Felújításra váró, nagy alapterületű üzlethelyiség a Szajna-parton eladó!

Nem kételkedem benne, hogy a makron újjá fogja építeni a notrödámot, ő aztán újjá, ő még erre is képes, fölújítja, hogy aztán nyisson benne egy burgerkinget vagy egy kilós hádát, mittudomén, vannak erre precedensek, a lényeg úgyis az, hogy beleférjen minél több dagadt és büdös ember, ez ugyanis a modernitás lényegi tartalma, a modernitás nagy vállalkozása, mondhatni, a terek kitöltése dagadt és büdös emberekkel, guénon itt dobná be a kvantitatív jelzőt, de hát öreg fejemmel már csak jobban szeretem a konkrétabb dolgokat, a konkrét részleteket, hogy fölül a dagadt és büdös ember az oltárra, és lóbálja a lábát, meg megitatja a kölykét a szenteltvízből, ilyenek, mindezt százával és ezrével, és fényképezi magát, megörökíti magát, az örökkévalóság csak néki szolgál, ugye, a notrödám helyén kialakított kilós háda helyén kiépített trambulinpálya tizedszerre fog leégni, de az ő képmása néhány megabájtban ott pihen majd valami titkos szerveren, a modern ember örökebb anyagból van, mint valami csicsás középkori kőhalom,

szóval a nagy kitöltés, a nagy telezsúfolás, le grand remplissement, ez ma a világtendencia, ez ma a központi történet, ez a notrödám sorsa, ez minden hely sorsa, ez határozza meg minden hely funkcióját, hogy kitöltsék, tiszta sor, hogy a notrödám az eddigi fölhasználási formájában nem maradhatott meg, hiába a látogatottsági statisztikák, európa legturisztikusabb műemléke, a jelmezes bohóckodások gátolták az objektum fogyasztói kiaknázását, a jelen multifunkcionális, tetszés szerint átjárható, átszabható és újradizájnolható, a notrödám monofunkcionális és dizájnilag végletesen nehézkes volt, a notrödámot ki kell nyitni a világnak, a notrödámot alá kell vetni a világnak, a folyamat, ahogyan egy katedrális a világörökség részévé és fölbecsülhetetlen építészeti értékké válik, ahogyan egy templomból cultural space lesz, ez a döntő: semlegesíteni a helyeket, tereket csinálni belőlük, hogy aztán ki lehessen tölteni őket dagadt és büdös emberekkel, az ún. látogatókkal, immáron minden akadály elhárult az elől, hogy az ún. látogatók – persze majd csak a szenzációs fölújítás után – bejuthassanak a notrödám összes terébe, ahol aztán lefényképezhetik magukat, egyenlő és szabad hozzáférés, ez a jelszó, emögött pedig ott sejlik a nagy kitöltés réme, szóval nem úgy lesz, mint a most leégett, eddig szigorúan elzárt, tizenharmadik századi tetőtérrel, még az áramot se vezették be oda, nehogy tűz üssön ki, na nem szándékosságot feltételezek az ügyben, félreértés ne essék, a lényeg csupán annyi, hogy

mert a modern világ fölemésztette a notrödámot, azok a lángok, amik a notrödámot ostromolták, emésztik föl a titkainkat is, a saját elzárt zugainkat is, egyenlő és szabad hozzáférés, tetszés szerint átjárható, átszabható és újradizájnolható személyek, ez a lényeg, na nem mintha megveszekedett kultúrpesszimista volnék, ez inkább csak amolyan kultúrbeborulás, egy finom kis kultúrdepi, holnapra kialussza az ember, ha alszik, de hát hogy aludhatna, ahogy nézem, a netflixre most került fel egy új sorozat, ami egy celebrális parézisben szenvedő meleg fiú kalandjait mutatja be, de ez csak mellékzönge, és persze nem lesz burgerking a notrödámból, se kilós háda, se trambulinpálya, a modern világ nem ilyen konkrét, a változások mintegy megfoghatatlanabbak, a notrödám megmarad a szabad vallásgyakorlás terének, megmarad a profitgátló tevékenységek terének, amire két önke között rácsodálkoznak a minden eddiginél nagyobb számban beözönlő turisták, újjáépül a tetőtér, újjáépíti a makron, hogy senki meg nem mondaná, hogy ez nem az eredeti, épül tán benne látogatóközpont is, kiállítótér meg konferenciaterem, és persze épül múzeum a tűzvésznek, csak a lelke, a lelke hol lesz a helynek ---    ¯\_(ツ)_/¯